Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-11-21 / 22. szám
Paksi Hírnök 14 2008. november 21. Pannika bevonul a történelembe Panni néni - ahogy a fiúk hívják Pannika - ahogy én, mivel egyívásúak vagyunk - a Táncsics utca sarkán, egy utánfutón pihen. Rajta az út pora és megannyi matrica hirdeti: ez egy sokat megjárt matróna. Az oldalkocsis Pannónia T5 valóban sokat tudna mesélni, ha csak legutóbbi kalandját nézzük, akkor is. Treszl Gáborral és Magyar Zoltánnal a nyergében megjárta a fél világot, s csak a kínai hatóságokon múlt, hogy nem állt ott Pekingben, az olimpiai faluban, a magyarok negyedében. Treszl Gábor és Magyar Zoltán haknizni jár. Fellépésről fellépésre, rendezvényről rendezvénye mennek. Panni néni is állandó szereplője ezeknek. Pontosabban főszereplője, hiszen együtt hármasban gyűrtek le körülbelül 24 ezer kilométert. A két paksi fiú a veterán oldalkocsis motorral júniusban indult el Pekingbe, az olimpiára. Százhúsz nap múltán, október 17-i bejegyzéssel olvasható a szűkszavú bejelentés a pannoniaexpedicio.hu című honlapon „Megérkeztünk szerencsésen, köszönjük a biztatást mindenkinek. Később írok részletesen. Treló”. Azóta valóban élménybeszámolók sorát tartja a két különös utat maga mögött tudó fiú. Fókuszban, Orosz Klubban, Budapesten, a Népligetben... Az említett honlapon végig hírt adtak magukról, s ahogyan Treló (Treszl Gábor) mondja, valóban érdemes volna könyvet írni kalandjukról, amiről egyébként szintén Gábor szavai szerint mindenki azt hiszi, hogy sok szenvedéssel járt. Ok viszont nem megpróbáltatásnak, hanem az élet nagy ajándékának tekintik. Pedig valóban nem lehetett könnyű. Vegyük mindjárt a készülődést! Nem kapta meg az orosz vizumot a két utazó, csúszott az indulás, módosítani kellett az útvonaltervet. Peking felé egyébként nem ketten mentek, hanem egy roburos társasággal. Ez könnyebbséget is jelentett, nehézséget is. Aludni lehetett a buszban, ha úgy hozta a sors, és nem volt éppen útszéli motel, az úti csomag egy részét is elcipelgették, Zoliék így kényelmesebben utazhattak. A közös út azonban alkalmazkodási kényszert is jelentett. Hazafelé éppen ezért el is váltak, Gábor és Zoli ugyanis a többiekkel ellentétben mindenképpen szeretett volna ellátogatni az ősmagyarokhoz. De ne szaladjunk annyira előre! Az út során akadtak segítőik, Voronyezsben például a Paksi Orosz Klub jóvoltából várták őket. Még plakátok is hirdették a két magyar kalandor érkezését. Házigazdáikkal a Don-kanyarba is elmentek. Ulánbátorban egy ott élő magyar vendégszeretetét élvezték, de teljesen ismeretlenek is segítségükre voltak. - Még a legkisebb faluban is akadt egy hegesztő berendezés és valaki, aki értett hozzá - mondta Gábor. A példa persze nem véletlen, hiszen gyakorta megesett, hogy a hepehupás utakon megsérült motort javítani kellett. Panni néni azonban összességében jól bírta az utat. Megesett, hogy hatszáz kilométert haladtak egy nap. Sietni kellett, lejárt a vízum. Máskor meg húsz kilométert tettek meg, mert leszakadt az ég vagy éppen a kipufogó. GPS, meg hasonló készség nem segítette a paksi kalandorok útját, térkép fölé hajolva tervezgették az utat. S ha más nem akadt, követték a villanypóznákat, a vasúti síneket, és bíztak abban, hogy ott kötnek ki, ahol tervezték. Megesett, hogy semmi nem volt körülöttük, csak a hatalmas, kietlen Góbi sivatag homokja. A kínai határig legyőzhetetlen akadály nem állta útjukat. Ott azonban - bár minden követ megmozgattak - nem kaptak belépési engedélyt a járművekre, ezért buszra kellett szállniuk. így jutottak el Pekingbe, ahol több mint húsz napot töltöttek a magyar szurkolókkal az olimpiai faluban. - Megtiszteltetés és kitüntetés volt - öszszegzi Gábor. Dzsúdó és vízilabda eseményeket néztek, meg a szokásos turistalátványosságokat. Aztán ismét nyakukba vették a világot. Hazafelé az említett okból elváltak az ötfős péceli társaságtól. Gáborék, ahogyan tervezték, meglátogatták a madjar törzset Kazahsztánban. A hosszú út után, október közepén érkeztek haza. Hogy pontosan mekkora utat tettek meg, nem tudják. A kilométeróra még az út elején elromlott, a kazah térképek pedig nem szolgálnak pontos adattal. A fiúk - ígérik - dokumentálják a megtett utat. A négy hónap alatt készült mintegy nyolcezer kép legjobbjai felkerülnek a honlapra. Még az is megeshet, hogy könyv készül a kalandról, ami bekerülhet a Guinnessrekordok közé. Bár sokan, sokféle módon tettek meg hatalmas távokat, oldalkocsis veterán motorral az eddigi információk szerint senki nem utazott ennyit. Pannika pedig azon túl, hogy bevonul a történelembe - szűkebb pátriánkéba mindenképpen - valószínűleg a Közlekedési Múzeumba kerül. A Pannonia-expedíció azonban ezzel nem ér véget. Hogy mi lesz a következő célpont, még nem tudják. A következő nyári olimpia helyszíne, London nem tűnik nagy kihívásnak egy ilyen sokat próbált csapatnak. Igaz - ahogy Gábor egyik barátját idézve fogalmazott — az attól függ, hogy az ember merre megy. Vida Tünde
