Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-06-20 / 12. szám
Paksi Hírnök 16 2008. június 20. Akit a lovaglás szele megcsapott Lovas nép a magyar, hangzik az ezeréves mondás. Mostanság ez nem csak nosztalgia vagy történelmi utalás, hiszen újra divat a lótartás. A mára kialakult helyzetet egy kedves paksi lótartó nemes egyszerűséggel úgy jellemezte, ma már minden bokorban tartanak lovat és kiírják: lovarda. Ez persze túlzás, de valóban megnőtt a lóállomány, s míg korábban haszonállat volt, manapság sokkal inkább hobbi- vagy társállat a ló. Száz-százötven között lehet a Pakson tartott lovak száma dr. Kovács Ferenc szerint. Három jelentősebb állomány van, ahol tucatnyi vagy annál több lovat tartanak, több portán - még a város belterületén is - van négy-öt állat, a többiek egy-két négylábút tartanak. Az állatorvos úgy látja, munkába állása, azaz húsz év óta folyamatosan emelkedik a hobbiból tartott lovak száma, de ez a tendencia az utóbbi öt-tíz év során felerősödött a Nyugat-Európában tapasztalható trendhez hasonlóan. - Akadnak még olyanok, akik a hagyományos feladatokra, azaz fuvarozásra, mezőgazdasági munkára használják a lovakat, a többség azonban társállatként tartja - számol be tapasztalatairól. Kétévente van kötelező vérvétel és bizonyos vakcinákat is meg kell kapniuk az állatoknak, így van rálátása a teljes állományra. A legutóbbi ilyen alkalommal vette számba a lovakat, adatai szerint a haszonállatok száma Pakson meghaladja a húszat, a kedvtelésből, lovaglásra tartottaké a százat. Dr. Kovács Ferenc óva int attól, hogy valaki körültekintés nélkül lovat vásároljon. - A nyers valóság az, hogy a lótartás nagyon költséges dolog - mutat rá. Hozzáteszi, csak az vállalkozzon erre, aki minden körülményt biztosítani tud az állat számára. Ez nemcsak az elegendő takarmányra, vízre, megfelelő elhelyezésre vonatkozik, hanem az egészségügyi ellátásra, ápolásra és elegendő mozgásra. Ez utóbbi a lovak lelkiállapota miatt is fontos, vallja az állatorvos. Igaz, teszi hozzá, sokan úgy gondolják, hogy ezzel nem kell foglalkozni. Dr. Kovács Ferenc tapasztalatai szerint viszont azzal a lóval, amelyikkel nem foglalkoznak eleget, sok a gond. Ezt a véleményt Scheffer István is osztja. A Puszta Lovasudvar és Vendégház tulajdonosa szerint sokan meggondolatlanul vállalkoznak erre a mindennapos elfoglaltságot és folyamatos figyelmet igénylő feladatra. - Boldogboldogtalan lovat vesz, nem mérik fel, hogy mivel jár - sommázza. Szerinte először érdemes jól körülnézni, azután megfontoltan dönteni. Meg kell figyelni mindent, akár a lova számára keres valaki helyet, akár ahhoz, hogy megtanuljon lovagolni, esetleg rendszeresen hódoljon ennek a szenvedélynek. Schefferék lovas vendégháza négypatkós minősítésű, vendégeik zöme nem helybeli, s ez most már a lovagolni érkezőkre is igaz. Tizenhárom saját lovuk van, és bértartásra is van náluk lehetőség. Ez egyébként igen elterjedt, azok számára nyújt megoldást, akik szeretnének saját lovat, de nincs lehetőségük otthon tartani. Scheffer István e téren is óvatosságra int, mert - mint mondja - nem érdemes lovat venni annak, akinek pénze ugyan van, de ideje nincs, mert egy lónak szüksége van a mozgásra és törődésre is, nem csak takarmányra. Kun Szilárd a hobbilovasok táborába tartozik. Nyolc éve tart lovat, most éppen négyet. A kérdésre, hogy tudta-e, mire vállalkozik, amikor megvette első lovát, visszakérdez: hogy tudtam-e, milyen jó? - Hát nem... — mondja. - Szeretek etetni, trágyázni, tenni-venni körülöttük, csak az a rossz, ha betegek - sorolja. Szerinte a bértartók ezekből az élményekből kimaradnak, nem tudják, milyen abrakolni, bálázni, ők nem tudják, milyen az igazi lovazás. - Nemcsak lovagolni szeretek, ugyanolyanjó nézni őket és gondoskodni róluk - mondja. S akit ezek után a mozdony füstje megcsapott, azaz az istállók hangulata megigézett, az interneten bőségesen talál információt. Felkutathatja a paksi, Paks környéki lovardák, lovastanyák kínálatát, de közel s távol sok más lehetőség akad. Kínálnak oktatást, tereplovaglást, fél, egész vagy több napos túrákat. Lehet lovaskocsikázni, szánon utazni - persze, ha van hó - és táborozni nyaranta. Egy óra 1500-3000, egy nap 7-15 ezer forintba kerül. Egy ló bértartása havi 30-35 ezer forint. Kipróbálni csak annak tudatában lehet, amint a lovasok mondják: akit valaha megérintett a lovaglás élménye, soha nem fogja elfelejteni azt. Van, akinek a hobbija lesz, más sportként űzi, akad, akinek a szenvedélyévé válik, közömbös azonban senki nem marad. Vida Tünde Fotó: Molnár Gyula
