Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-12-05 / 23. szám
Fotó: Molnár Gyula 2008. december 5. 7 Paksi Hírnök Gyorsjelentés Orlandóból Máltai lovag Pakson Lapzártánkkor összetettben a harmadik-negyedik helyen állt a paksi Neutron Bevetési Osztály a különleges rendőri egységek nemzetközi versenyén. A paksi kommandósok egy héttel a verseny előtt érkeztek, hogy időt szánjanak az időeltolódás leküzdésére, pihenésre és a pályával való ismerkedésre, felkészülésre. Mint Orlandóból lapunknak elküldött beszámolójában Szász Sándor írta, a pályát megismerve megállapították, hogy a tagok képességei alapján a csapatban „benne van” egy igen jó eredmény, lelkileg kell olyan állapotba hozni magukat, hogy ezt a verseny közben ki tudják bontakoztatni. Az első nap a „Túsz mentése” elnevezésű versenyszám volt, ahol nyolcadik helyen értek célba, de óvtak és ezt elfogadták, így második helyen zárták a napot. Ez a vártnál jobb eredmény, hiszen a mentés életszerű, improvizatív feladat volt, tele ismeretlen elemekkel. A következő, a „Kombinált küzdelem” kevésbé jól sikerült. Idejük az elsők között volt, de becsúszott egy-két hiba, a megszokottnál, begyakorlottnál gyorsabb volt a mozgó cél sebessége, nem ért célba minden lövés. Mindez a 14. helyre volt elég. A két nap után összetettben 3-4. helyen állt a csapat, s még három feladat várt rá. -ví-Lovaggá avattak egy paksi vállalkozót kiemelkedő humanitárius tevékenységéért. A Jeruzsálemi Szent János Máltai Lovagrend tagja lett Pintér Ferenc, akit látványos avatási ceremónián, ünnepélyes keretek között ütött lovaggá Sir Jose Cosmelli herceg, a rend nagymestere a Grassalkovich Kastélyban. A történelmi légkörű gödöllői Királyi Kastély dísztermében rendezett avatáson több ország magas rangú diplomatája is képviseltette magát. A lovagrend fő céljai közé tartozik a jótékonysági tevékenység. Pintér Ferenc többek között egyházaknak és kórházaknak nyújtott támogatást. A lovagi cím mellett a „sir” név használatára is jogosult az újdonsült paksi lovag. A ceremóniát már hagyományos lovag és testőrbál zárta. Egy életen át az idősekért Néhány évig együtt dolgoztunk a paksi szociális otthonban. Emlékszem rá, egyik percben itt cserélt lepedőt, a másikban amott fürdetett egy idős embert, nem ült le egy percre sem, tele volt energiával, jókedvet sugárzott, sosem láttam fáradtnak, fásuknak. Nagyon szerették az idős gondozottak és a munkatársai is, én mindig örültem, mikor egy beosztásba kerültem vele. Sáray Szabó Dánielné, Erzsiké tevékenységét most megyei rangú kitüntetéssel ismerték el: a paksi idősek otthona és gondozóházának nyugdíjas dolgozója Tolna megye Közgyűlésének elnökétől átvehette a Kiemelkedő Szociális Munkáért címet.- Váratlanul ért a kitüntetés híre, a megyei önkormányzattól kaptam egy meghívót, melyben az szerepelt, hogy a Szociális Munka Napja alkalmából díjátadásra vagyok hivatalos. A főnököm árulta el később, hogy ő javasolt engem a díjra. Sáray Szabó Dánielné 1965- ben végezte el az egészségügyi szakiskolát Budapesten, ahol csecsemő- és kisgyermekgondozó képesítést szerzett. Egy éves szakmai gyakorlatát az Országos Módszertani Intézetben töltötte, majd 1973-ig csecsemőotthonban dolgozott. Ekkor férjhez ment, útjuk Paksra vezetett. Itt letelepedve egymás után születtek a gyerekei, egy fia és két lánya, akik ma már harmincas éveikben járnak.- Az akkor még Villany utcai bölcsődében 1979-ben kezdtem dolgozni, ezt azonban tíz évvel később bezárták. Akkor kerültem a szociális otthonba, a többi gondozónővel együtt, s végül közülük én maradtam ott egyedül. Féltem, hogy milyen lesz a pici gyerekek után öregekkel dolgozni, de könnyen megszoktam ezt a munkát. Végül is az öregség második gyerekség, megtaláltam velük a hangot, aranyosak voltak, s a szívem még mindig fáj, mert nem dolgozom már ott. Szerettem őket, az aktívabbakat ugyanúgy, mint azt, aki elesettebb, sajnálatra méltóbb volt, s a sorsán kesergett... Bizalommal fordultak hozzám, jó volt velük lenni. Nem bántam meg, ha újrakezdhetném, akkor is ezt csinálnám, szép szakasza volt az életemnek a csecsemőotthoni és a szociális otthoni munka. Erzsikének öt unokája van, az élete most sem unalmas. Eljár manapság is néhány idős emberhez, segít nekik a hétköznapjaikban, öt éve nyugdíjas már, de nem tudott ettől a korosztálytól végleg elszakadni. Sólya Emma Hosszan tartó betegség után életének 69. évében elhunyt Frast Antal. Több mint 30 évig volt a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet elnöke. 2002-ben közösségi munkáját „Pro Űrbe" emlékéremmel ismerte el a város. Februárban lapunknak nyilatkozva azt mondta: különös tervei nincsenek, a boldogsághoz egészségre, nyugalomra és szeretetre van szüksége. Frast Antalt december 6- án, 13 órakor a Fehérvári úti temetőben helyezik örök nyugalomra. Fotó: Paksi Hírnök archív
