Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-10-03 / 19. szám
2008. október 3. 19 Paksi Hírnök Sosem lesz otthonülő típus Amikor még a polgármesteri hivatalban dolgozott, éjszakánként látni lehetett az ablakából kiszűrődő fényt. Szinte mindig késő estig ült az íróasztalánál. Várszeginé Németh Mária ma sem elégszik meg napi nyolc óra munkával. A közszolgálatból a vállalkozói szférába kerülve mit sem változott maximalizmusa, ami az önmagával és kollégáival szemben támasztott követelményeket egyaránt jellemzi. Várszeginé Németh Mária huszonöt év után, hat éve távozott a paksi polgármesteri hivatalból. Előbb a költségvetési üzem, majd a Dunacenter, később az önkormányzat pénzügyi vezetője, a hivatal kincstárának alapítója volt. Marika született paksi és született közszolga, a szó nemes értelmében. Már a középiskolában erre a pályára készült, a főiskolát ösztöndíjasként végezte el, és onnan került a városvezetéshez. - A legjobb, hogy a közért tehettem. Minden döntésben és minden döntéselőkészítésben benne volt, hogy több ezer embert érinthet - mondja. Előfordult, hogy fizetés előtt egy nappal három forint volt a számlán. O a vb-titkárhoz ment segítségért, de azt a választ kapta, ha már az Atyaúristennél is volt, de nem járt sikerrel, akkor menjen vissza. Telefonok sora, könyörgések és kuncsorgások eredményeként, de abban a hónapban is fizettek harmadikén a városi tanácsnál. Szerette munkáját, mely során mindig az egyensúlyra törekedett. Azon igyekezett, jusson elég pénz mindenre, oktatásra, egészségügyre, kultúrára, beruházásra. - Nagyon sokat küzdöttem, vitáztam - idézi fel. És bizony, mint mondja, nem volt egyszerű ott ülni a tizennyolc képviselő és a tévékamerák előtt egy-egy költségvetési vitában. A negyedszázad alatt jöttek-mentek a városvezetők is, de Marika alkalmazkodott, hiszen az ésszerű kompromisszumok soha nem estek nehezére. A megalkuvás viszont nem az ő műfaja, arra nem hajlandó, ilyenkor inkább odébbáll. Némi unszolásra felidézi az esetet, ami az utolsó cseppet jelentette hat éve abban a bizonyos pohárban. Egy iskolaigazgató azt mondta, tudta nélkül állította össze a költségvetést. Berendelték az oktatási bizottság ülésére, ő felháborodott, elvesztette a fejét az igaztalan vád miatt, és nemcsak hangját emelte fel, ugyanazzal a lendülettel vette kalapját is. Igent mondott az éppen aktuális invitálásra, merthogy meg-megkeresték különféle állásajánlatokkal. Ekkor szegődött el az Opel Gemenc Kft.-hez főkönyvelőnek. - Fáj a szívem - ismeri el, amikor a hivatalról beszélt. Huszonöt év nem múlik el nyomtalanul, szíve-lelke benne volt. Marika most gazdasági igazgató, négy nagyobb és három kisebb cég gazdálkodásáért felel. Az új kihívásoktól nem riad vissza, mindig kész volt a váltásra. A mostani és korábbi feladatában sok hasonlóság van, de sok tekintetben más elvárásoknak kell megfelelni. Közös, hogy első a vevő, mint a hivatal esetében a lakosság. Nagy különbség viszont, hogy ott egy pénzügyi vezetőnek a beérkezett pénz felett kellett diszponálni, a vállalkozói szférában viszont meg kell érte küzdeni, elő kell teremteni, mert 220-250 család megélhetése múlik rajta. Mivel komoly a kihívás, Marika is kemény és következetes. Megesik, hogy kiabál, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan szeretné. — Erőszakos és rámenős vagyok - ismeri el. Hozzáfűzi, senkitől nem vár olyat, amit maga nem tenne meg. - Nem kérek többet, mint, amit magamtól elvárnék. De kevesebbet sem — fogalmaz. Maximalista önmagával és a többiekkel szemben is. Szerinte e nélkül ma képtelenség boldogulni. - Nagyon kemény világ van ma Magyarországon. A pénztelenség a legnagyobb gond - vélekedik. Bár korát illetően korai ilyesmit szóba hozni, de Marika el nem tudja képzelni magáról, hogy otthonülős, unokának kötögetős nagymama legyen. Őt ugyanis a munka élteti. Neki teljesen természetes, hogy napi 10- 12 órát dolgozik, s közben ingázik Paks és Szekszárd között. Többnyire sötétben megy, sötétben jön, és szinte semmi ideje nem marad másra, csupán alvásra. Ha elfárad, családja és kollégái szelíd unszolásának eleget téve szabadságot vesz ki, pihen egy-két napot. Ha hoszszabb időre teszi szabaddá magát és elutaznak, akkor kizárólag olyan helyre mennek, ahol csend van. - Legszívesebben szombaton dolgozom, akkor nem csörögnek a telefonok, sokkal gyorsabban tudok dolgozni - kanyarodik vissza a munkához. Mosolyogva elismeri: - Munkamániás vagyok, nem tudok belőle kitömi. A hátteret félje jelenti, aki már nyugdíjas és kiveszi részét a házimunkából. Azt például, hogy kiválóan főz, városszerte sokan tudják. Marika segítségére van még a ház körüli teendőkben lányuk, Petra, aki hasonlóan, mint fiuk, velük él a Rókus utcai családi házban, amit együtt építettek. Vida Tünde
