Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-07-18 / 14. szám
Paksi Hírnök 8 2008. július 18. Úton Tizennégy éves koráig hangszer sem volt a kezében, mégis öt évvel később már élvonalbeli magyar pop és funk zenekarok tagja, lemezfelvételek közreműködője. A fiatal magyar jazz zenészgeneráció egyik legtehetségesebb muzsikusaként tartják számon a szakmabeliek a harmincadik évét épp csak átlépett Tóth Viktort, akit az amerikai LMT Connection vendégfúvósaként hallhattunk a Gastroblues fesztivál színpadán. Paksra nem vendégként jön: édesanyja várja haza a ma már Budapesten élő szaxofonost. Nem mindennapi zenei pályafutás az övé: a Bezerédj iskola egykori diákja 14 évesen még azt hitte a szaxofonról, hogy trombita, de édesanyja biztatására beiratkozott a paksi zeneiskolába. Szerelmes lett a szaxofonba, mondja, s az érzelem tartósnak bizonyult. Ugyan építész technikumot végzett, ám a zenetanulást ezzel párhuzamosan Szekszárdon folytatta. Nem annyira más a két foglalatosság, mint hinnénk, a határtalan képzelet, a kreativitás az, ami összeköti számára a két hivatást. Végül aztán maradt a zene, ahogy ő mondja: az igaz hangok játéka. Alig néhány év elteltével már olyan jazz nagyságokkal játszhatott együtt, mint Szakcsi-Lakatos Béla vagy Hamid Drake - a sor azonban ennél sokkal hosszabb. Huszonegy évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz szaxofon szakára. A bekerülés nehézségéről csak annyit: évente mintegy tíz embert vesznek fel összesen a jazz tanszakra, ebből egy-két szaxofonost. Bár az egyetemet elvégezte, saját zenekarokat alapított, s nincs híján felkéréseknek sem, a tanulásnak soha nincs vége. - Csak állomások vannak, sehol nem vagyok ahhoz képest, amit szeretnék - mondja a halk szavú fiú az ESZI udvarán ücsörögve. Pedig nekem úgy tűnik, sínen van az élete. Képviselte már hazánkat a londoni Magyar Intézetben, beszélgetésünk előestéjén ért haza egy stockholmi fellépésről, több nemzetközi turné van már idén mögötte, de vár rá még Bécs, Olaszország, Berlin, New York. Most pedig a paksi fellépés, ahol egyébként egy másik paksi zenésztársával, Weisz Gáborral együtt fújták.- A zene ugyanaz, mint az emberi fejlődés, próbálok haladni az úton - meséli. Sok időt tölt a természetben, ahol magába szívja az „ősi rendet”, azt a harmonikus rendező elvet, amire zenéjében is törekszik. Számára a zenélés nem pénzkereset, nem szakma, ahogy ő mondja, küldetés, ami soha nem ér véget. Bár rétegzenét játszik, s nevét elért eredményei ellenére nyilván kevesebben jegyzik, mint a manapság megsokasodott „sztárokét”, Viktor nem elégedetlen. Meggyőződése, hogy az embereket az érdekli, őszinte-e a játéka, amit számukra nyújt. Nincs tévéje, nem foglalkozik politikával, s ha fel akar töltődni, egy tanyára vonul el. Mindeközben járja a világot, és sokat tanul azoktól, akikkel fellép. Bár beszélgetésünk alatt sokszor emlegeti a szerencsét, számára a hit a legfontosabb. Hinni magában, a világban, az emberekben. A hit a tudás maga, mondja, ha elhiszed, hogy képes vagy rá, sikerülni fog. — A világ olyan, amilyennek megteremtjük. Nem lehet semmit elrontani, holnap felkelsz és újrakezded - feleli arra, hogyan viseli a nehézségeket. Viktor két leküzdhetetlen hiányossága: nem amerikai és nem fekete, írták egyszer róla. Európa néhány ezer éves kultúrája olyan többletet ad, hogy örülök, mert ide születtem, mondja erre. Itt boldogul, köztünk. Hallunk még róla. Dávid Ildikó Mindent bele! Pakson lenni ma nagyon jó, akad egy kis sör, bor meg ennivaló - foglalta dalba hajdanán Török Adám paksi élményeit, amelyeket idén is tovább gyarapitott. Nem csak a színpadon, hiszen évek óta már a vasárnap délelőtti főzőverseny résztvevője (sőt többször nyertese) is, ahol a titkos recept alapján készülő lecsójával hódít. A galántai küldöttség is oszlopos tagja a fesztiválnak, akik most nem csak a focimeccseken bizonyítottak: idén először fakanalat is ragadtak. - Minden alapanyagot otthonról hoztunk, még a sót is - tudtuk meg a főszakács Pallya Gábortól, Galánta jegyzőjétől (képünkön). Marha, sertés, bárány, vaddisznó Totyogott a kondérban, s mint kiderült, szlovákiai testvérvárosunk csapatának a főző felszerelést - feladatköréhez illően -, a nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok, Herczeg József biztosította.-dávid-Fotó: Molnár Gyula
