Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-10-23 / 20. szám
2009. október 23. 13 Paksi Hírnök Fél évszázados emlékek Ötven évvel ezelőtt érettségizett az az osztály, amelynek tagjai a Bezerédj Általános Iskola Anna utcai épületének udvarán gyülekeztek október elején. Ők voltak az első gimnáziumi osztály, akik 1955-ben kezdték meg tanulmányaikat az egykori Béke téren álló épületben, ahol az osztályterem mellett fizika- és kémiaterem, ebédlő is helyet kapott, s amelynek szomszédságában lakott a gimnázium igazgatója, a legendás Kovács Győző és családja. Az Anna utcai tanterembe, mely kisebb lett az elmúlt ötven év során, a gimnáziumi évek második felében jártak az egykori kamaszok, amikor a mezőgazdasági technikum kimenő osztályai elhagyták az iskolát. Az érettségiző osztály létszáma harmincnyolc fő volt, akiknek jó része, rendhagyó módon nem ötévente, hanem gyakrabban találkozik, hogy megbeszélhessék a maguk és a világ történéseit. A csacsogó, egymást nagy örömmel fogadó egykori diákokat nehéz volt a közös fényképhez a lépcsőre állítani: és még ott is szakadatlanul mesélték egymásnak a régi és új történeteket. Névsor szerint haladt a bemutatkozás, az utolsó osztálytalálkozó óta eltelt négy év történéseinek mesélése. Nagy nevetések adták meg az alaphangulatot, különösen az alábbi mondatok hallatán: „Nem értem, hogyan jártam be annak idején dolgozni, hogyan volt rá időm? Mióta nyugdíjas vagyok, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan csináltam” — mondta Pintér István, aki minden évben átússza a Balatont és a Tihanyi-öblöt. Vagy idézhetem dr. Nagy Máriát: „Lehet, hogy ötven év múlva, a százéves osztálytalálkozón többet tudok mesélni És Rajnai György: „Jól érzem magam a bőrömben ” - egyszerű, ritkán elhangzó mondat... Dr. Zombai László tanár urat, az egykori osztályfőnököt Göndöcz István tanár úr helyettesítette az osztályfőnöki órán, aki csupán egy évig tanította az osztályt fizikából. Mindenkire emlékezett: olvasta a névsort és sorolta a névhez tartozó egykori személyiségjegyeket, külső és belső tulajdonságokat. Pontosan emlékezett minden részletre. Göndöcz tanár úr, bár rövid ideig, mégis legendás tagja volt a tantestületnek. A fiatal, diákjainál csupán tizenhárom évvel idősebb, Pannónia motorjáról is ismert tanár kalandos úton -az ötvenes évek sötét útvesztőin keresztül - került a paksi gimnáziumba, ahol kiválóan érezte magát: emberi és szakmai sikereinek híre a megyei vezetőkhöz is eljutott, mégsem tudott a Somogy megyei fiatalember Pakson maradni. Néhány évnyi paksi tanítás után Fonyódra tért haza, ahol egészen nyugdíjazásáig tanított a helyi gimnáziumban. Ezen az osztálytalálkozón életének az egykori diákok számára ismeretlen részleteit is elmesélte a tanár úr, melyet többek között dr. Bekker Zsuzsa, az osztály egykori kiválósága, a Corvinus Egyetem tanszékvezető tanára is csodálkozva hallgatott végig, hiszen az ötvenes évek, a származás szerinti társadalmi megkülönböztetés az ő pályájának kezdetére is rányomta a bélyegét. Erről nem szívesen beszélt a közgazdász. Felidézte inkább a gimnázium első éveit, amikor - ahogy ő fogalmazott - vagabundok és a klasszikus értelemben vett tanáregyéniségek között töltötték a mindennapjaikat. „Mint egy valódi alma mater, úgy működött a gimnázium: táplált és védett bennünket” - mesélte. „Példát mutatott Kovács Győző bácsi, aki kémiát, és felesége, Hilda néni, aki magyar nyelv és irodalmat tanított. De az egész tanári kar olyan példaértékű közösség volt, melynek emléke kitörölhetetlen az életemből. Egyetlen példa a törődésre: a hetvenes évek elején - akkoriban doktoráltam - lehetőségem volt Afrikában tanítani. Ülök Zambiában, amikor levél érkezik Hilda nénitől, melyben gratulál a tanulmányaimhoz, a munkámhoz... még arra is emlékezett, melyik padban ültem az óráin. S az alapítvány? A gimnázium fennállásának ötvenedik évfordulóján hoztam létre. Meghatott, hogy emlékeznek rám a paksiak. Jó tanulmányi eredményért, kiemelkedő művészeti munkáért ítéli oda az alapítvány kuratóriuma az alapítványi támogatást az arra érdemes végzős diákoknak. Paks? Az egykori gimnáziumi évek? Nem érzékeny nosztalgiával nézek vissza. Szeretek itt lenni. Az osztálytalálkozóinkon mindenki boldog és őszinte. De mint mindenhez az életben, ezekhez a találkozókhoz is jó motor kell, ami működteti. Ők a ma is Pakson élő egykori osztálytársaink: Szigethyné Németh Margit, Bencze Barnabás, dr. Grosch József. Nélkülük lehet, hogy ritkábban találkozhatnánk.” Teli Edit Nemzetközi diáksereg Finn, török és szlovák diákok jártak a Vak Bottyán Gimnáziumban, a Comenius 1. nemzetközi iskolai együttműködések programban, összesen 27-en. A kétéves projekt központi témája az energia, a munkanyelv az angol. A Vak Bottyán Gimnázium 1998 óta vesz részt a Tempus Közalapítvány Socrates Comenius programjában, amelynek lényege, hogy több országból 1-1 iskola együtt dolgozik valamilyen közös témán, a diákok aktív részvételével. Az egyik ilyen együttműködésük egy kétéves projekt, amelyet finn, török és szlovák partnerrel valósítanak meg. A program keretében tanártalálkozókat tartanak, illetve a partnerországok iskoláinak diákjai ellátogatnak egymáshoz, és közös foglalkozásokon járják körül a kiemelt témát, ami ebben az esetben az energia. A közelmúltban megtartott paksi találkozón csoportos kísérleteket végeztek a diákok, például energiatakarékosság, energia előállítása témakörben, majd azokról bemutatót tartottak a többieknek, emellett ellátogattak Budapestre az OVIT-hoz, illetve az atomerőműben vendégeskedtek. A Comenius program nagy előnye, hogy a közös munkanyelv az angol, így a nyelv gyakorlására minden találkozón lehetőség nyílik. A szakmai programok nyomán szerzett ismeretek és a nyelvtanulás mellett az együtt töltött idő kiváló alkalmat ad más országok kultúrájának, oktatásának, diákéletének megismerésére, a barátkozásra, mondta el Stellios Simiakis projektkoordinátor. A következő állomás egy tanártalálkozó lesz, ahol egyeztetik a következő közös összejövetel programját, majd márciusban Finnországba utaznak a partneriskolákat képviselő diákok, májusban pedig Szlovákia lesz a vendéglátó.-gyöngy-
