Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-02-22 / 4. szám

VÁROS 13 Hazavárja fiataljait a kömlődi közösség A kömlődi iskola megszűnése nem járt együtt a diákok ba­rátságainak megszűnésével, köszönhetően a Hazajáró Di­ákok Klubjának kitalálójának és vezetőjének, Faragóné Kertész Alice-nak. A klub tagjai idegen városokból ha­zaérve a délutánokat nagy­részt együtt töltik a közösség jóleső melegében. Nem ülnek a babérjaikon: a közös kirán­dulások és kézműves foglal­kozások mellett tevékenyen részt vesznek a község ünne­peinek rendezésében, és ma­guk is szerepelnek. Új szoká­sokat honosítanak meg a régi­ek ápolása mellett. A foglal­kozások színhelye a könyvtár épülete. A falra kitűzött házi­rend és a napirendi pontok ta­núskodnak a jól szervezett­ségről. Meglepetésemre, a korosztály eléggé vegyes, a ti­zenéves gyerkőcöktől kezdve egészen a húszéves korosztá­lyig mindenki megtalálja a közös hangot. Sőt, még olyan kömlődi tagok is vannak, akik annak idején nem a közös is­kolába jártak. Látogatásunk­kor éppen közös filmezés volt napirenden. Alice nénitől (így hívják őt a gyerekek) meg­tudtam, hogy a csapat eddig számos ünnep lebonyolításá­ban vállalt jelentős szerepet. Többek között a kömlődi falu­nap, a gyereknap, a húsvét, az adventi időszak alkalmával Családias hangulatban űzték el a telet a dunakömlődeik február 15-én. Nem csak azért, mert ezúttal nem telt meg a faluház, és a vártnál va­lamivel kevesebben vettek részt a programon, hanem azért is, mert példaértékű a különböző korosztályok ösz­­szefogása. Programok sora jelzi, a faluház kis csapata és a köré szerveződött civilek, kezdve a diákoktól a nyugdí­jasokig, rendről-rendre jó programokat kínál a közön­ségnek. Faragóné Kertész Alice, a hazajáró diákok Alice nénije elárulta, tudatosan építik programjaikat egy-egy népszokás köré, hogy ezeket felidézzék és a kornak megfe­lelő elemekkel ötvözzék. így garantált, hogy nem csak a hagyományok feledésbe me­rülése ellen tesznek, hanem még jól is szórakoznak. Elő­ször tavaly, Luca napján jöt­tek össze, illetve most a hó­nap közepén. Kora délután maszkokat és kiszebábot ké­szítettek. Majd az előbbieket felöltötték, az utóbbit egy ke­rekes kocsira szerelték, du­dákat, kereplőket vettek ma­gukhoz. Végigvonultak a fa­lun hangos ricsajjal üldözve a telet. Míg a fiatalság a tél el­űzésével és kiszebáb-égetés­mutatták meg, mire képes ez a kis csoport: gyereknapon a nyugdíjasok elleni kötélhúzó versenynél csaltak mosolyt az emberek arcára, mézeskalá­csot sütöttek és ajándékokat sei foglalta el magát, a nyug­díjasok a tűzhelyek körül se­rénykedtek. Bodó Katalin faluházvezetőtől tudjuk, hogy az első hívó szóra sokan vál­lalkoztak arra, hogy szabad­idejüket, s persze a hozzáva­lókat nem sajnálva fánkot süssenek az alkalomra. Kö­szönet illeti Korbely László­­nét, Ulbert Sándornét, Vin­­cze Istvánnét, Korbely Bé­­lánét és Csáky Lászlónét, va­lamint a nekik segítő férjeket a sok tucatnyi finom farsangi fánkért és házi lekvárért. Faragóné Kertész Alice azt is elmondta, hogy a következő hasonló alkalom a Szent Iván napi tűzugrás lesz. Arra az al­kalomra a Városi Múzeum is csatlakozik a szervezők népes csapatához. -ki­készítettek a karácsonyi ren­dezvényre, de volt közös fánk­evés is, és a kisebbek a Tél­apónak mondtak verseket. Kreativitásuk folyamatosan új területek felé kalandozik. Kitalálták a tökfaragó és a madáretető-készítő versenyt. A költészet napjára rajzpá­lyázatot írtak ki, a télűző mu­latságon - amit nemrég tar­tottak - kiszebábot égettek és ünnepelték a tavasz közeled­tét. A sportnapon megrendez­ték a kerékpározásból és fu­tásból álló Gyalogkakukk ver­senyt. Ami különösen értékes és becsülendő, hogy eddig már két alkalommal szerveztek szemétgyűjtést, ezáltal szebbé téve környezetüket. Terveik között szerepel egyebek kö­zött a tűzugrás hagyományá­nak meghonosítása is. Azt is elárulták, hogy ők ren­dezik a kömlődi március 15-i ünnepséget. Az elmondottak­ból ítélve, színvonalas és érde­kes műsorra számíthat a nagyérdemű március 14-én. A hazajáró diákok pályáza­tok útján több berendezési és műszaki tárgyra tettek szert. A könyvtári „klubhelyiségbe” így kerültek új székek és asz­tal, DVD-lejátszó, hifi és tele­vízió is. Egy szó mint száz, ez a klub tényleg nagyon jól műkö­dik. Képes olyan értékek át­adására, amelyeket napjaink­ban az iskola után otthon ten­gődő, számítógép útján közös­ségi életet élő (csetelő) gyere­kek nem kapnak meg. Az ösz­­szetartás, a valódi értékek, a természet és a másik ember tisztelete elhanyagolhatatlan útravaló a most felcseperedő generáció számára. -ms-A tizennégy éves Tóth Jó­zsef volt a jelenlevők között a legfiatalabb, és talán leg­közlékenyebb. Számára a jó beszélgetések, a közös játé­kok és a közös szereplés az, ami egyfajta pluszt jelent. Legkedvesebb időtöltése a kézműveskedés, azon belül pedig a tűzzománc-égetés. A legidősebb jelenlevő klubtag Horváth Petra (17) volt. Bár a tanulmányai miatt ritkábban vesz részt a foglalkozásokon, azért törekszik rá, hogy minél több délutánon ott legyen. 0 is a kézműves foglalkozásokat említette, mint kedvenc elfog­laltságot, kiemelve az adventi ajándékok készítését. Fotó: Vida Tünde (középen), Kövi Gergő

Next

/
Thumbnails
Contents