Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-05-29 / 10. szám

Paksi Hírnök 4 2009. május 29. Sz inger Ferenc Valaha a községi tanács leg­fiatalabb tagjaként munkál­kodott a településért, ma a képviselő-testület korelnö­ke. A közélet állandó szerep­lője jövőre nyugdíjba vonul, ám addig is lobbizik az álta­la fontosnak tartott dolgo­kért. A kitartás, meglehet, a sportmúltból ered, ami hi­vatásává is vált. Egykoron a paksi Kinizsiben rúgta a bőrt, ám egy sérülés a játék­vezetői posztra terelte. Veze­tőként a városi labdarúgó szövetség elnökeként debü­tált, számos sportvezetői tisztséget betöltött, jelenleg is az MLSZ megyei elnöke. Szinger Ferenc a Paksi Lo­kálpatrióták Egyesületének listás képviselőjeként dolgo­zik a testületben, s nem vélet­len, hogy nem csak arról a körzetről mesél, ahol él. Ő az egész városban folyó beru­házásoknak sajátjaként örül, mondja, s ezért is van az, hogy sok olyan tenniva­lóért emelte fel szavát, ami nem is a körzetében merült fel. Szinger Ferenccel a Táncsics utcai parkban kezdtük a beszél­getést, ahol valaha épületek sor­jáztak, ma a város egyik zöldfe­lülete. Mint meséli, annak ide­jén még arról volt szó, hogy itt épül az atomerőműnek egy la­kótelepe. A beruházásból aztán nem lett semmi, ő pedig azért emelt szót, hogy maradjon zöldövezet, s ne építsék be a területet. Lekerültek a közmű­vek, elültették a fákat, ma már semmi más nincs vissza, mint a gyalogutak kivitelezése, hogy a város polgárai birtokba ve­hessék a parkot. - Ebben az év­ben szerettem volna, ha beke­rül a költségvetésbe, de idén más feladatok előzték meg, ám nem adom fel, talán jövőre si­kerrel járok - mondja. A képviselő megélhette, mi­lyen volt a községi, nagyköz­ségi, városi tanácsban, most pedig az önkormányzatban dolgozni. Már ez utóbbi idő­szak egyik említésre méltó ese­ménye, hogy új helyre költö­zött az idősek otthona. Mikor az egészségügyi és szociális bizottság elnöke volt, látoga­tást tett az egykori szülőott­honban, ami idősek gondozó­házaként funkcionált. - Az el­ső emeleten beszéltem két to­lószékbe kényszerült asszony­nyal, akik, mikor megkérdez­tem tőlük, hogy mikor voltak utoljára a szabad levegőn, el­sírták magukat. Tudtam, hogy a szociális otthon nincs jó he­lyen, hiszen nem megoldott az épületen belüli közlekedés. Ekkoriban a gyereklétszám­csökkenés miatt felszabadult a Gesztenyés úti óvoda épülete, s úgy véltem, hogy tökéletes lenne a célra - idézi fel a törté­neteket. Nem volt vita nélküli az ötlet, de végül megvalósult, s ma már az idő azt a döntést igazolja. Története van a piacnál lévő zebrának is, ugyanis néhány éve még nagy problémát oko­zott, hogy a Táncsics és a Duna utca között a főutcán nem volt gyalogos-átkelőhely. - A régi Birka csárdát néztem ki erre a célra, s a szekszárdi közlekedé­si felügyelet képviselőjével kö­zösen számoltuk a főutca gép­kocsi forgalmát. Persze tudtam, hogy piacnapon kell megbe­szélni a találkozót, így fél óra alatt annyi strigula gyűlt össze a papíron, hogy nem volt kér­dés a zebra sorsa - avat be a döntés hátterébe. így alakult, hogy ma már piacnapokon nem kell az autók között ro­hangálva átkelni az úttesten. Az alvég, melynek egyéni képviselője is volt Szinger Fe­renc, egyik legfaj súlyosabb tennivalójaként említi, hogy amikor a 6-os út megépült, minden utcának levágták a vé­gét, s akkor nem gondoltak ar­ra, hogy egyik utcából a másik­ba biztosítsák az átjárást - ezt mindenképp meg kellett olda­ni. Erről egy tűzeset győzte meg, mikor a saját szemével látta, hogy ha baj van, nem le­het menekülni. Azóta már min­den alvégi utcát kinyitottak a főút felőli oldalra is. Sokak örültek annak a lépcső­nek, ami a Villany utca végén épült meg. - Nem volt lejárat a Dunához, az emberek hatalmas terméskövek között bocsátot­ták vízre a ladikokat. Akkor a képviselői keretemből meg­épült a betonlépcső a folyópart­ra - mondja, s kihangsúlyozza: a képviselői keret önkormány­zati pénz, nem a sajátja, mely felett az adott körzet képviselő­je rendelkezik. Számos olyan beruházás van, amelyért töb­­bedmagával sokat lobbizott an­nak idején, meséli. Ezek közé tartozik a Kálvária úti temető támfalának megépítése és a csapadékvíz-elvezetés megol­dása, a Tolnai úti óvoda gépko­csibejárójának létrehozása (mi­vel csak a szomszédos gazda­bolton át lehetett megközelíte­ni), a Sárgödör tér helyi véde­lem alá helyezése, hogy ne ga­rázsok és műhelyek legyenek a présházak helyén, a Duna-kor­­zón a lelátó megépülése, amely bővítésére a további tervek is készen vannak. - Soha nem csak az én választókörzetem volt a fontos. Persze az is na­gyon, de ha van előrébb való, akkor az mellé kell állni. Aki ezt teszi, hosszú távon képvise­lő marad. Aki csak a saját várát akarja építeni, annak nem sike­rül befejezni a várat, mert ah­hoz minden ciklusban, minden testületi ülésen, a képviselők többségének a szavazatát meg kell nyerni. Indoklás kell, és jó célokat kitűzni - avat be, ho­gyan lehet keresztülvinni egy­­egy elképzelést. - Tanácstag­ként nem kaptunk tiszteletdíjat a munkánkért, nem lehetett mondani, hogy ezért vállaltuk. Ma is így érdemes, mert aki csupán a díjazásért vállalja, an­nak nem lesz sikerélménye, és nem érzi övének azt az ered­ményt, amit a város a polgárai­nak ad - osztja meg, ő hogyan látja a képviselői munkát.- Nálam nem az anyakönyv dönti el, hogy ki paksi. Aki idekerült és szeret itt élni, akar a városért dolgozni, azt én már honosítom, mert nem csak az a paksi, aki itt nőtt fel, hanem aki tesz azért, hogy itt mi jól érezzük magunkat. Dávid Ildikó Zsarnai Sándornét ismerhe­tik meg a Félidőben utolsó adásában, június 8-án, a TelePaks híradó után.

Next

/
Thumbnails
Contents