Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-10-23 / 20. szám
Paksi Hírnök 6 2009. október 23. Mi a pálya? Rövidesen dönteniük kell a végzős diákoknak, milyen pályát választanak, merre indulnak tovább, a szülőknek pedig jóvá kell hagyniuk sorsukat. Kérdés, mi a cél: önmagában az, hogy tanuljanak, vagy pedig, hogy valóban piacképes szakmát szerezzenek? Nem árt szétnézni a munkaerőpiacon, hol fogadják majd tárt karokkal a pályakezdőt... Tavaly decemberi adatok szerint a regisztrált pályakezdő álláskeresők mintegy fele szakképzetlen: vagy nyolc általánost végzett (illetve töredékük még azt sem), vagy pedig gimnáziumot - tehát nem rendelkezik szakképesítéssel. Önmagában azonban nem elegendő az sem, ha valaki szakmát tanult, hiszen ilyen bizonyítvánnyal is kopogtathat a munkaügyi központ ajtaján. Ugyan a válság Pakson is átrendezte a terepet, de általánosságban elmondható: hiányszakmának az építő-, illetve fémipari szakmák bizonyulnak, s túlkínálat van női szakmák közül például fodrászokból. Ez utóbbi nem képviselői egyébként is nehezebb helyzetben vannak, főként a már említett gimnáziumi végzettséggel rendelkezők: adminisztrátorként elhelyezkedni gyakorlatilag lehetetlen. Nem könnyű a diplomások helyzete sem. Aki Pakson szeretne maradni, arra jelenleg nagyon kevés olyan munkahely vár, ami felszívná a felsőfokú szakképzetteket, bármennyire is szeretnének visszatelepülni szülővárosukba, taglalja Fedné Szombat Csilla, a paksi munkaügyi kirendeltség vezetője. Pedig sokan inkább otthagynák fővárosi munkahelyüket, hogy itt boldoguljanak. Ami a későbbiekben változást hozhat, mind a szakmunkások, mind a felsőfokú végzettségűek körében, az atomerőmű-építés - ám ebben az esetben sem mindegy, mit is választ a leendő álláskereső, s azzal sem árt, ha nem csupán az iskolában szembesül: mivel is jár pontosan választott szakmája. Ezért is szervezett nemrégiben a paksi munkaügyi kirendeltség szakmatúrát a térség végzős diákjainak, amikor is céglátogatásokon szembesülhettek azzal: mit csinál egy szakács vagy éppen egy szociális munkás. Segíthet a www.epalya.hu internetes oldal is, ahol kiderül: milyen foglalkozás felelne meg leginkább a gyerek érdeklődésének, melyek jelenleg a pálya paraméterei, mennyi állástalan van az adott szakmában és milyen perspektívát kínál. Nagyon keresik a jó szakmunkásokat, hívja fel a figyelmet Fedné Szombat Csilla, aki szerint elsősorban a gyerek érdeklődési köre és az ehhez kapcsolódó készségek megléte legyen a döntő pályaválasztásnál. Ne adják fel az álmaikat, de ha valamit tanulnak, azt teljes erőbedobással tegyék, különben a bizonyítvány tartalom nélküli papír marad csupán. Tízből jó, ha két gyerek a pályán marad, von mérleget az Ulbert Kft. építőipari vállalkozás cégvezetője. Ulbert Sándor szerint aki jó eredménnyel végzi el a szakképzőt, az utána inkább az érettségit választja, közben pedig szakmájában lemarad - és ezáltal kimarad. Minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, s úgy véli, minél tovább tanul, az a jó, ám később mégis azzal kénytelen szembesülni, hogy lett ugyan érettségije, de nem lett munkája. Aki gyengébb tanuló, az meg inkább elmegy biztonsági őrnek, minthogy téglát pakoljon vagy koszos legyen a keze, fogalmaz. Problémásnak látja továbbá, hogy ma már nincsenek olyan beruházások, ahol a szakmunkás tanulók „élesben” kipróbálhatnák magukat, ahol a szakma szeretetét, a munkához való hozzáállást elsajátíthatnák - ezért is fordulhat elő, hogy mikor munkába állnak, „hamar kidőlnek” szüleik kímélő sajnálatától övezve. Az értékrenddel is gondok adódtak: egy mai pályakezdőt türelmetlenség jellemez, s rögtön annyit szeretne keresni, amiből fedezni tudná a lakást, autót és egyéb szükségleteit. Lehet jól keresni ezen a pályán, ám előbb ki kell tanulni, osztja meg a cégvezető. Ami szerinte is közelebb vihet a pályaválasztáshoz, az a gyerek érdeklődése, olyat válasszon, ami közel van hobbijához. Ha szeret barkácsolni, legyen asztalos, ha jól rajzol, szobafestő, aki belső tereken dolgozik. Egy jó szakmunkásra egy életen át szükség van, nem lesz felesleges a társadalomban, véli. Matek - fizika - informatika - mindhárom tudásra szüksége van annak, aki autó- vagy autóelektronikai szerelőnek adja a fejét a fedélzeti számítógépek korszakában, ahol a villáskulcs és a csavarhúzó már a szerelési folyamat végét jelenti. A probléma azonban ott kezdődik, hogy aki e három tárgyban jeleskedik, az inkább elmegy informatikusnak, még akkor is, ha az iskolát végezvén állástalan diplomás válik belőle, mondja Faller Dezső, a Renimpex DC. Kft. ügyvezetője. Pedig ez a pálya is kínál kitörési lehetőséget. Szaktanfolyamokkal, technikusi végzettséggel lehet a szamárlétra fokain előre araszolni, s aki ennél is többre vágyik, az egészen a mérnökképzésig juthat, mint arra már volt példa a cég történetében. Jövőkép? A válság után talpon maradt cégek piaca tovább bővül, hiszen a pályaelhagyók miatt több feladat vár rájuk, és a technika fejlődési irányától függetlenül szükség lesz a járművekhez értő kezekre is. Hatalmas gond azonban, hogy nincs jó szakember-utánpótlás, osztja meg az ügyvezető tapasztalatait. A „manuális tevékenységeknek” nincs nagy keletje most. Addig tanulnak a gyerekek, amíg lehet, egyik diploma jön a másik után, ám ez nem növeli automatikusan az elhelyezkedés esélyeit. Ennyi egyetemre, főiskolára nincs szükség, a felsőfokú képzésben a legjobbaknak kellene részt venniük. Reformra várna a szakképzés is, ahol most több időt töltenek az iskolapadban, mint a tanműhelyekben a diákok - ennek fordítva kellene lennie, sorolja Faller Dezső. Valaha nemzedékről nemzedékre szálltak szakmák, ma törekvés, hogy a kétkezi munkás fia „fehérgalléros” legyen, pedig nem biztos, hogy ezzel valóban előrébb jut. A cégvezető azonban optimista, mint mondja, át kell alakítani a képzést és meg kell fizetni a szakmunkát, hogy ne kényszerpálya, hanem valóban választott hivatás legyen. Dávid Ildikó Fotók: Poksi Hírnök archív
