Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-03-07 / 5. szám
8 MOZAIK Nőnek lenni a 21. században Március 8-a a nemzetközi nőnap. Eredeti, munkásmozgalmi jellegét mára elveszítette. Jobbára apró gesztus maradt, a férfiak virággal ajándékozzák meg a nőket. Mi egy összeállítást teszünk a bokréták mellé, mely segítségével néhány paksi hölgy életébe pillanthatunk be. S ha már nőnap adta a beszélgetések apropóját, arról faggattuk őket, milyen szerintük a női szerep. A nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami azt a küzdelmet eleveníti fel, melyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. Varga László nem rejti véka alá, nem kultiválja a nőnapi ajándékozást. Szerinte a virág nyűg, mert gondozni kell, amúgy meg sok hölgy van a családban, szinte lehetetlen mindenkit számba venni. Hétköznapokon pedig pláne nem híve annak, hogy virágot adjon a párjának, még azt hinné, hogy rossz fát tett a Az 1899-es II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széleskörű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon, immár március 8-án. Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913- ban csatlakozott. Mára hazánkban is elvesztette eredeti hangulatát, helyette a virágajándékozás a jellemző. (Wikipédia) tűzre. Ezek után mégis hiba lenne azt gondolni, hogy a PFC masszőrje nem ad virágot nőnapkor. Tudja, hogy ezzel örömet okoz, ezért nem mulasztja el. Sőt, nem csak ilyen kivételes alkalmakkor kényezteti családja hölgytagjait, hanem mindenkor. Ezt - mint tréfásan elárulta - nem teljesen önzetlenül teszi, hiszen a viszonzás soha nem marad el, cserében ő is számíthat a kényeztetésre. Egyébként úgy véli, szomorú, hogy kezd kihalni az emberekből az udvariasság, nők iránti tisztelet. Neki - miként mondta - szerencséje van, hiszen Váczi László személyében egy olyan kollégára tett szert, akitől ilyen tekintetben is sokat tanulhat. A gyengébbik nem így emlegetjük magunkat, így neveznek minket, nőket. Máskor azt mondjuk, keményebbek vagyunk, mint a férfiak, vállainkat több teher nyomja. Száz éve küzdünk az egyenjogúságért, közben elvárjuk, hogy csak azért, mert nőnek születtünk, kiváltságok illessenek bennünket. Engedjenek előre az ajtón, segítsék fel a kabátimkat, adják át a helyüket a buszon. Az egyenjogúságért folytatott harc eredményeként a hatályos magyar törvények tiltják a nemi diszkriminációt, élhetünk választójogunkkal, felsőfokú tanulmányokat folytathatunk, bármilyen hivatalt betölthetünk, és az elvégzett munkáért - elvileg - ugyanannyi béli kapunk. Valójában persze vannak olyan munkakörök, ahol nem szívesen látnak bennünket, s valljuk be, olyanok is akadnak bőven, amit mi nem vállalnánk. Megsértődünk, ha a meghirdetett vezetői állást nem kapjuk meg, mert attól tarVáradi Zsolt saját bevallása szerint is konzervatív elveket vall a hölgyeket illetően. Például az nem fordulhat elő, hogy szórakozni megy egy lánnyal, s nem ő fizeti a számlát. Úgy gondolja, ez korosztályában nem túl általános. A tizenhat esztendős fiú számára azonban természetes, hogy a nőkkel kivételesen kell bántanak, hogy a beteg gyerek miatt folyamatosan táppénzen leszünk. Ugyanakkor természetesen nem jelentkezünk kazánkovcLCsnak. Karrierről álmodunk, ha kell keményen - férfiasán - helyt állunk, aztán hazamegyünk, kötényt kapunk a nyakunkba, tésztát dagasztunk, nem csak a vacsora kedvéért, hanem azért is, hogy bizonyítsuk, összefér a karrier és a hagyományos női szerep. Az egyenjogúságért folytatott harc évtizedeket emésztett fel. Valószínűleg legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy megadjuk a választ ezekre a felvetésekre is. Addig is, jobb híján továbbra is igyekszünk megfelelni dolgozóként, vezetőként, háziasszonyként, anyaként és feleségként. S addig is, amíg egyenjogúsági küzdelmünk mellékhatásaként nem sikerül „kiharcolnunk” az eltörlését, örömmel vesszük, ha a férjeinknek, fiainknak, fivéreinknek és kollégáinknak eszébe jut a nőnap, és meglepnek minket egy szál virággal. Köszönet érte! Vida Tünde ni. Egyrészt így nevelődött, másrészt a tánccsoportban is ezt a példát látja. A fiatalember Pécsre jár a Leőwey Klára Gimnáziumba, de hosszú ideje tag a Tűzvirág Táncegyüttesben. - A tánc sok esetben éppen ilyen gondolatokat sugall és jelenít meg, de a táncesoport férfitagjai is segítségemre vannak azzal, hogy jó példát látok tőlük - mondja. Egyébként, mint mondta, a nőnapot nem igazán szokták ünnepelni, ez inkább jelképes. Nyűgnek ugyan nem érzi, de csak a nagyon közeli hozzátartozóknak szokott virágot vásárolni. Hasonló szerinte a Valentin-nap is, van aki ezt, van aki azt tartja fontosnak.-vt-Fotók: Molnár Gyula
