Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-09-05 / 17. szám

2008. szeptember 5. 15 Paksi Hírnök A sikert hajszolja, nem a népszerűséget Első látásra mintha mit sem változott volna Lengyel Róbert legutóbbi találkozásunk óta. Közelebbről szembetűnik: vonásai el­mélyültek, eddig is figyelemre méltó izmai megkettőződtek. Rövidesen mindkettőre magyarázattal szolgál a Neutron komman­dó volt parancsnoka: a homlokán a redők annak köszönhetőek, hogy az ország talán legmacerásabb kapitányságára szegődött, ahol nem nyolc óra a munkaidő. A duzzadó izmok hátterében a kommandós élet pótlá­sára szolgáló testmozgás, a fekvenyomás, il­letve az új szerelem: a pump and run áll. A kissé közhelyes „Úristen, hogy rohan az idő!” megállapí­tás azok után hangzik el a Len­gyel Róberttel nem egyköny­­nyen tető alá hozott találkozón, amikor rövid fejszámolás ered­ményeként konstatáljuk: lassan két éve, hogy Siófokra szegő­dött városi kapitánynak. Előtte - új fent elcsodálkozunk az évek múlásán - tizenkét esz­tendőn át a Neutron Bevetési Osztályt vezette. Annak ellené­re, hogy nemcsak Siófokon dolgozik, hanem ott is él, még­is fel-felbukkan Pakson, hiszen rendszeresen megérkezik, ma fiához, Olivérhez, aki édesany­jával változatlanul itt él. — Nem titkolom, szívem, lelkem egyik fele itt maradt - mondja. Pakson, a Neutron élén jól érezte magát, bár úgy gon­dolja, hosszú volt az ott eltöl­tött tizenkét év, s lehet, hogy valóban igaz a nézet, hat-hét­­évenként váltani kell. Mindezt annak ellenére gondolja igy, hogy a valódi sikerek - az orlandói kommandós verseny­­eredmények - éppen az utolsó években érkeztek. Annak, hogy Pakstól elbúcsúzott, sok tanulsága van. Például az, hogy kiderült, nem minden ba­rátság olyan mély és tartós, mint azt hitte, s nem mindenki mutatja azt az arcát ma, mint korábban. Az arra méltó kap­csolatok, barátságok viszont kiállták mind az idő, mind a tá­volság próbáját. Lengyel Róbert még paksi­ként azt mondta, ha megy, csak Somogy megyébe, ahonnan ér­kezett. 2006 decemberében jött el ennek az ideje, Siófokra hiv­­ták kapitányságvezetőnek. Nem volt titok előtte, hogy mélyponton van a Balaton-par­­ti város rendőrsége, 2000 és 2006 között hat kapitány pró­bált szerencsét itt. Lengyel Ró­bert ebben a tudatban fogadta el kinevezését ott, ahol posztos rendőrként kezdte a pályáját ’88. május elsején. Tizennyolc évvel később egy morális vál­ságban lévő szervezet élére ke­rült: az állandósult létszámhi­ány mellett szégyenletes felde­rítési arány jellemezte a város rendőrségét, amelynek mentsé­gére vezetője szerint annyit mindenképpen el kell mondani, hogy az esetszáma megyeszék­helyekével vetekszik. Lengyel Róbert első dolga volt megfele­lő vezetőgárdát kialakítani. — Jó kézzel nyúltam a dolog­hoz. Összetartó, jól összedol­gozó vezetői állományt sikerült létrehozni - mondja. Ezek per­sze sok esetben nem voltak népszerű döntések, megesett, hogy példát kellett statuálni, de a kapitány már megtanulta, hogy őt nem a népszerűség haj­­hászása kell, hogy motiválja. Az eredmény nem maradt el, a bűnügyi felderítési mutatót 16 százalékról 40-re tornázták fel. Ezzel persze nem dőlhet hátra székében Lengyel Róbert, hiszen maradt még teendő bőven. Szeretné a még ma is fennálló hatalmas létszámhiányt orvosolni, ami nem lesz könnyű, hiszen a fize­tés nem magasabb, mint má­sutt, a munka viszont több. Egy magas szakmai színvona­lon teljesítő állományt szeretne és egy ehhez méltó elhelye­zést, hiszen ma Siófok legsiral­masabb közintézménye a rend­őrség épülete. Ez olyannyira sürgető, hogy magához a mi­niszterhez fordult Lengyel Ró­bert. - Belátható időn belül meglesz az új épület - mondja eltökélten. A szavak nélkül is nyilvánvaló tényt, miszerint a munka az élete, meg is erősíti: éjjel-nappal Siófok rendőrka­pitánya. Munkája nem napi nyolc órát kíván, telefonját nem kapcsolja ki, s nyaranta nem megy szabadságra. A nyár értelemszerűen több energiát emészt fel a turisták miatt. Itt a legfontosabb a bűnmegelőzés, amit a kapitány szeretne a jö­vőben megerősíteni, hogy e té­ren is elkönyvelhessék a várva­­várt eredményeket. Lengyel Róbertnek ez fontos, ő ugyanis - nem titkolja - sikerorientált. A sikerek pedig nemcsak a munkában, hanem a kikapcso­lódást szolgáló sport terén sem maradnak el. Az utóbbi idő­szak mérlege egy második hely fekve nyomásban, illetve ugyanennek a futással kombi­nált változatában, a pump and run-ban szintén ezüstérem csa­patban. - Ez afféle Neutron­pótlék - teszi hozzá indultá­ban: horgászni mennek Olivérrel... Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents