Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-11-07 / 21. szám
2008. november 7. 3 Paksi Hírnök Regényírásba fogott az olimpikon Ha újrakezdeném, ugyanúgy a sportpályafutást választanám - mondja Kozmann György, akinek igencsak felbolydult élete a pekingi olimpia előtt és után. Városunk újdonsült díszpolgára nemrégiben tért haza egyhónapos külföldi útjáról, így helyette édesapja vette át az ünnepi testületi ülésen az elismerést. Sok minden várt Gyurira az olimpia utáni egy hónapban, pihenés azonban nem. Reggeltől estig várták valamelyik médiumba, határidőnaplójában nem sok hely maradt. Nem utasított vissza senkit, aki kíváncsi volt mondandójára, ám csak azért, hogy szerepelhessen, nem vállalt felkérést. Bulvárhírességgel nem akart főzőcskézni, úgy érezte, más feladata van. Mint meséli, Kólót (Kolonics Györgyöt - a szerk.) nagyon irritálta az a világ, amelyben a szöveg jobban érvényesül, mint a teljesítmény, a „sztárvilágból” így mindig is kimaradtak. - Szerencsés vagyok Pakssal, itt olyan szeretet vesz körül, amit egy pesti soha nem kaphat meg - mondja. Kozmann Gyurit nem sodorta el a fővárosi élet, maradt, aki volt, s nem felejti, honnét indult. Ugyan Csepelen él, de kétlaki maradt, ha csak teheti, minden hétvégén hazajár, s várják a régi barátok is. Tudja, most az emberek a tenyerükön hordozzák - még egy darabig. Utána is van (és előtte is volt) azonban élet, amire készülni kell, mégpedig okosan, két lábbal a földön maradva. Már megkezdte a változást, nem mindent az edzésnek rendel alá. Hirtelen váltani azonban nem akar, hiszen ez az életforma, amit imád, s ami beléivódott az évtizedek során. Nem csalódott a paksi emberekben Nem jár dicséret azért, ha az ember jól végzi a feladatait, hiszen az kötelessége, vallja dr. Kárpáti István tüdőgyógyász szakorvos, akit idén Pro Űrbe emlékéremmel tüntetett ki a város. A gyógyításban alapfilozófiája az a kínai közmondás, mely szerint „késő akkor elkezdeni a kútásást, amikor megszomj áztál”. A dusnoki származású tüdőgyógyász szakorvos a kalocsai gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Egyik tanára biztatására fordult érdeklődése az orvoslás felé. Kalocsa ösztöndíjasaként végezte el a Szegedi Orvostudományi Egyetemet, majd kezdő tüdőgyógyászként a kalocsai kórház tüdőosztályán dolgozott. Amikor egy továbbképzésen arról értesült, hogy Pakson megüresedik a tüdőgondozói állás, jött 1973-ban. Ahogy azt megérkezésekor dr. Csók Sándor „megjósolta”, nem csalódott a paksi emberekben, sok barátja lett, és egy pillanatig sem gondolt arra, hogy búcsút intsen Paksnak. A minden iránt érdeklődő, nyitott, örök vidám orvos a nyolcvanas évek elején kezdte elsajátítani az akupunktúrás kezelések gyakorlatát, a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társaságának alapító tagja, később elnöke, és lézergyógyászatból is vizsgát tett. Aktív részt vállalt a Magyar Vöröskereszt tevékenységében. Érdeklődve figyelte, hogyan épül meg az atomerőmű, hogyan válik Paks várossá. Mint mondja, örömteli, hogy az orvostudomány fejlődésének, az új gyógyszereknek köszönhetően ma már nem kell meghalnia sem tuberkulózisban, sem asztmában szenvedő betegnek, és az allergia is jól kezelhető. Kárpáti doktor mindig érdeklődött a fotó és mozgókép iránt. Volt idő, amikor a fényképezés megélhetés volt számára, vidéki lakodalmakban fotózott. Bár Paksi Hírnök Megjelenik kéthetente, 4500 példányban Kiadja a TelePaks Közhasznú Társaság Főszerkesztő: Dávid Ildikó Szerkesztőség: Paks, Dózsa Gy. u. 51-53. E-mail: paksihimok@index.hu Telefon és fax: 75/310-153 Nyomda: Kerényi Nyomda, Szekszárd Hirdetésfelvétel: Fonyó Lajos, 70/310-8374 Következő megjelenés: 2008. november 21. Újra kenuba térdel, de közben befejezi informatika-közgazdász szakon a főiskolát, és tervezi a jövőt. Most pihent is egy hónapot, persze aktívan, hiszen többedmagával az „outrigger” elnevezésű hajóba ült, s némi felkészülés után elindult azon a versenyen, ahol 66 km várt rá két Hawaii-i sziget között. Lazításképp 33.-ak lettek a 106 hajóból. A kikapcsolódásnak azonban vége, hiszen hazatérvén, októberben megkezdődtek az edzések. Van azonban más is. Régi vágya volt, hogy megörökítse azt a csapatéletet, azt a világot, amely oly sokáig a mindent jelentette. Naplót mindig is írt, ez szolgál támpontul ahhoz a regényhez, ami december elején fog megjelenni. - Ha lesz egy fiam, oda tudom neki adni - mondja. Mesélni is lesz azonban miről. Dávid Ildikó 1989-ben nyugdíjba vonult, ma is teljes állásban dolgozik a tüdőgondozóban, magánpraxisával együtt heti minimum ötven órában látja el a betegeket. Ahogy felesége elmondta, le sem lehetne beszélni arról, hogy dolgozzon. A munka mellett szívesen kertészkedik, és nagy örömmel él át minden pillanatot feleségével, Verával, aki nyugalmazott pedagógus, két felnőtt gyermekével, Virággal és Viktorral, valamint lánya révén két szép unokájával. Édesapja intésének szellemében igyekszik élni, miszerint: úgy élj, hogy amikor majd elérkezik a végső búcsú ideje, csak jót tudjanak mondani rólad az emberek. Kohl Gyöngyi Fotó: Molnár Gyula
