Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-05-23 / 10. szám

Paksi Hírnök 6 2008. május 23. Fiatalok a nagyvilágban A hosszú hajú rockzenész barátjá­val és egy szál gitárral elindult sze­rencsét próbálni. Már hét éve an­nak, hogy túl az Operencián, Las Vegas után most Huntington Beach-en él Pető Levente. Rock­sztár szeretett volna lenni, ám jó sorsa egy webes szoftvercég infor­matikai igazgatói székébe irányí­totta... Hároméves korában költözött Paksra a szüleivel, ide kötik általános iskolás, gim­náziumi évei. Zenét tanult a paksi zeneis­kolában, Szabados László és Horváth Margit tanítványa volt. Zenekarokat alapí­tott, de nem találta a helyét később Buda­pesten sem, és gyerekkori barátjával, Papp Zoltánnal 24 évesen átrepülték az óceánt.- Nem tudtuk, mi vár ránk Amerikában. Egy ismerős ismerőséhez érkeztünk Clearwater Floridába, rábíztuk magun­kat, de lelépett az autónkkal és a mara­dék pénzünkkel. Ekkor döbben rá az em­ber, hogyan lehet alufóliába csomagolt pizzát sütni fejreállított vasalón... Éhez­tünk, de szerencsére az időközben meg­ismert magyarok segítettek nekünk mun­kát és szállást szerezni, így talpra tud­tunk állni.- Nagyon sokan próbálnak szerencsét külföldön, de nem mindenki tudja, hogy a nulláról kell kezdeni... ha van indulótő­kéd vagy segítséged, akkor nem boldo­gulsz. Le kell kerülni az aljára, és onnan felépíteni a kinti életet. Csak így lehet egy másik országba, kultúrába beilleszkedni - vallja Levente. Néhány hónappal később egy kaliforniai kitérő után Las Vegasban, immár egyedül sok sztárral ismerkedett meg: Brian May­­jel a Queen-ből, vagy Billy Gibbons-szal a ZZ Top-ból. Sok fellépése volt a kaszinók­ban és futott a szekér, de visszavágyott Kaliforniába, ahol az utóbbi két évben él.- Az álmom az volt, mikor elindultam, hogy rocksztár legyek. Ám, mióta nagyon sokukkal találkoztam, néhányan barátaim­má váltak, és így belelátok az életükbe, már nem nagyon vágyom erre az életmód­ra. Nehéz feldolgozni a sikert, majd a csendet, ami azt követi. A lényeg számom­ra most már az, hogy eljuthasson a zeném a nagyközönséghez. Nem a sztárság miatt zenélek, hanem mert érzéseket, hangulato­kat szeretnék átadni az embereknek. Pakson hét éve nem járt Levente; a csa­ládja már Budapesten él, oda látogatott öt év kint tartózkodás után először. De figye­lemmel kíséri a paksi website-okat, szere­ti tudni, mik történnek abban a városban, ahol eddigi élete jelentős részét töltötte. Mint mondja: az USA-beli emberek ugyanolyanok, mint a magyarok, de a kör­nyezet miatt másra helyezkednek a hang­súlyok, mások a problémák. Ott könnyebb megteremteni az alapvető létfeltételeket, de könnyebb elveszíteni is azokat.- Az amerikaiak vidámabbak, szeretnek szórakozni, hagyják magukat szórakoztat­ni. Nyitottak az újra, ha érdekes, jó, amit csinálsz, nem fukarkodnak a dicsérettel, biztatnak. Az oktatás hiányosságai miatt viszont nagyon keveset tudnak a világról, ezért sok tévhitük van. A legnehezebb a kommunikáció - nem csupán a nyelvi, hanem az is, hogy az ember átadja a személyiségét. Ha magyarként vic­ces típus az illető, akkor ez azért működik nehezen, mert az amerikaiaknak csak kis ré­sze érti és értékeli az angol humort, ami Ma­gyarországon nagyon elfogadott; ehhez tár­sulnak a kulturális hiányosságok.- Mostanra már elég jól kitűnik a valódi személyiségem számukra, de az igazi, a valódi Pető Levente csak Magyarorszá­gon, magyarként teljes. Sólya Emma Tizenöt éve dobog a zöld szív Két elismerést is elnyert a Be­nedek Elek Óvoda Hétszín­­virág tagóvodája. A Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Moz­galomtól az „Év Zöld Szíves Óvodája”, az Oktatási és Kul­turális Minisztérium, vala­mint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közös pályázatán pedig a „Zöld Óvo­da” címet. A „zöld szíves” történet másfél évtizede kezdődött a Hétszín­­virág óvodában. Akkor döntöt­tek úgy, hogy a környezeti-kör­nyezetvédelmi nevelés útjára lépnek. Csatlakoztak az egész országot behálózó, napjainkban 19 ezer tagot számláló Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozga­lomhoz, és sokéves munkával kidolgozták nevelési programju­kat. Ez a mozgalom megítélése szerint egy logikusan felépített, példaértékű program, mondta el Jantnemé Oláh Ilona tagóvoda­vezető. Hogy csak néhányat em­lítsünk alapelveik közül: becsü­lik és óvják a természet értékeit, ismerkednek a vadon élő álla­tokkal, növényekkel, nem szennyezik az élővizeket, őrzik környezetük tisztaságát, szelek­tálják a hulladékot, az állatokkal is kíméletesen bánnak, követve az elvet, hogy „nem felemellek, hogy a vendégem legyél, hanem lehajolok hozzád, hogy a vendé­ged lehessek”. Elfogadják a mozgalom alapelveit és a termé­szetpedagógia célkitűzéseit, népszerűsítik azokat a szülők körében is, hiszen az óvoda és a család közösen nevel. Az óvodai foglalkozásokat ennek jegyében szervezik: a témához illeszkedő verseket, dalokat tanulnak, is­merkednek az állatokkal, gond­jaikba vesznek növényeket, megvizsgálják a Duna vizét, komposztálnak. Munkájuk elis­meréséül 2000-ben elnyerték az „Év Zöld Szíves Óvodája” cí­met, amelyet idén ismét a paksi óvodának ítélt a mozgalom. Egy másik elismerést is elnyert az in­tézmény, mégpedig a „Zöld óvo­da” címet, az Oktatási és Kultu­rális Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közös pályázatán. De ennél többet is nyertek a ti­zenöt év alatt. Egykori óvodása­ik közül többen élethivatásul vá­lasztották a környezetvédelmet, és mindig kapnak olyan vissza­jelzéseket gyerekektől, felnőt­tektől, amiből érzik, hogy jó úton haladnak. Ilyen volt az a kedves történet is, amelyet a tagóvodavezető mondott el. Tör­tént, hogy az egyik óvodással növényeket daraboltak a kom­posztáló ládába. Az óvónő kér­désére, hogy mi a komposzt, a kisgyermek azt felelte: - Ezt most beledarabolom, aztán bé­kén hagyjuk, és mire én iskolás leszek, ebből virágföld lesz, amibe ti majd virágot ültettek. De megöntözzétek ám! -gyöngy-

Next

/
Thumbnails
Contents