Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-09-11 / 17. szám

2009. szeptember 11. 3 Paksi Hírnök Tartja magát ahhoz, amit még év elején prognosztizált: 2010 végére lecseng a válság. Ám nem lesz olyan szin­ten a gazdaság, mint annak előtte volt, sok mindent át kell értékelni, hiszen nem megy, hogy többet fogyasz­tunk, mint amit termelünk - a piac szabályozza magát. Mindenkinek azt javasolta eddig is: nem kell a válság hírére összeomlani - tenni kell ellene. Ezt még túléljük valahogy, sokkal nagyobb kihívás vár ránk az éghajlat­­változás következtében. Eljön az idő, mikor már nem autógyárakat, hanem klímaprojekteket támogatnak majd, hívja fel a figyelmet a Paksi Ipari Park Kft. ügy­vezetője. Globális problémáknak tehát nem vagyunk híján, egyelőre azonban a mostaniból kellene kilábalni. Jövőkép Pakson, dr. Sztruhár Sándorral. Válságkezelés az ipari parkban- Jókora sóderkupacot lát­tam az ipari park szélén tor­nyosulni. Csak nem újabb be­ruházás ezekben a zivataros időkben?- Átmenetileg depózza itt egy közelben dolgozó cég. Ki­adtuk bérbe a területet, így ez is bevételt hoz. Nem lehetetlen azonban, hogy újabb beruhá­zásra is sor kerül.- Kit sikerült „becserkész­nie", hiszen mindenhol meg­torpanásról hallani.- Igen, ez általában így van. A betervezett bővítéseket az ipari parkban lévő cégek kö­zül is néhányan felfüggesz­tették: van olyan, akinek ér­vényes épitési engedélye van újabb fejlesztésekre, ám most kivár. Van azonban olyan is, aki pályázaton indult, ame­lyet a kis és középvállalkozá­sok telephelybővítésére írtak ki (ahol előnyt élveztek az ipari parkok), s amely június végével zárult. Három olyan, a térségben lévő cég is jelent­kezett a kiírásra, akik ha si­kerrel járnak, új betelepülők lesznek nálunk. Ősz végére várjuk az eredményt, de úgy vélem, a pályázat sikerétől függetlenül is lesz olyan kö­zülük, aki szeretné az ipari parkban végezni tevékenysé­gét.- Hogyan vészelik át a válsá­got az itteni cégek?- A napi gondok sokasodtak, de a feladatok átszervezésével a cégvezetők úrrá tudtak lenni a problémákon. Köszönetem és elismerésem nekik ezért. Akad, ahol bevezették a négy­napos munkahetet vagy össze­hangolták a szabadságokat és néhány hétre leálltak, de min­denki működik, dolgozik, még a külföldre termelő cégek is. A hazai vállalkozásokra nagy be­folyással van, hogy saját cég­ről van szó. Míg egy nemzet­közi vállalat kiadja az útmuta­tást és nincs mit tenni, addig egy saját tulajdonú kis magyar cég sokkal rugalmasabban ke­zeli a változásokat, és ezáltal jobban is reagál rájuk.- Mégis van egy hazai kitele­pülője az ipari parknak: egy müzliszeleteket gyártó cég...- Régóta tartó ügyről van szó, a megegyezésre irányuló tárgyalások sajnos nem vezet­tek eredményre. A vállalkozás bérleti díj és közüzemi tarto­zást halmozott fel, jelenleg fel­­számolási eljárás alatt áll. Ké­zizálogjogunk van a gépeire, amit a felszámolási eljárás le­folytatásáig, illetve ameddig szükséges, felelős őrzésben tartunk. Öt embernek szűnt meg a munkahelye, amit na­gyon sajnálok. Ám úgy gondo­lom: egy fizetésképtelen cég­nél dolgozni mindenképpen bi­zonytalanságot jelent bármely munkavállaló számára, ennél hosszú távon jobb, ha az meg­szűnik és biztosabb helyet ke­resnek maguknak. — Térjünk vissza a betelepü­lőkre. Mi most a stratégia, ho­gyan lehet ilyenkor befektetők­re vadászni?- Magyar befektető azért jön Paksra, mert piacot akar lefedni ebben a térségben, a már emlí­tett telephelybővítésre pályá­zók közül is van ilyen. A másik vonal a külföldi beruházó, ám ők most nem igyekeznek bár­hova is invesztálni. Ettől füg­getlenül ugyanúgy kell keresni továbbra is a lehetőségeket, mint eddig, épp e hónapban ta­lálkozom egy német kapcsolat­tal. Fontos előrelépés, hogy szeptember második felétől láthatóak leszünk a külföldi befektetőket kiközvetítő ITD Hungary Zrt. honlapján, ahol az ország 206 ipari parkjából mintegy húsz kap lehetőséget a bemutatkozásra. Ha bárhol a világon egy befektető Magyar­­ország felől érdeklődik, az biz­tos, hogy a gazdasági miniszté­rium égisze alatt működő ITD honlapján köt ki, ahol Paks is látható lesz. Amiben verseny­­képesek vagyunk: a város jó helyen van, az ország közepén, vízi és rövidesen autópálya közlekedéssel. Kész tényeket tudunk felkínálni a beruházó­nak, van víz, villany, út, s nem csak egy kukoricaföld mint le­endő ipari terület. További előny, hogy külön menedzs­ment foglalkozik az idetelepü­­lőkkel, nincsenek magukra hagyva az itt felmerülő megol­dandó feladataikkal. Van azon­ban hátrányaink is: nincs a kö­zelben egyetlen komoly gazda­sági, műszaki felsőoktatási in­tézmény sem, akik közül tobo­rozhatnák a leendő munkaerőt. Ezentúl meglehetősen sokrétű az, ami alapján döntenek, attól kezdve, hogy a cégvezető be tudja-e íratni nemzetiségi isko­lába gyermekét, egészen addig, hogy felesége egy óra alatt el­­jut-e Budapestre. Ezzel együtt azt gondolom: Paks lehet von­zó célpont, de a realitás, hogy 3-4 évente, egy-kétszáz fős külföldi cég betelepüljön.- Van azonban ennél egy jó­val kézzelfoghatóbb realitás: az atomerőmű bővítése.- Amit ki kell használnunk. A városnak és az atomerőmű­nek együttgondolkodva kell felkészülnie arra, mit tegyen, ha idejön több ezer ember az építkezés ideje alatt. Ami eb­ből az ipari parkot érinti, hogy a leendő ipari felvonulási terü­let lehetőleg nálunk legyen, s itt várja az építőket a megfele­lő infrastruktúra, ez ugyanis ipari övezetként később is hasznosítható. Öt évünk van az első kapavágásig. Addigra közművesített telkeket kell biztosítanunk. Dávid Ildikó Fotó: Szaffenouer Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents