Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-08-01 / 15. szám
2008. augusztus I. 7 Paksi Hírnök A közmunkához nem csak kapa kell A segély olyan, mint a műtét - halasztást nem tűrő beavatkozás, akut esetben. A megoldás az egészségügyhöz hasonlóan a megelőzés lenne, ám még ez utóbbinál sem működik, nem hogy a jóval fiatalabb szociális rendszerben, mondja Borbás László, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője. A fiatal szociálpolitikus szerint a mostanság elhíresült „segélyt munkáért elv” nem más, mint a média által is felfújt lufi, s egyébként is, a szociális munka olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. Vagy legalábbis azt hiszi. — Azért a monoki polgármester nagyon beletenyerelt valamibe: az általa felvetett kezdeményezés, mely szerint a rendszeres szociális segély kifizetését közmunkához köti, sok követőre talált, és az indulatok még ma sem csillapodtak. Ez azt jelzi, hogy egy sok vitát szító - és nem megoldott helyzetre keresett választ. A rendszerváltás óta a legsúlyosabb probléma a munkanélküliség, és az ezzel járó társadalmi feszültségek, amit azóta sem tudtunk megnyugtatóan kezelni. A média felkapta a monoki helyzetet, csakúgy, mint a tanárveréseket. Ha valami slágertéma, akkor vitaműsorok, újságcikkek hada foglalkozik vele, pedig a probléma 10-15 éve fennáll. Ugyan valós dolgokra világítanak rá, de semmiképp nem újszerűekre, a szakemberek évek óta jelzik a szociális szférában is a megoldásra váró feladatokat. Mindezzel együtt nem jelenik meg új szakmai koncepció, vagy nem látom, hogy okos döntések következnének. Gazdaságilag elmaradott kistelepüléseken, ahol nagy a munkanélküliség, és mindenki ismer mindenkit, azt is tudják, ki jár segélyért - nagy az ellenérzés a lakosságban ha úgy érzik: nem szolgált rá az illető az állam, azaz közvetve az ő pénzére. — A vitázók két táborra szakadtak: a szóban forgó polgármester szerint a segéllyel teszünk rosszat: felnő egy generáció, aki nem a munkában szocializálódott. Szociológusok azonban úgy látják: az önkormányzatnak nincs joga az utolsó mentőövet is megtagadni. A szociológusok sokszor elefántcsonttoronyban ülnek, nem értek egyet azzal, hogy ezek az emberek áldozatok - ám azzal sem, hogy azért nem dolgozik, mert nem akar. Sokszor olyan hátrányokkal indulnak, amit nem lehet szankciókkal megváltoztatni. Hogyan lehet viszszavezetni valakit a munkaerőpiacra, aki nem tud írni, időben megjelenni reggel, vagy nem képes végigülni egy munkakereső tréninget? Akinek először fogorvosra, ruhára, életvezetési tanácsokra lenne szüksége, hogy képes legyen munkát vállalni. Hogyan tartsa rendben valaki közmunkában egy idős ember udvarát, ha a sajátját sem képes? A közmunkához nem csak kapa kell. Szervezés, adminisztráció, munkafelügyelő - tehát pénz. E nélkül nem lehet értelmes közmunkát végezni.- Márpedig sok pénz megy el erre. A KSH adatai szerint tavaly 60 milliárd rendszeres szociális segélyre, míg 2007 első félévében mindössze alig 9 milliárd közmunkára. A harcos jelszavak skandálása kevés, és a pénzt sem csak kiosztani kell a rászorulók között. A munkára ösztönző szabályozók mellett a természetbeni juttatásokra, képzésekre és a munkavállalást elősegítő szolgáltatásokra is szükség van. Fejleszteni kéne a pszichés segítségnyújtást, azaz a családsegítést, hosszú távon megtérülne, amit belefektetnének. E nélkül: akár holnap is adhatunk kétszer annyi segélyt, az sem megoldás. Egy családgondozó országos szinten 120 emberrel foglalkozik, szegényebb területeken akár 3- 400-zal is. Havi egy-két óra jut olyan emberekre, akik rendszeres jelenlétet igényelnének. Ám pesszimista vagyok ez ügyben, nem látom, hogy a közeljövőben erre megoldás születne. így marad, ami van: rohanunk a krízis után.- Másik nagy port kavart kezdeményezés, mely szerint megtagadnák a gyermekvédelmi támogatást azon szülőktől, akik nem járatják iskolába gyermeküket. Mielőtt bárki helyeselni kezdene: van már szankció - a gyermek büntetése nélkül - amit alkalmazhatnak ez esetben. Tudniillik: meg lehet büntetni a szülőt, ha nem járatja iskolába gyermekét. A bünte« tést le lehet dolgoztatni vele, | sőt végső esetben még a csa- SQ Iádból is kiemelhetik a gyere£ két. A gyermekvédelmi jelzőrendszer feladata a problémák feltárása: tíz óra hiányzás után az iskolának kötelessége jelezni az önkormányzat felé, amely a gyermekjóléti szolgálatot igénybe véve kiderítheti, mi okozza a problémát. Ugyanakkor akadt olyan Pakson, amikor 150 (!) igazolatlan óra kellett ahhoz, hogy a pedagógus beszámoljon az általános iskolai mulasztásról, s lehet tudni olyan háziorvosról is, aki indokolatlanul is kiállít igazolást. Amikor valaki a szankciók szigorítását kéri, azzal is tisztában kell lennie: vannak büntetések, ám azokkal sokszor nem élnek az önkormányzatok. —A helyzet soha nem lesz ideális, mindig lesz munkanélküliség, mindig lesz aki többet keres - mindig lesznek viták. Amiről eddig nem esett szó: a nem hátrányos helyzetűekkel is foglalkozni kellene. Nem csak a munkaerőpiacról kiszorultaknak lenne szükségük pszichés felkészítésre, hanem az oly sokat emlegetett „befogadó társadalomnak” is. Hiszen a monoki helyzet is rávilágított: komoly indulatok gyűltek fel, és egyvalamit nem lehet: ezeket az indulatokat figyelmen kívül hagyni. Dávid Ildikó
