Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-03-20 / 6. szám
2009. március 20. 13 Paksi Hírnök „S hamvait a hálás hon veszi hantja alá. ” Kiss Vince honvéd őrnagy Olvasóim megszokhatták, hogy írásaimban nemzeti ünnepeink idején igyekeztem azon paksiak életútját felidézni, kiknek életpályája kapcsolatba hozható az ünneppel, de rájuk, tevékenységükre napjainkban már alig emlékezünk. Közéjük sorolható nemeskéri Kiss Vince őrnagy is, kinek honvédtiszti pályáját Bona Gábor lexikonjából ismerhetjük. A Dunántúlon több megyében ismert nemeskéri Kiss család vagyonát az 1697 táján született Kiss Sándor, Veszprém megyei alispán, királyi tanácsos alapozta meg, felesége Daróczy Zsófia volt. Az ő unokájuk, nemeskéri Kiss József (1786- ban született és 1829-ben Pakson halt meg) 1813-tól 1818-ig esküdt volt Tolna megye földvári járásában, és 1825-től a vármegye táblabírájaként emlegették és felesége, Deák Jozefa (Deák Ferenc nővére) 1808. május 27-én házasodtak össze, és Pakson telepedtek le. Bár Kiss József viszonylag tekintélyes középbirtokon gazdálkodott, halála után Deák Ferenc majd egy hónapot időzött a hét gyermekével özvegyen maradt nővérénél, hogy segítségére legyen a birtok hitelügyeinek elrendezésében. Deák szinte sajátjaként szerette Jozefa gyermekeit: Emmát, Annamáriát, Eduárdot, Zsigmondot, Eleonórát (Szeniczey Gusztáv első feleségét), Katalint (Szeniczey Ferenc feleségét), s a legkisebb fiút, Vincét, és sorsukat nővére 1853-ban bekövetkezett halála után is figyelemmel kísérte. Nemeskéri Kiss Vince 1825. július 11-én született Pakson. Gyermekkora és neveltetése a korabeli szokásoknak megfelelően alakult, a grazi katonai akadémián végzett, ezután, 1842-44 között a 48. gyalogezredben szolgált, majd kilépett a hadseregből, valószínűsíthető, hogy özvegy édesanyjának segített a gazdálkodásban. Az 1848-as forradalom céljainak védelme ismét a hadsereg kötelékébe való belépésre sarkallta, 1848. június 13-án kérelmére a Pécsett megalakult 8. honvédzászlóaljhoz nevezték ki hadnagyi rangban. Részt vett a délvidéki harcokban, s alakulatánál októberben főhadnaggyá, decemberben századossá léptették elő, s továbbra is a bácskai hadszíntéren szolgált. 1849 márciusától az 1. Bács megyei védzászlóalj parancsnokaként közreműködött Perczel tábornok áprilisi hadjáratában. Májustól őrnagyi rangban egy önkéntesekből és besorozott újoncokból álló zászlóalj, a későbbi 128. honvédzászlóalj parancsnokaként vett részt a harcokban, az 1849. július 25-i kimutatás szerint Temesrékáson. További sorsáról csak annyit tudunk, 1850-ben megnősült (felesége Takács Mária, két lánygyermekük született: Julianna és Róza). Fiatalon, 1864-ben halt meg, még negyvenéves sem volt. A paksi születésű honvédtisztek közt őrnagyként ő érte el a legmagasabb rangot. A nemeskéri Kiss családnak a Kálvária temetőben lévő kriptája mára már megsemmisült, a monográfia szerint az ötvenes években még megvolt Deák Jozefa sírköve, de ki tudja miért, nem volt fontos megőrizni, ma már ezt sem találhatjuk meg. Az írásom címeként szereplő idézet kölcsönzése pedig tudatos szándék eredménye: szerettem volna felhívni olvasóim, egykori tanárkollégáim figyelmét egy, a közelmúltban megjelent nagyszerű könyvre, mely nélkülözhetetlen segítséget adhat március 15-ének megünneplésére. Mert igaz ugyan, hogy az ünnepen nemeskéri Kiss Vince honvédőmagy, zászlóaljparancsnok sírjánál nem róhattuk le tiszteletünket, de megtehetjük (mintegy rá is emlékezve) számos, a paksi temetőkben megtalálható 48-as honvédsír előtt K. Németh András: „S hamvait a hálás hon veszi hantja alá.” 1848/49-es honvédsírok Tolna megyében című könyve segítségével. Örömmel hallottam, hogy a paksi iskolák védnökséget vállaltak a sírok gondozására, és az idei évtől városunkban az ünnepi készülődés és a megemlékezés része lesz, hogy egy-egy emlékező közösség, iskolai osztály, ifjúsági csoport vagy szervezet felkeresi majd a paksi temetőkben még meglévő sírokat. K. Németh András munkája segítségével megismerik az elhunytak életét is, bizonyítva a kötet címének igazságát: az egykori honvédek „hamvait a hálás hon veszi hantja alá.” Forrás:-Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban, Heraldika, 2000. Bp. -Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 6.k. - Nemzetségi zsebkönyv, 334.- 337. o. -„Zalának büszkesége” Helyszínek, arcok, események Deák Ferenc életéből, (szerkesztette Molnár András) Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2003.120.o. K. Németh András említett tanulmánykötete a paksi Városi Múzeumban megvásárolható. Kernné Magda Irén Tehetségesek fiatalok Sárosi Sára Paks egyik siker sportága a cselgáncs, de még ritkán választják kislányok. A Bezerédj Általános Iskola negyedikese, Sárosi Sára nem ismerte ugyan a sportot, u de szüleitől azt kérte elsős- s u_ ként, kipróbálná. Ma már az | o egyik legeredményesebb J judós, az első évtől kezdve £ korosztálya versenyein ál- § landó résztvevő, és bronzéremnél rosszabb helyezése nem volt. Kezdetben városi, megyei, majd országos, a közelmúltban pedig első nemzetközi versenyén vett részt, és a bronz most is a nyakába került. Sára fegyelmezett, szorgalmas, céltudatos, a heti négy edzésen kitartóan dolgozik Keszthelyi László irányításával. Kötött izomzatú, sportos alkat, ösztönösen sajátította el az úszás, a kerékpározás, a korcsolyázás, a síelés alapjait. A sport, a mozgás fontos a számára, de jó tanuló is, a magyar, a környezetismeret a kedvence. Szabadidejében szívesen rajzol, rajztanár édesanyjától örökölte kézügyességét és humán érdeklődését, édesapjától pedig egy kis muzikalitást, negyedik éve tanul a Pro Artis művészeti iskolában, másodikos furulyás Tóth Jánosnál. Ötéves kisöccse a foci iránt érdeklődik, hétéves kishúga néptáncra jár. Sárosi Sára a judoban minél nagyobb eredményeket szeretne elérni, akár olimpián is.-bézsé-
