Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-09-11 / 17. szám
2009. szeptember 11. 3 Paksi Hírnök Tartja magát ahhoz, amit még év elején prognosztizált: 2010 végére lecseng a válság. Ám nem lesz olyan szinten a gazdaság, mint annak előtte volt, sok mindent át kell értékelni, hiszen nem megy, hogy többet fogyasztunk, mint amit termelünk - a piac szabályozza magát. Mindenkinek azt javasolta eddig is: nem kell a válság hírére összeomlani - tenni kell ellene. Ezt még túléljük valahogy, sokkal nagyobb kihívás vár ránk az éghajlatváltozás következtében. Eljön az idő, mikor már nem autógyárakat, hanem klímaprojekteket támogatnak majd, hívja fel a figyelmet a Paksi Ipari Park Kft. ügyvezetője. Globális problémáknak tehát nem vagyunk híján, egyelőre azonban a mostaniból kellene kilábalni. Jövőkép Pakson, dr. Sztruhár Sándorral. Válságkezelés az ipari parkban- Jókora sóderkupacot láttam az ipari park szélén tornyosulni. Csak nem újabb beruházás ezekben a zivataros időkben?- Átmenetileg depózza itt egy közelben dolgozó cég. Kiadtuk bérbe a területet, így ez is bevételt hoz. Nem lehetetlen azonban, hogy újabb beruházásra is sor kerül.- Kit sikerült „becserkésznie", hiszen mindenhol megtorpanásról hallani.- Igen, ez általában így van. A betervezett bővítéseket az ipari parkban lévő cégek közül is néhányan felfüggesztették: van olyan, akinek érvényes épitési engedélye van újabb fejlesztésekre, ám most kivár. Van azonban olyan is, aki pályázaton indult, amelyet a kis és középvállalkozások telephelybővítésére írtak ki (ahol előnyt élveztek az ipari parkok), s amely június végével zárult. Három olyan, a térségben lévő cég is jelentkezett a kiírásra, akik ha sikerrel járnak, új betelepülők lesznek nálunk. Ősz végére várjuk az eredményt, de úgy vélem, a pályázat sikerétől függetlenül is lesz olyan közülük, aki szeretné az ipari parkban végezni tevékenységét.- Hogyan vészelik át a válságot az itteni cégek?- A napi gondok sokasodtak, de a feladatok átszervezésével a cégvezetők úrrá tudtak lenni a problémákon. Köszönetem és elismerésem nekik ezért. Akad, ahol bevezették a négynapos munkahetet vagy összehangolták a szabadságokat és néhány hétre leálltak, de mindenki működik, dolgozik, még a külföldre termelő cégek is. A hazai vállalkozásokra nagy befolyással van, hogy saját cégről van szó. Míg egy nemzetközi vállalat kiadja az útmutatást és nincs mit tenni, addig egy saját tulajdonú kis magyar cég sokkal rugalmasabban kezeli a változásokat, és ezáltal jobban is reagál rájuk.- Mégis van egy hazai kitelepülője az ipari parknak: egy müzliszeleteket gyártó cég...- Régóta tartó ügyről van szó, a megegyezésre irányuló tárgyalások sajnos nem vezettek eredményre. A vállalkozás bérleti díj és közüzemi tartozást halmozott fel, jelenleg felszámolási eljárás alatt áll. Kézizálogjogunk van a gépeire, amit a felszámolási eljárás lefolytatásáig, illetve ameddig szükséges, felelős őrzésben tartunk. Öt embernek szűnt meg a munkahelye, amit nagyon sajnálok. Ám úgy gondolom: egy fizetésképtelen cégnél dolgozni mindenképpen bizonytalanságot jelent bármely munkavállaló számára, ennél hosszú távon jobb, ha az megszűnik és biztosabb helyet keresnek maguknak. — Térjünk vissza a betelepülőkre. Mi most a stratégia, hogyan lehet ilyenkor befektetőkre vadászni?- Magyar befektető azért jön Paksra, mert piacot akar lefedni ebben a térségben, a már említett telephelybővítésre pályázók közül is van ilyen. A másik vonal a külföldi beruházó, ám ők most nem igyekeznek bárhova is invesztálni. Ettől függetlenül ugyanúgy kell keresni továbbra is a lehetőségeket, mint eddig, épp e hónapban találkozom egy német kapcsolattal. Fontos előrelépés, hogy szeptember második felétől láthatóak leszünk a külföldi befektetőket kiközvetítő ITD Hungary Zrt. honlapján, ahol az ország 206 ipari parkjából mintegy húsz kap lehetőséget a bemutatkozásra. Ha bárhol a világon egy befektető Magyarország felől érdeklődik, az biztos, hogy a gazdasági minisztérium égisze alatt működő ITD honlapján köt ki, ahol Paks is látható lesz. Amiben versenyképesek vagyunk: a város jó helyen van, az ország közepén, vízi és rövidesen autópálya közlekedéssel. Kész tényeket tudunk felkínálni a beruházónak, van víz, villany, út, s nem csak egy kukoricaföld mint leendő ipari terület. További előny, hogy külön menedzsment foglalkozik az idetelepülőkkel, nincsenek magukra hagyva az itt felmerülő megoldandó feladataikkal. Van azonban hátrányaink is: nincs a közelben egyetlen komoly gazdasági, műszaki felsőoktatási intézmény sem, akik közül toborozhatnák a leendő munkaerőt. Ezentúl meglehetősen sokrétű az, ami alapján döntenek, attól kezdve, hogy a cégvezető be tudja-e íratni nemzetiségi iskolába gyermekét, egészen addig, hogy felesége egy óra alatt eljut-e Budapestre. Ezzel együtt azt gondolom: Paks lehet vonzó célpont, de a realitás, hogy 3-4 évente, egy-kétszáz fős külföldi cég betelepüljön.- Van azonban ennél egy jóval kézzelfoghatóbb realitás: az atomerőmű bővítése.- Amit ki kell használnunk. A városnak és az atomerőműnek együttgondolkodva kell felkészülnie arra, mit tegyen, ha idejön több ezer ember az építkezés ideje alatt. Ami ebből az ipari parkot érinti, hogy a leendő ipari felvonulási terület lehetőleg nálunk legyen, s itt várja az építőket a megfelelő infrastruktúra, ez ugyanis ipari övezetként később is hasznosítható. Öt évünk van az első kapavágásig. Addigra közművesített telkeket kell biztosítanunk. Dávid Ildikó Fotó: Szaffenouer Ferenc