Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-06-20 / 12. szám

Paksi Hírnök 16 2008. június 20. Akit a lovaglás szele megcsapott Lovas nép a magyar, hangzik az ezeréves mondás. Mostanság ez nem csak nosztalgia vagy történelmi utalás, hiszen újra divat a lótartás. A mára kiala­kult helyzetet egy kedves paksi lótartó nemes egy­szerűséggel úgy jellemezte, ma már minden bokor­ban tartanak lovat és kiírják: lovarda. Ez persze túlzás, de valóban megnőtt a lóállomány, s míg ko­rábban haszonállat volt, manapság sokkal inkább hobbi- vagy társállat a ló. Száz-százötven között lehet a Pakson tartott lovak száma dr. Kovács Ferenc szerint. Három jelentősebb állomány van, ahol tucatnyi vagy annál több lovat tartanak, több portán - még a város belterületén is - van négy-öt állat, a többiek egy-két négylábút tartanak. Az állator­vos úgy látja, munkába állása, azaz húsz év óta folyamatosan emelkedik a hobbiból tartott lovak száma, de ez a tendencia az utóbbi öt-tíz év során felerő­södött a Nyugat-Európában ta­pasztalható trendhez hasonló­an. - Akadnak még olyanok, akik a hagyományos feladatok­ra, azaz fuvarozásra, mezőgaz­dasági munkára használják a lovakat, a többség azonban társállatként tartja - számol be tapasztalatairól. Kétévente van kötelező vérvétel és bizonyos vakcinákat is meg kell kapniuk az állatoknak, így van rálátása a teljes állományra. A legutób­bi ilyen alkalommal vette számba a lovakat, adatai sze­rint a haszonállatok száma Pakson meghaladja a húszat, a kedvtelésből, lovaglásra tartot­také a százat. Dr. Kovács Fe­renc óva int attól, hogy valaki körültekintés nélkül lovat vá­sároljon. - A nyers valóság az, hogy a lótartás nagyon költsé­ges dolog - mutat rá. Hozzáte­szi, csak az vállalkozzon erre, aki minden körülményt bizto­sítani tud az állat számára. Ez nemcsak az elegendő takar­mányra, vízre, megfelelő elhe­lyezésre vonatkozik, hanem az egészségügyi ellátásra, ápolás­ra és elegendő mozgásra. Ez utóbbi a lovak lelkiállapota mi­att is fontos, vallja az állator­vos. Igaz, teszi hozzá, sokan úgy gondolják, hogy ezzel nem kell foglalkozni. Dr. Kovács Ferenc tapasztalatai szerint vi­szont azzal a lóval, amelyikkel nem foglalkoznak eleget, sok a gond. Ezt a véleményt Scheffer Ist­ván is osztja. A Puszta Lovasudvar és Vendégház tu­lajdonosa szerint sokan meg­gondolatlanul vállalkoznak erre a mindennapos elfoglalt­ságot és folyamatos figyelmet igénylő feladatra. - Boldog­boldogtalan lovat vesz, nem mérik fel, hogy mivel jár - sommázza. Szerinte először érdemes jól körülnézni, azu­tán megfontoltan dönteni. Meg kell figyelni mindent, akár a lova számára keres va­laki helyet, akár ahhoz, hogy megtanuljon lovagolni, eset­leg rendszeresen hódoljon en­nek a szenvedélynek. Schefferék lovas vendégháza négypatkós minősítésű, ven­dégeik zöme nem helybeli, s ez most már a lovagolni érke­zőkre is igaz. Tizenhárom sa­ját lovuk van, és bértartásra is van náluk lehetőség. Ez egyébként igen elterjedt, azok számára nyújt megoldást, akik szeretnének saját lovat, de nincs lehetőségük otthon tar­tani. Scheffer István e téren is óvatosságra int, mert - mint mondja - nem érdemes lovat venni annak, akinek pénze ugyan van, de ideje nincs, mert egy lónak szüksége van a mozgásra és törődésre is, nem csak takarmányra. Kun Szilárd a hobbilovasok táborába tartozik. Nyolc éve tart lovat, most éppen négyet. A kérdésre, hogy tudta-e, mire vállalkozik, amikor megvette első lovát, visszakérdez: hogy tudtam-e, milyen jó? - Hát nem... — mondja. - Szeretek etetni, trágyázni, tenni-venni körülöttük, csak az a rossz, ha betegek - sorolja. Szerinte a bértartók ezekből az élmé­nyekből kimaradnak, nem tudják, milyen abrakolni, bá­lázni, ők nem tudják, milyen az igazi lovazás. - Nemcsak lovagolni szeretek, ugyan­olyanjó nézni őket és gondos­kodni róluk - mondja. S akit ezek után a mozdony füstje megcsapott, azaz az is­tállók hangulata megigézett, az interneten bőségesen talál információt. Felkutathatja a paksi, Paks környéki lovar­dák, lovastanyák kínálatát, de közel s távol sok más lehető­ség akad. Kínálnak oktatást, tereplovaglást, fél, egész vagy több napos túrákat. Lehet lovaskocsikázni, szánon utaz­ni - persze, ha van hó - és tá­borozni nyaranta. Egy óra 1500-3000, egy nap 7-15 ezer forintba kerül. Egy ló bértartá­sa havi 30-35 ezer forint. Ki­próbálni csak annak tudatában lehet, amint a lovasok mond­ják: akit valaha megérintett a lovaglás élménye, soha nem fogja elfelejteni azt. Van, aki­nek a hobbija lesz, más sport­ként űzi, akad, akinek a szen­vedélyévé válik, közömbös azonban senki nem marad. Vida Tünde Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents