Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-05-29 / 10. szám
2009. május 29. 19 Paksi Hírnök Egy paksi botanikus mindennapjai- Madarásznak születtem - fogalmaz tréfásan és elárulja, hogy 18-19 éves koráig ennek szellemében élt: kisiskolásként kezdett madártannal, előbb megfigyeléssel, majd gyűrűzéssel foglalkozni. - Áttekinthetőbb, látványosabb a növényekénél, egy kisebb gyereket jobban megragad - mondja a madarak világáról. Mivel ezek után az „Akkor mégis miért növényekkel foglalkozol?” kérdés szokott következni, kész a válasszal, ami több összetevőből áll. Az egyik a fotózás, amivel szintén közeli barátságba került és ami a madarak esetében teljesen más hozzáállást, felszerelést kíván. Egyszerűen szólva: egy csodálatos árokparti virágot egyszerűbb megörökíteni. Mindehhez társult az, hogy Sándor a madarak világában kinőtte magát, ami - mint mondja - nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna továbblépni, de nagyon sok mindent elért és telítődött a madarakkal kapcsolatos tudnivalókkal. A minden tekintetben rá jellemző maximalizmussal a növények és különösen a védett növények felé fordult. Akkoriban - 1982 táján -jelentős fordulat volt az, hogy Magyarországon először lettek védett növények, ami számára izgalmasnak tűnt. A legjobb pillanatban lett katona: volt ideje tanulni, így hát fogott egy növényhatározót és alaposan végigrágta magát rajta. A sokakban élő gyűjtőszenvedély benne a védett növények „gyűjtésében” teljesedett ki. Az eredmény az ország bizonyos részeinek - például Paks határának -, illetve egész Magyarország teljes teA természetszeretet genetikailag kódolva van Farkas Sándorban. Mint mondja, apró gyerekként mindig a baromfiudvarban tipegett. Előbb a madarászat foglalkoztatta, majd a növények világa. És - bár nem tanult szakmája ez - a botanikus társadalom elismert tagjává vált és ma az a hivatása, ami a hobbija. Főként Magyarország védett növényei érdeklik, de néhány éve már kitekint a világba: sok országban végzett kutatómunkát. Legutóbb három kalandos hónapot töltött a koalák és kenguruk földjén, Ausztráliában. rületének a feldolgozása volt. Előadásokat tartott a témában, és temérdek fotót készített, amelyeknél a szépség mellett mindig nagy hangsúlyt kapott a tudományos háttér is. Több mint húsz évvel azután, hogy elszegődött a paksi erőműbe, eljött a pillanat, amikor döntenie kellett, mert már nem volt elég szabadideje a botanikára. A lehetőséget egy országos pályázat hozta, amely a magyar növényvilág átfogó felmérését célozta meg, s amelyben Sándor jelentős szerepet kapott: a védett és egyéb ritka növények adatait gyűjtő részfeladatot koordinálhatta. - Viszonylag keveseknek adódik, hogy az legyen a munkájuk, ami a hobbijuk - indokolja a távozást. Azóta saját - természetesen botanikával foglalkozó - betéti társasága van, és különféle szakértői munkákat végez, tanulmányokat készít. Most az M9-es autópálya Kaposvár-Nagykanizsa közötti útszakasz természetvédelmi előkészítését vezeti. A szakma elfogadta, elismeri. Ehhez azonban sokat le kellett tennie az asztalra, amiben megszállottsága, maximalizmusa jelentős szerepet játszik. Mérföldkő volt a Magyarország védett növényei című könyv. Az átfogó, hiánypótló kötetben, mely egyebek között miniszteri elismerést hozott, tíz évnyi munka fekszik. Magyarország növényvilága után más tájak is csábították a paksi botanikust, közelebbitávolabbi országokban tett kisebb-nagyobb felfedező utat, de párjával, Szilviával régóta álmodoztak egy egzotikus útról, amelyiken idejük is lesz arra, hogy megcsodálják, megörökítsék a természetet. Az álom egy három hónapos ausztrál barangolásban vált valóra, amit még egy új-zélandi túrával is tetéztek. Az út nemcsak botanikus szemmel volt izgalmas, amit a több ezer, feldolgozásra váró fotó bizonyít, hanem egyébként is. Sándorék ugyanis az átlagturistákkal ellentétben nem nyaralóidőben, hanem az esős évszakban utaztak, hogy legszebb pompájában lássák a kenguruk földjét. így viszont az esős évszak minden áldása kijutott nekik. Megesett, hogy az este még komfortos pihenőhely éjszakára tóvá változott, de az is, hogy egy héten át vesztegeltek, mert nem volt járható az út. Sándor szívesen megjelentetné emlékeit egy útikönyvben, ami persze egy paksi botanikus szemüvegén keresztül láttatná Ausztráliát. Van még számos könyvötlete ezen kívül is. A mediterrán növényvilágról is összegyűlt már egy kötetre való, „csak” kiadóra vár, és a Magyarország védett növényeit is folytatná, hiszen eredetileg is négykötetes sorozatnak tervezte. Vida Tünde
