Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-11-07 / 21. szám

Fotó: Molnár Gyula 2008. november 7. 19 Paksi Hírnök A garázspróbáktól az uniós díjig Beszélgetésünk idején őszi szünet van az oviban is, így nem csak a kéthónapos Ben­ce, hanem a hároméves Barnabás is otthon van - okot adván édesapjuknak is egy hét szabadságra. A család-zenekar-munka­­hely hármasában jól elboldogul Orbán Gyula, Budapestre elugrani neki annyi, mint másnak levinni a szemetet. A zenész­élet mögött stabil családi háttér áll, ami egyébként az egész együttesre jellemző - hát ennyit a „pop, csajok satöbbi” sztereotípiákról.- El sem tudom mondani, hogy amikor megjövök egy többnapos fellépésről, mi­lyen érzés, amikor beérek a városba, és megérint a paksi nyugalom, majd hazatér­ni, ahol vár a feleségem és a gyerekek - meséli Gyula. így kerek a világ. Felesége tudja, mindenkinek az a jó, ha férje azt csi­nálhatja, amit szeret, s párja is tudja, jó ke­zekben vannak a fiúk. Paks messze Tolna megye legjobb városa, ad hangot beszél­getőtársam többször is annak: miért is ma­radt a Duna-parti kisvárosban. Itt minden adott egy nyugodt, kényelmes élethez, vallja az egykori pesti kisfiú. A történet klasszikusnak mondható: szülei tízéves korában, engedve az atomerőmű vonzásának, Paksra költöztek. - Majd' meg­őrültem - idézi fel egy kissrác megpróbálta­tásait, akire egy épphogy elkészült lakótele­pi lét várt, frissiben kapott gördeszkáját pe­dig nem igen tudta kihasználni az akkor még kockaköves főutcán. Mire a gimnázi­umba ért, nemcsak a városhoz fűződő vi­szonya változott meg. Elmondása szerint 11 Csendesen él Pakson immár harminc éve, s közben a zenekar, amely­ben játszik, igazi „nagyágyúvá” nőtte ki magát. A cannes-i vörös sző­nyeg is hevert már a lába előtt, hiszen tavalyelőtt a világ egyik legran­gosabb zenei eseményének számító MIDEM-en az Európai Bizottság különdíját nyerte el a Heaven Street Seven. Tíz országot érintő nem­zetközi turné van a hátuk mögött, amit rajtuk kívül egyetlen magyar együttes sem mondhat el, s napokon belül megjelenik legfrissebb munkájuk, amellyel új fejezetet nyitnak a magyar lemezpiacon. Or­bán Gyula mindeközben boldog, kiegyensúlyozott családi életet él, dolgozik az atomerőműben, egyébként meg lapunk megjelenésével egy időben, épp Debrecenben püföli a dobokat. éves koráig még zenét sem hallgatott, „ide­gesítette”. Aztán maga sem tudja, mi történt, de dobok mögé ült, s egy év zenetanári út­mutató után, autodidakta módon sajátította el az ütőhangszer titkait. Talán a cimbalmos dédnagyapa öröksége bújt elő, vagy egyszerűen így kellett történnie, mindenestre Orbán Gyula 25 éve zenél, s ameddig újat tud nyújtani, addig „elücsö­rög a dobok mögött”. A hajdani garázsszomszédok bizonyára jól emlékeznek a megannyi zenei formáci­óra, amelyben bontogatta szárnyait a pró­bák során. (Kérték a fiúkat, legalább a hí­reket mondják be óránként, ha már úgy­sem tudnak mást hallgatni.) A Houdinis együttes már komolyabb felállás volt, in­nét vezetett aztán útja a Heaven Street Sevenbe, ahol alapitóként jegyzik. Gyorsan emelkedett az 1995-ben alakult HS7 csillaga, hiszen két évvel később már az MTV zenei csatorna játszotta egy klipjü­ket, és ekkor szerződtek lemezkiadóval is. Három éve elnyerték a MAHASZ díját az „Év rockalbuma” kategóriában, és aztán jött a már említett uniós díj, amit 600 (!) eu­rópai zenekar közül érdemeltek ki. Ugyan erről mi itthon nem nagyon tudtunk, a díj­kiosztót (ahol olyan nevek jelentek meg, mint Madonna vagy a U2) minden európai ország közvetítette - kivéve Magyarorszá­got, s a honi sajtó sem cikkezte túl az ese­ményt. - Kint a legnagyobb luxusban él­tünk két napig, mikor leszálltunk a repülő­ről, szembesültem azzal, hogy ellopták a kocsimat. Könnyű volt visszarázódni - em­lékszik vissza. Nem írok újat: nem könnyű itthon zenésznek lenni. Mégis maradtak. Higgadtabb vigécek lettünk, mondja Gyu­la, túl az ifjonti lázongáson. Minek nyomo­rogjanak Angliában, ha itthon teltházas koncerteket adnak, és nincsenek híján kül­földi meghívásoknak sem. Egy érdekesség: sokszor játszanak Erdélyben is, legutóbb a Kézdivásárhelyi Sokadalom programján léptek fel. Ott tudta meg, hogy testvérváro­sunkban jár. - Paksról nem keresnek ben­nünket, még soha nem léptünk fel városi rendezvényen - mondja. Az itteni közönség a Café Bongóban találkozhatott már velük, s talán jövő tavasszal is fog, mivel lemezbemutató turnéra készülnek. Jazz című albumuk lesz Magyarországon az első, amelyet november 10-től (hét nap­pal a hivatalos megjelenés előtt), egy hétig ingyenesen és legálisan letölthetnek a hs7.blog.hu oldalról. Bár a másolások ne­kik is komoly károkat okoznak, hivatalo­san mintegy hatezer lemezt adnak el, nem hivatalosan pedig hatvanezerrel számol­nak. - Nálunk így szocializálódtak az em­berek, ha elkapja őket a BKV ellenőr, még nekik áll feljebb. A lényeg, hogy eljusson a zenénk, s aztán ha valakinek megtetszik, talán a koncertre is eljön - tárja fel a nem mindennapi kezdeményezés hátterét. Végül egy „kötelező” kérdés: mit hallgat a zenész? Az autóban sokfélét, otthon Ha­lász Judit tölti ki életüket. Már több kon­certjén is voltak, s Barnabásnak az lenne álmai netovábbja, ha ott látná dobolni éde­sapját... Dávid Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents