Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-10-17 / 20. szám

Fotó: Molnár Gyula Paksi Hírnök 10 2008. október 17. Nem esik messze az alma... Az ifjabb Csuta Tamásról senki, még ő maga sem gondolta volna, hogy szüleit követve fogorvosi pályára lép. Minden jel azt mutatta, hogy színészi babérokra tör majd. November elsejétől azonban hárman osztoznak a Tolnai úti rendelőn. Vadász Melinda tősgyökeres paksi, félje, Csuta Tamás Békés­csabán született, Szentendrén gyerekeskedett. Esetükben nem családi indíttatás vezetett a fog­orvosi pályához. Ugyan bíztak abban, hogy három gyermekük közül valaki követi őket, még­sem forszírozták ezt különöseb­ben. Sőt - ahogyan az édesapa fogalmaz - még szelíd terelge­téssel sem igyekeztek befolyá­solni gyerekeiket. Edináról ha­mar kiderült, hogy nem viszi to­vább a „családi vállalkozást”, a közgazdaság, a külkereskedelem vonzotta. A középiskolában úgy tűnt, Tamás sorsa is eldőlt: elő­adóművész lesz belőle. Ki mit Érdemes utánajárni, milyen ked­vezményeket vehetnek igénybe a nagycsaládosok. Olcsóbban utazhatnak és több helyen ked­vezményesen vásárolhatnak azok, akiknek három vagy több gyermekük van. Emellett a sok közös - a nagycsaládosok egye­sületének szervezésében megva­lósult - kirándulás és program is maradandó élményeket nyújt. Ma már 48 tagcsaláddal műkö­dik Pakson a helyi nagycsalá­dosok egyesülete. A szervezet 2001-ben kezdte meg működé -tud?-okon, prózamondó verse­nyeken szerepelt sikerrel. Hogy ez legyen a választott hivatása, annak nem örültek volna a szü­lei, de nem akarták lebeszélni ró­la. - Önálló személyiség, hagyni kell, hogy megkeresse, ami ér­dekli. Sok irányba indulhat, s ne­kem a haladását kell ösztönözni. Hogy az előtte sorakozó ajtók közül melyiken lép be, neki kell eldönteni - fogalmaz idősebb Tamás. Felesége határozottabban bízott abban, hogy a színészet csak hobbi lesz, és Tomi „ren­des” szakmát tanul, de ő sem kö­vetelte meg ezt a lépést. Amikor egy napon mégiscsak eléjük állt fiuk a hírrel: fogorvosira megy, a sét városunkban. Programokat szerveznek, segítséget nyújta­nak és tájékoztatnak. - Politika- és ideológiamentes szerveződés a miénk. Bárki, aki egyetért cél­jainkkal, csatlakozhat hozzánk - mondta el az egyesület elnöke, Tumpek János. A nagycsaládo­sok minden hónap második csü­törtökén tartják taggyűléseiket. Találkozóikra, ahol megvitatják az aktuális kérdéseket, tájékoz­tatókat szerveznek. Szeptember­ben az önkormányzat támogatá­si, segélyezési rendszeréről tud­meglepetés nem maradt el. - Ha valamelyik gyerekemben biztos voltam, hogy nem lesz fogorvos, az ő volt - mondja, s elámlja, ret­tenetesen örült. Persze ő is, félje is tudta, hogy nem lesz könnyű az út a diplomáig, hiszen Tomi egészen addig nem erre a terület­re készült, nem fordított kellő fi­gyelmet a szükséges tárgyakra. Ezt az ifjú orvos - két éve vég­zett a pécsi egyetemen - maga is elismeri. - Gyors felkészítő tan­folyamra volt szükség. A szüle­imtől minden segítséget meg­kaptam - fogalmazott. Hozzátet­te, ez főként a biológiára vonat­kozott, mert a fizikát mindig kü­lönösen szerette. - Hatodik-hete­dik osztályos lehettem, amikor megyei fizikaversenyt nyertem, amire drága nagyapám készített fel - meséli. A bejelentésre és azt megelőző döntésre természetesen ő is élénken emlékszik. Kényszert, hogy a szülők útját kövesse, egy pillanatig sem érzett, meggyő­ződése, hogy szülei egyet sze­hattak meg többet a résztvevők, októberben pedig a közlekedési szabályok változásáról hallhat­tak előadást. A meghívott szak­emberek elsősorban a nagycsa­ládosokat érintő kérdésekről be­szélnek, de persze a kötetlen be­szélgetések alatt minden egyéb­ről szó esik. Legutóbbi összejö­vetelükön elsősorban a gyerme­kek biztonságos utaztatása volt a téma, hiszen a nagycsaládosok­nak előfordulhat, hogy három gyermekülést is rögzíteniük kell járműveikben, amennyiben ez lehetséges. Évente több alka­lommal adományok is érkeznek a szérvezethez, az élelmiszer­rettek volna: azt, hogy találja meg önmagát. - A korábbi ter­vemet feladtam, a fogorvosi hi­vatás pedig mindig tetszett. Volt idő, amikor otthon volt a rende­lő, és én a várón keresztül men­tem haza, emberközelinek érez­tem ezt a munkát - idézi fel. Az irányváltás nem olyan éles, a két dolog között vannak párhu­zamok, reagál az ezzel ellentétes felvetésekre. A közös szál az em­berekkel való kapcsolatteremtés. Például egy műtét előtti felvilá­gosítás is felfogható előadásként, ami hasonló felkészülést, átélést követelhet, akár egy vers. Az előadóművészettel olyannyira szakított, hogy az egyetemi szín­játszó körbe már be sem lépett. A „múltat” azonban nem tagadja meg, ma is nagyon hálás mento­rainak, L. Németh Erzsébetnek, Hefher Erikának, Vajda Tibor­nak. És persze szüleinek, akik - mint mondja - mindig nagyon jó érzékkel terelgették eddigi élete során. Szerinte nagy felelőssége a szülőknek, hogy mikor avat­koznak gyermekük döntéseibe. Ő az útmutatásból mindig csak a szükséges dózist kapta. - Az em­ber nyilván néha dacol a szülői intelmekkel, de mindig igazuk volt. Akkor is, ha ezt akkor nem láttam be - teszi hozzá. Hogy a jövő mit hoz, Tamás sem tudja. Most mindenesetre megkezdi a munkát Pakson, de továbbra is kétlaki életet él, mert részben pécsi is marad. Vida Tünde csomagokat, ruhaneműt mindig az egyesület tagjai között oszt­ják szét. Városunkban több ke­reskedő is kedvezményeket kí­nál a nagycsaládosoknak a ruhá­zati boltoktól a játéküzletig (hogy kik ők, megtudhatják az egyesülettől), és ha legalább há­rom 18 év alatti gyermekükkel vonatra vagy autóbuszra ülnek a szülők, 90 százalékos kedvez­ménnyel vehetik igénybe a szol­gáltatást. Közeledik a decem­ber, Mikulás napján meglepetés is jár a „több testvéres” gyere­keknek, de az igazi ajándék nem a csomagban lapul, hanem a kö­zös ünneplésben. -dal-Ha nagy a család

Next

/
Thumbnails
Contents