Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-03-07 / 5. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? \....iiTiwmiii^n w t wMmmmmmmmammmMmmmmfflmmmmmMfflmmr" 1W1 Lányi Miklós Imádja Paksot, hobbija a horgászat. Háza kapuján kilépve a Duna látványa fogadja, mely a halfogáson felül több fiatalkori emléket idéz fel. Idősebb Lányi Miklós nyugdíjasként is áz~órák szerelmese, mesterségét 45 éven át gyakorolta. Manapság szellemi munkával foglalta le magát, de most, kis kihagyás után, 78 évesen szeretne visszatérni a Dunára. Tehetségesek, fiatalok Szécsényi Ágnes Általános iskolás kora óta több kiemelkedő eredményt ért el reáltárgyakban Szécsényi Ágnes. Ő annak a három tehetséges gimnazistának az egyike, akiket tanáruk, Binder Klára példaként említ, s azt mondja, érdemes velük dolgozni. Az érettségi előtt álló, kitűnő tanuló diáklány vegyészmérnöknek készül, természetes, hogy a kémia szerepel nála az első helyen, amelyből emelt szintű érettségit tesz a matematikával együtt. Mindkét tantárgyból van már középszintű érettségi vizsgája, ezeket 2007-ben szerezte meg. Céllós űzi közülük, Erzsébet és István más úton járnak. A katolikus templom óráját viszont a mai napig ő húzza fel, ezért minden nap le kell küzdenie 82 lépcsőfokot, de ezt egyáltalán nem bánja, legalább naponta gyakorolhatja a szakmát. Ráadásul korát meghazudtoló, jó fizikai állapotnak örvend, bár túl van egy agyérgörcsön, de mostanra szerencsére teljesen felépült. - Mindig rosszcsont voltam, de az orvosoknak szót fogadtam - mondja Miklós bácsi. Az orvosok pedig azt mondták, ideje kicsit visszavenni a tempót. Kényszerpihenője alatt több időt fordított a tévézésre, de a politika és a sorozatok hidegen hagyják. tudatossága, szorgalma nem csak a tanulásban hozza számára az eredményeket, tíz éve zongorázik és balettozik a Pro Artis Művészeti Iskolában. Teszter Majsza és Szarka Gitta tanárnő is megbízható, terhelhető növendéknek tartja, az iskolai zenei versenyek állandó és sikeres szereplője, s a balettban is kiemelkedő a fejlődése. Nem utolsósorban remek közösségi ember. A hosszú évek munkájának gyümölcse, hogy Ágnes a gimnáziumi kórus zongorakísérője, hamarosan Keszthelyre utazik a kórussal a Helikonra. Kevés szabadidejében szívesen olvas, rajzol, kerékpározik. Legjobb barátja a húga, Andrea, aki szintén nagyon sokoldalú és eredményes. A szülőktől egyenes ágon öröklődött a reáltárgyak iránti érdeklődés, az édesanya matematikus, az édesapa fizikus. Ágnes így összegezte: éppen ideje lesz, hogy egy kémikus is legyen a családban.-bézséményre alapozza. A kegyes halálról egy szekszárdi orvossal folytatott eszmecserét, igyekezett a lehető legtöbb információt összegyűjteni és átadni, munkáját meg is köszönték. Fiatalabb korában egyébként az orvosokkal nem sok dolga akadt, s ez valószínűleg nem csak a véletlen műve. Soha nem dohányzott, alkoholt rendkívül kis mennyiségben fogyasztott, talán egy üveggel sem jönne össze abból, amit élete során megivott. Egyetlen szenvedélye volt csupán, a horgászat. Hétévesen „fertőződött” meg, nagyon sok halat fogott mostanáig és rengeteg élménnyel lett gazdagabb. Ezeket az élményeket csokorba szedte, ezekre az emlékekre támaszkodva a Paksi Sporthorgász Egyesület 2006-os közgyűlését egy kis hangulatidéző visszaemlékezéssel kezdték. Amikor utoljára, 2003-ban átúszta a Dunát, ő volt az indulók között a legidősebb. Azóta csónakkal sem mert vízre szállni. Maga készítette ladikja első ránézésre olyan, mint a többi, de ha közelebbről is megnézzük, egy beépített órát is találunk benne. Most úgy érzi, hogy fizikai ereje visszatért, bízik abban, hogy nem csak a horgászatnak hódolhat, hanem nyáron vízisízhet is. Majd' negyven éve siklott először, három gyermekével a sportág úttörőinek számítottak Pakson. Van egy másik terve is, szeretné kipróbálni a siklóernyőzést. Csak az orvos meg ne tiltsa.-gyűri-Fotók: Molnár Gyula Lányi Miklós Pakson született, s bár a város sokat változott azóta, most is imádja. Nevének hallatán az ittenieknek az órásmester jut eszükbe, teljes joggal, mivel 45 évet dolgozott az iparban, s ez alatt számtalan óra megfordult a keze alatt. Leginkább az antik szerkezeteket szerette, azoknak lelke volt, és több szakértelmet igényeltek. Manapság az alkatrészeket kicserélik, nem javítják. Persze ennek is megvan a maga értelme, mondja, de mást jelent ma órát javítani, mint rég. Ezzel persze nem akarja leszólni a mai mestereket, hisz gyermekeinek is megtanította a szakmát. Az ipart csak Mik-Túlnyomórészt természetfilmeket nézett, és maradék idejében a Duna-korzó fáival vagy éppen az eutanázia kérdéskörével foglalkozott. A fákkal kapcsolatban határozottan állítja, hogy azok a közvélekedéssel ellentétben nem lehettek hetvenévesek az ezredfordulón. Ezt a véleményét leginkább egy korabeli fest-
