Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-23 / 2. szám
Paksi Hírnök 16 2009. január 23. tm Akkor és most: a paksi Duna-part Inotai Imre szemével és napjainkban (fent), illetve a Kálvária utca (lent) A könyv címlapján ugyan még kérdésként szerepel, de a szerző szerint tény, édesapja munkássága érdemes arra, hogy megörökítsék. Koch Józsefné Inotai Gyöngyi: Megörökíteni? Inotai (Hoffmann) Imre munkássága című könyve az abban bemutatott egykori néptanító-kántor halálának 40. évfordulójára jelent meg. A könyvet a Hiador-sorozat részeként a Pákolitz István könyvtár adta ki. Gutái István elmondta, hogy a könyvtár alapításának 50. évfordulóján, 2003-ban jelent meg az első Hiador-könyv. A sorozat a Pakson született író, Jámbor Pál legismertebb álnevét viseli. A könyvtár a kiadványok megjelenítésével a helyi értékeket kívánja megőrizni, minden eddig kiadott kötetének van paksi vonatkozása, tette hozzá az igazgató. Az egykori paksi kántor és néptanító szenvedélyes fotós volt. Családja tízezer általa készített képet őriz gondosan albumokba rendezve, dobozolva. Életében azonban nagyon kevés látott napvilágot. Lánya, Koch Józsefné, akit Pakson leginkább Gyöngyi néniként ismernek, hiszen évtizedeken át tanított, úgy gondolta, s gondolja ma is, hogy ezek a nagyközönség számára is érdekesek lehetnek. Ez motiválta a könyv megírására. Eleinte csak édesapja szenvedélyével, a fotózással szeretett volna foglalkozni, végül mégis úgy döntött, hogy élete más momentumait is feldolgozza. Inotai Imre ugyanis nagyon tevékeny életet élt. Mindennapjainak fontos része volt a zene, fuvolán játszott, zongorázott, nótákat szerzett, énekkart vezetett. Rendezett színi előadásokat, készített detektoros rádiót, méhészkedett, villanyt szerelt, nem beszélve arról, ami a hivatása volt: negyvenhárom éven át oktatott és nevelt. így hát a könyv, amit ma már kezében tarthat az olvasó, szán egyegy fejezetet a tanítónak, az amatőr színjátszónak és rendezőnek, a karvezetőnek és az ezermesternek. Gondosan tervezett kertjének rajza, egy-egy általa szerzett nóta szövege és kottája is belekerült a könyvbe. És persze jó néhány kép, amelyeket lelkendezéssel vegyes kíváncsisággal kutat a ma Pakson élő, nyitott szemmel járó ember. Inotai Imre kedvelt témája - láthatóan - a Duna. A folyón utazó, abban fürdőző, halászó, vagy éppen csak partján pózoló emberek fotói közt ott van az ajtódeszkán vízisíző fiatalember képe, meg a halászoké, s a ruhákat a folyóban mosó asszonyoké... Inotai Imre nem volt hivatásos fényképész, de képei professzionálisak, hűen megörökítik a korszakot és a várost, amikor és ahol készítőjük élt. Gyöngyi néni kisebb-nagyobb megszakítással éveken át dolgozott az apai hagyaték feldolgozásán. Abban, hogy ebből kötet született, családján túl is sokan segítették. Mint mondta, külön köszönet illeti Bencze Barnabást, aki elolvasta a kéziratot és a fotók válogatásban is segítségére volt, Gutái Istvánt, aki az ötlet születésétől felkarolta azt, illetve Széles Klárát, aki mindvégig biztatta a szerzőt és előszót írt a könyvhöz. Vida Tünde Megörökíteni? Fotó: Molnár Gyula Fotó: Molnár Gyula
