Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-07-18 / 14. szám
2008. július 18. 15 Paksi Hírnök A csikócsapattól a főigazgatói székig Pécsen született Rónaky József, aki 1970-ben végzett fizikusként az ELTE-n, ahol három évvel később egyetemi doktorrá avatták. Pályafutását a Központi Fizikai Kutató Intézetben kezdte, majd a Magyar Optikai Művek lézerfejlesztési osztályvezetőjeként folytatta. 1979-től a paksi atomerőmű fizikusa, amelynek 1999-ben mond búcsút: hat éve dolgozott balesetelhárítási vezetőként, mikor elfogadta az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatói megbízatását. E mellett több tisztséget betöltött már a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben, ahol jelenleg a Nemzetközi Nukleáris Biztonsági Csoportban dolgozik. Tagja a hazai Nukleáris Társaságnak és az MTA Sugárvédelmi és Környezetfizikai Bizottságának is. Száz százalékos életforma- és szakmai váltás volt, mikor Paksot választotta új lakhelyéül, meséli dr. Rónaky József, aki 33 évesen kezdte újra pályafutását. Döntésében több dolog is motiválta: nehéz anyagi körülmények között, egy olyan városban élt, amit nem szeretett, ezért a budapesti létet paksira cserélte fel, ahova nem csak az ígéretes jövő, hanem az érdekesnek tűnő munka is hozta. - Életem legszebb periódusa volt az első tíz év, valami nagy művet hozott létre egy lelkes kollektíva - emlékszik vissza a kezdetekre. Ma már ezek nagy szavaknak tűnnek, de akkor egy egyedülálló nagyberuházás közreműködőjeként, valami megismételhetetlent élhetett át a „csikócsapatként” emlegetett fiatal szakembergárda. Az üzembe helyezéssel a hőskorszak lezárult, ám ez természetes, véli. Az üzemeltetés, a napi feladatok közben a csikócsapat is felnőtt. S hogy lesz-e még másik? Talán, ha új atomerőművi blokkok épülnek. .. Ma már, ha kezébe kerül egy szervezeti felépítés tablója, a vezetők hetven százalékát nem ismeri — s ez így van jól, mondja. Most zajlik az erőműben az a generációváltás, amire szükség van, hiszen a csikócsapat nem csak felnőtt, hanem lassan nyugdíjba is megy. Egy másik izgalmas kihívásnak is részese lehetett Rónaky József, aki az önkormányzatiság első kilenc évében a város képviselő-testületének is tagja volt. Akkor még nem volt „kétpártrendszer”, meséli, s éjszakába nyúlóan dolgoztak azon, hogy a politikai paletta sokszínű szereplőinek elképzelései egy közös akarattá formálódjanak. Rájuk hárult az a feladat, hogy lefektessék az új szervezet működésének alapjait, kidolgozzák a város irányításának folyamatát. Általában a képviselőség nem túl hálás feladat, hiszen ami megvalósul, azt természetesnek veszik, elvárják, s szóvá teszik, ha valami nem jön létre. - Sok kritika ért bennünket az első négy évben, amikor a látványos fejlesztések helyett a „fold alá” ruháztunk be, infrastrukturális fejlesztéseket vittünk véghez - emlékszik vissza. A második ciklus már látványosabbra sikeredett, ekkor kezdődött el például a védett épületek felújítása. Mára sokat változott a város arculata, Magyarország egyik legélhetőbb városa lett Paks. Bár ezt leginkább az látja, aki elmegy innét, aki itt lakik, annak sokszor nem tűnik fel, céloz kétlakiságára a főigazgató. Ma már nem lenne képviselő, a létrehozás izgalma után, a napi „iszapbirkózás” már nem neki való, mondja. Van dolga e nélkül is: kilenc éve vezeti az Országos Atomenergia Hivatalt. - Akkor dolgozom jól, ha nem veszik észre, hogy nem vagyok egy hétig - mondja. A 80 fős hivatalban mindenki tudja, mi a hatásköre, a főigazgató a legfontosabb kérdésekben dönt, s büszke arra, hogy ritkán kell felülbírálnia kollégái javaslatát. - Az atomenergiával kapcsolatos biztonság garanciái vagyunk - fogalmazza meg a hivatal feladatát, amelyben a paksi erőmű felügyeletétől az atomsorompó egyezmény betartatásáig sok minden szerepel. Egyvalami azonban, a közhiedelemmel ellentétben nem: ahogy a hivatal honlapján szerepel, „nem támogatója és nem ellenzője az atomenergia alkalmazásának”. Az atomerőmű bővítése politikai kérdés, mondja Rónaky József, az OAH feladata akkor kezdődik ez ügyben, ha a kormány új blokkok építéséről dönt majd. Van azonban egy másik kérdés, ami ugyancsak testközelből érinti a paksiakat: az építési tilalom, ami immár nem csak a csámpaiakat hátráltatja, hanem az atomerőmű új tájékoztató és látogatóközpontjának létrehozását is. A 25 éves kormányrendelet megérett a módosításra, az ügy meg fog oldódni, árulja el szűkszavúan a főigazgató. Ha most nem kérdésekre válaszolna, akkor a paksi kertben szöszmötölne, avat be szombat délelőtti programjába. Valaha versenyszerűen bridzsezett, ma már új hobbinak hódol: főzőkanalat ragadott. A mai menü sörösdobozon ülő csirke lesz, sör van otthon, már csak a szárnyast kell beszereznie. A receptet Eszter lánya küldte e-mailen, s épp itthon lévő Panni lánya fogja megkóstolni - egyébként mindkét gyerek Pécsen él, s mindketten olasz nyelvet és irodalmat tanítanak. - Már csak az unokák hiányoznak - mondja a nagypapa korba ért Rónaky József, aki épp betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Nyugállományba azonban még nem készül, 2013- ig szól főigazgatói megbízatása, s mint mondja: akár nyugdíj mellett is szívesen foglalkozna majd az új blokkok létrehozásával kapcsolatos feladatokkal. Dávid Ildikó Fotó: Fonyó Dániel
