Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-08-07 / 15. szám
Paksi Hírnök 6 2009. augusztus 7. A remény élteti a mezőgazdaságot Közel ezer hektáron gazdálkodik a Dunakömlődi Agrár Zrt., az egykori Dunakömlődi Szabadság Szövetkezet jogutódja, amelyet az elsők között 1949-ben alapítottak. Megcsappant a művelt földterület nagysága, kevesebb ágazat van, s persze jóval kevesebb dolgozó, akiknek munkát és megélhetést jelent. Beszélgetőpartnerünk Lisztmayer István növénytermelési ágazatvezető 25 éve került az akkori tsz-hez. Akkor, mint felidézi, még volt juh- és sertéstartás, működött a kertészeti ágazat, termeltek a konzervipar számára is például zöldborsót, paradicsomot. Akkor körülbelül százhúsz fő dolgozott ott, ma 31. A földterületet a kárpótlás csökkentette, a viszonyokat a privatizáció rendezte át. Most 870 hektáron gazdálkodnak. Zömében kukoricát, búzát vetnek, ezek 350-320 hektárt tesznek ki, de van közel 100 hektár napraforgó és 50 hektár cukorrépa is. Az utóbbi tíz évben jelentős változás e téren nem volt, mondja Lisztmayer István, aki a kérdésre, hogy hogyan jellemezné az elmúlt tíz évet, csípőből a kínlódás szóval válaszol. Arra pedig, hogy van-e a növénytermesztés mellett állattartás is, a „sajnos”sal. Kétszáz szarvasmarha van a telepen, meg a szapomlat. Tejet, vagy ha pontosabbak akarunk lenni, veszteséget termelnek. Napi hatezer forint a ráfizetés, hiszen 70-72 forintért állítják elő literjét a tejnek, a felvásárlási ára pedig 55. Hogy mégis miért nem számolják fel? A kényszer miatt. Pályáztak és nyertek egy európai uniós trágyatelepre. A szerződés előírja, hogy meddig kell fenntartani a tevékenységet. Ha megszegik, vissza kell fizetni a pénzt. Meg egyébként is tizennégy ember dolgozik a telepen, tizennégy család megélhetéséről van szó, mondja az ágazatvezető. A növénytermelés sem ad okot túlzott optimizmusra. A búza már a raktárakban van, a kukorica, meg a többi szántóföldi növény még lábon. A búza kevés is, az ára is rossz, összegzi a szakember. A hektáronkénti átlag a dunakömlődi cégnél háromtonnás, tavaly öt-hat tonna volt az átlag. Az ára most 3200- 3300 forint mázsánként, ezerrel kevesebb, mint tavaly. Ez eleve ráfizetés, összegzi Lisztmayer István. Ennyiért nem is adják el, betárolják, bízva abban, hogy rövidesen kiderül, hogy nem termett annyi, mint amire számítottak, így feljebb megy az ára. A kukorica és a többiek még adnak okot bizakodásra, feltéve, ha nagyon rövid időn belül lesz elegendő csapadék. Ez egyébként ebben a szezonban igen csak elkerülte a Dunakömlődi Agrár Zrt. földjeit. Az ágazatvezető elmondta, az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy nem érdemes szerződést kötni, nem jelent garanciát semmire. „Ha jó szerződést kötünk, kilépnek, amikor rosszat, akkor meg fenyegetnek” - összegzi. Jó példa erre a tavalyi napraforgó. 10-12 ezerre lehetett szerződni, hatezerért eladni. A vevő inkább megfizette a háromezer forintos kötbért és vett a szabadpiacon féláron. A Dunakömlődi Agrár Zrt.-hez hasonlóan zömében növénytermesztésből „él” a Paksi Aranykalász Mezőgazdasági Kft., melynek szintén van tejtermelő ágazata, illetve szántói. Miként Fodor Zoltán ügyvezető igazgató mondja, volt sertés- és csirketenyésztés, de veszteséges volta miatt felszámolták. A baromfitelepen, ami most üres, megesett, hogy 28 ezer csirke volt. Jelenleg elsősorban tejet állítanak elő. Száz fejőstehén van, a tej mennyisége jó, minősége Fodor Zoltán szerint extra. Csak az ára gyenge. Az előállítás tíz forinttal kerül többe, mint amit Ideijéért kapnak. A növénytermesztésre jellemző adatok: ma hatszáz hektáron gazdálkodnak, 100- 150 hektárt bérmunkában művelnek. A jogelőd tsz fénykorában ez közel 1200 hektár volt. Zömében kukorica, búza, napraforgó, illetve 25 hektár lucerna. A búza betakarításával ők is végeztek. Elég gyengére sikerült, összegzi az ügyvezető. Három tonna lett hektáronként. Akkor lenne ideális, ha 4500- 5000 forint lenne mázsánként, de erre Fodor Zoltán szerint nincs sok esély. Mint mondja, ez az év várhatóan nem lesz túl jó, de talán a következő... A mezőgazdaságból élők - véli - mindig bíznak abban, hogy jobb jön. A Paksi Dunamenti Zrt. vezérigazgatója, Maloveczky Nándor 1983-tól dolgozik a cégnél. Két éve vezérigazgató, s azt le sem tagadhatná, hogy közgazdász: mindent a főkönyveken keresztül értékel: - Ha a Dunamenti számláján nem volt tízmillió forint, akkor rosszul éreztük magunkat - jellemzi azt az időszakot, amikor elszegődött az akkori termelőszövetkezethez. Valamikor 1200-1300 ember dolgozott itt, a kertészet 50-60 embert foglalkoztatott, kétszáz hektár szőlő volt a Hidegvölgyben. Volt négyszáz tehén, fésűs magyar merinóból háromezer anyás törzstenyészet, kisbéri magyar félvérből 32 kanca és egy fedezőmén, illetve 450 koca, szintén törzstenyészet. Ma két fő ágazat van: tejtermelés és szántóföldi növénytermesztés, a cég 56 embert foglalkoztat. A Dunamenti azonban még mindig tőkeerős, iránymutató cég, húzza alá a vezérigazgató. Hogy mivel érdemes foglalkozni, az nagyon sok mindentől függ, fejtegeti. Az azonban örökérvényű igazság, amit a parasztok szoktak mondani: a terményt bőrben érdemes eladni, s az is igaz, hogy a föld sem mindenütt alkalmas - tegyük fel - árukukorica termelésére. A Dunamenti 1400-1500 hektárt művel. A kint lévő növényekre ők is várják az esőt, mert azon még sok múlik. A búza betakarításával végeztek, s az eddig megkérdezettekkel szemben Maloveczky Nándor elégedett. A minőség jó, különösen annál, amit még eső előtt arattak. (Folytatás a 7. oldalon)
