Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-08-28 / 16. szám
2009. augusztus 28. 5 Paksi Hírnök Baráti búcsúszó Vasárnap reggel ébresztett a kérdés, tudok-e valamit, igaze a hír? Hiszen olyan hihetetlen. Hiszen még csak 62 éves volt. Hiszen akkora ereje volt, mint egy medvének. Az első telefon után kiderül: bizonyosan nem félreértés. Kedves barátom, Somogyvári Gábor, 1998-2002 között a paksi képviselő-testület tagja, augusztus elsején elhunyt. Két napja emlékek villannak fel egymás után a fejemben. Valamikor 1997-ben ismerkedtünk meg egy vállalkozói rendezvényen, Németkéren. Első látásra beleszerettem. Mert bár hangos volt, de szeretetteli. Mert egyenes volt, és ezt azoktól is megkövetelte, akik az asztalához ültek. Mert hatalmas dumája volt, de gyorsan kiderült, a tisztességben nem ismer tréfát. Most számolgatom, akkor körülbelül annyi idős volt, mint én most. Pedig mennyivel idősebbnek hittem magamnál mindig! Jól néztünk ki együtt. Mint Stan és Pan. Ó vagy tíz centivel magasabb, meg általában kétszer nehezebb volt, mint én. Imádtuk ugratni egymást - ezzel is. Pedig étvágyunk hasonló volt. Egyszer nagyobb társasággal a baracsi csárdában egy halászlé-harcsapörkölt túróscsuszával páros után mi ketten még bedörmögtünk vagy tíz palacsintát. Volt, aki nézni se bírta. Évente egyszer az ő szervezésében horgászni mentünk hatan-nyolcan. Igazi rítusai voltak annak a napnak. Lángost vettünk a Tolnai úton. Pálinkás reggelivel kezdtünk a stégen. Persze halászlevet főztünk ebédre. Hazafelé mindig ugyanannál a falusi kocsmánál álltunk meg egy napzáró fröccsre. Egyszer a halászcsárda tulajdonos társunknak Gábor előző nap telefonált, hogy papírt és ceruzát hozzon magával, majd amikor hozzákezdtünk a déli halászléfőzéshez, elővetette vele és közölte: na akkor most írjad! -De mit? — kérdezte az érintett. Diktálom a halászlé receptjét - mondta ő a halászcsárdásnak. Akinek már az édesapja is országos hírű halászléfőző mester volt! Aki maga is egész életét halászcsárdában töltötte! Nem meglepő ezért, hogy a folytatás nem idézhető. A legelső alkalommal érdeklődtem, milyen csalit hoztak. Mondták, kukoricadarát. Mire megkérdeztem: és azt hogy fogjátok feltűzni a horogra? Buta kis poén, de ő számtalanszor felidézte, és mindvégig úgy tett, mintha komolyan vette volna. Köszönöm, Gábor! Az 1998-as totális választási győzelem után négy évig együtt szolgálhattuk a várost. Borzasztó éles szeme volt és óriási emberismerete. Mindig figyeltem a véleményére. Egyszer nem hittem neki. Még bolondnak is neveztem, amikor erösködött. Bocsáss meg, Gábor. Nekem három év kellett a belátáshoz. Jaj, de sokszor felemlegette! Vezeklésül mindannyiszor újra és újra el kellett ismernem: igaza volt. Életre szóló tanulság ez nekem. Köszönöm, Gábor! Van egy közös fotónk. Az egyik horgászaton ebéd után a stégen alszunk egymás mellett. A többiek sokat ugrattak bennünket, hogy mennyire izgultak, Gábor meg ne forduljon, mert a hely szűk volt, és agyonnyomott volna, mint egy csecsemőt. De már akkor is nyugodt álma volt. Hatalmas teste pihent békésen, moccanatlan. Ahogyan most már örökké... Édes, drága öreg barátom, nyugodj békében! Bor Imre Még igényelhető az ingyenes diákbérlet Még szeptember 15-ig kérheti az ingyenes diákbérletet az, aki lemaradt erről. Azok igényelhetik a bérletet, akik Pakson laknak és tanulnak, valamint legalább 1 km távolság van az iskola és otthonuk között (és a buszközlekedés biztosított), illetve azok is, akik művészeti vagy sport tevékenységük folytán ugyancsak helyi járatra szorulnak. Ahhoz, hogy szeptemberben már az önkormányzat által ingyenesen biztosított diákbérletet mutathassák fel a buszon, augusztus 15-ig kellett benyújtani az igénylést. Akik az elmúlt évben részesültek ilyen ellátásban, azok tájékoztató levelet kaptak a polgármesteri hivatal szociális osztályától. Mint azt Badics Istvánnétól, a szociális osztály vezetőjétől megtudtuk: mintegy ezer kérelem érkezett be eddig, ám az eddigi tapasztalatok alapján 1500-ra számítanak. Aki nyaralni volt, netán elfelejtette beadni az igénylést, az minden negyedévet megelőző hónap 15-ig megteheti, ám a szeptemberi kérelmezők már csak októberben juthatnak a bérlethez. -pré-Evek óta ösztöndíjjal segíti a roma tanulókat Paks városa. A támogatás feltétele, hogy a tanuló rendszeresen iskolába jáijon, azaz nem lehet igazolatlan hiányzása, illetve, hogy a tanulmányi átlaga legalább a hármas osztályzatot elérje. Összege függ a tanulmányi eredményétől, a tanév során havonta minimum kettő, maximum négyezer forint lehet. Az elmúlt évben összesen 68 diák részesült az ösztöndíjban, tájékoztatott Mezősi Árpád, az ifjúsági, sport- és esélyegyenlőségi bizottság elnöke. Az ösztöndíjról bővebb felvilágosítást kaphatnak az önkormányzat szociális osztályán. Fotó: Molnár Gyula
