Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-06-12 / 12. szám

2009. június 12. 15 Paksi Hírnök Hazavágyott Amerikából Az orvosi hivatást választók mo­tivációi között gyakori a máso­kon való segítés szándéka. Czimmer Józsefet, a Május 1. ut­cában felnőtt paksi fiatalembert is ez vezérelte, hiszen, ha valaki bajba került, ő mindig pátyolgat­­ta, illetve egy másik, tragikus ok: ikertestvérei egyikét elveszítette kiskamasz korában. Azért, hogy célját elérje, min­dig képes volt lemondásra is. így mondott búcsút a kajaknak, majd a trombitának, s választotta mindegyik alkalommal a tanu­lást. A Bezerédj Általános Isko­lában, majd a Vak Bottyán Gim­náziumban eltöltött diákévek után került Pécsre orvostanhall­gatónak. Eredetileg nőgyógyász­nak készült, már a leendő mun­kahelye is megvolt Szekszárdon, ám mégis a belgyógyászatot vá­lasztotta. Felvételt nyert egy PhD programba, ahol mesterei jó pél­dául szolgálva térítették el erede­ti szándékától, s csoporttársai is mindig mondták, hogy ez a gon­­dolkodós szakma a számára test­hez álló feladat. Az, hogy a bel­gyógyászaton belül a gasztroen­­terológiára, az emésztőrendszer betegségeinek gyógyítására esett a választása, megint csak egy ki­váló mesternek köszönhető, ko­rábban ugyanis szóba sem jött ez a terület. Mostanra viszont meg­szerette, mert valóban „gondol­­kozós” szakma, de megvan a fia­tal orvos számára szintén fontos manuális része is: az endoszkó­pos beavatkozások. Dr. Czimmer József ma egyete­mi adjunktus a Pécsi Tudomány­­egyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Centrumá­nak Belgyógyászati Klinikáján. Eltekintve egy másfél éves szü­nettől, Pécsen él és dolgozik, ahol tíz éve vette kézhez általá­nos orvosi diplomáját. Ezt a más­fél évet egyetemi ösztöndíjas­ként Los Angelesben, a Kalifor­nia Egyetemen töltötte. Itt, mint mondja, egy gasztroenterológiai központban kiváló körülmények fogadták, a legújabb anyagokkal, legmodernebb eszközökkel dol­gozhatott. Azt, hogy ezt a lehe­tőséget elnyerte, hazai kutatásai eredményeinek köszönhette. Nagyon marasztalták, mégis hazajött, illetve hazajöttek. Los Angelesbe ugyanis már feleségé­vel, Király Évával ment, aki szintén paksi és jogász. Annak, hogy a kiváló szakmai lehetősé­gek és a jobb élet reményében sem maradtak Amerikában, több oka van. Egyik, hogy rendkívül fontos számukra a család, dr. Tehetségesek, fiatalok Bach Balázs Ötödik osztályos, korosztályá­ban tánc-világbajnok. A Csillag Show-tánc Egyesület tagja két éve Bach Balázs, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 5.b osztályos tanulója. A sport, a mozgás mindig is vonzotta, ki­próbálta magát a fociban is, de végül táncos lett. Már kisfiú­ként jó érzékkel mozgott a ze­nére, és a nővére elvitte egy próbára az együtteshez, ahol a fiú végleg kedvet kapott a tánc­hoz. Szorgalmasan gyakorol, szabadidejében is gyakran tán­col otthon. Az együttes és a fiú Nagyon marasztalták Ame­rikában, ahol másfél évet töltött ösztöndíjasként, de dr. Czimmer József hazavá­gyott, hogy magyar betege­ket gyógyíthasson. Az, hogy külföldön dolgozzon, ma sem vonzza, azt viszont egy­általán nem veti el, hogy egyszer hazajöjjön a szülő­városába háziorvosként. Akár első lépésnek is tekint­hető az, hogy immár Pakson is praktizál gasztroenteroló­­gusként. Czimmer Józsefnek pedig hiá­nyoztak a magyar betegek, mert ő alapvetően klinikus akart és akar lenni. Fontos számára, hogy megmaradjon a közvetlen kap­csolat a betegekkel, hiszen válto­zatlanul az hajtja, hogy rajtuk se­gítsen. - Nekem ez a mozgató­erő — fogalmaz. Hozzáteszi, az egészségügyben mindenki szá­mára ismert nehézségek köze­pette az jelent számára sikerél­ményt, ha segíthet páciensein. Ha nem, az megrázza. Ehhez, mint mondja, nem lehet hozzá­szokni, de vannak dolgok, amit el kell fogadni, amikor a tudás már véget ér. Azért kell küzdeni, hogy lehetőleg ne legyen ilyen, teszi hozzá. Újabban már paksi magánren­delésén is fogadja a betegeket. Ezzel egy űrt sikerült betömnie, hiszen régi törekvés, hogy le­gyen ilyen szakorvos, és Czimmer doktor tapasztalatai szerint meg is látszik a hiánya, sok a beteg, rengetegen szenved­nek gyomor-bélrendszeri beteg­ségben. Eszközös vizsgálatot nem végez, nincsenek meg a fel­tételek. Megvannak viszont a kli­nikán, ahol éppen azért szeret, mert ott megadatik az, hogy úgy végezze a dolgát, ahogy min­dent: magas színvonalon. Ennek ellenére megeshet, hogy egyszer búcsút mond neki, ám reményei szerint nem azért, hogy kény­szerből külföldön keressen bol­dogulást, hanem hogy hazajöj­jön, és itt dolgozzon. Egyelőre azonban a paksi mun­kára az egyébként is szűkös sza­badidejéből áldoz hetente egy napot. A kedvelt időtöltések kö­zül a foci esett áldozatul, ami az úszás mellett a mozgást jelentet­te. Ám ezek most mind mellék­­szereplők az életében, a főszerep Eszteré, a fiatal orvos két és fél éves kislányáé, akivel igyekszik a lehető legtöbb időt tölteni, -vt­életében is az idei évben jöttek az első komoly versenysikerek, Pakson és az országon kivül is. Tatabányai országos döntőről egy arany, Szerbiából nemzet­közi versenyről három ezüst, egy bronz, Veszprémből szin­tén nemzetközi versengésről három arany, egy ezüst, és Szerbiából a világbajnokságról egy ezüst, két arany. Az egyik aranyat a paksi Bach Balázs szerezte meg a hip-hop műfaj­ban. Balázs tehetségének és szorgalmának köszönhetően az együttesben két kategóriában is próbál, egyedüli fiúként. Fellé­pések, versenyek előtt kicsit iz­gul, de a színpadon mindez el­múlik. Édesanyja mindig elkí­séri, aki az asszisztense is egy­ben. Az együttes vezetője, dr. Czámé Nagy Ildikó készíti fel a fiút, zenét választ, koreográfiát készít. Az ötödikes fiú táncta­nár szeretne lenni. Nem zavar­ja, ha némelyek csúfolják, ő büszke az eredményeire, és örömmel táncol. -bézsé-

Next

/
Thumbnails
Contents