Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-05-23 / 10. szám
Paksi Hírnök 4 2008. május 23. Búcsú az ügyvezetőktől Alapigazság, hogy városunk jövőjéért legtöbbet azzal tehetjük, ha jól gazdálkodunk jelen értékeinkkel. Mi itt Pakson szerencsések vagyunk, mert érték nekünk több adatott, mint egy átlag magyar városnak: anyagi is, természeti is. Az értékek legdrágábbja: városunk lakóinak tehetsége és szorgalma. Ezekből minden város szívesen venne még sokkal-sokkal többet is, mint amennyivel rendelkezik. Cégeim vezetése elfoglal, képviselőtestületünk munkáját nem követem naprakészen. Legutóbbi személyi döntéseik azonban megleptek. A három önkormányzati cégből kettőnél is ügyvezetőváltásról döntöttek. A két ügyvezető közel 25 évig szolgálta városunkat. Cégeik jól működtek. Gazdálkodási problémáik nincsenek. Alapfeladatát mindkét cég magas színvonalon látja el. Az ügyvezetők munkájával kapcsolatban soha semmilyen kifogás nem merült fel. Mindketten felelősséggel végezték munkájukat. Mindketten többnek tartották feladatukat egyszerű munkánál, mert mindketten tudták, az ő posztjukon szolgálni kell. És ők szolgáltak is: tehetséggel, szorgalmasan. Ariim András 15 évig állt a vízmű élén, Bende Tibor 9 évig vezette az ipari parkot. Kilenc évet dolgoztam velük. Nekem adatott a megtisztelő feladat, hogy kinevezésüket javasolhattam. Kiváló munkatársak voltak. Véleményükre mindig bátran támaszkodhattam. Mindkettőjüket személyesen is nagyra becsülöm mind a mai napig. Ezért tartottam kötelességemnek, hogy a Paksi Hírnök nyilvánossága előtt mondjam nekik: köszönöm! Miért felejtjük el, hogy földes gazdák vagyunk? így: FOLD-es gazdák. Miért nem képes felmérni a tudatunk élettevékenységünk hatásait? Miért nem sikerül elsajátítanunk azt a magatartásformát, amely független a társadalomban betöltött szerepünktől, amely a szerepek fölött álló társadalmi norma? Nem szeretnék senkit terhelni a szokásos „ környezetkárosítós-természetvédelmis ” gondolatokkal. A szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos városi lehetőségekkel sem. A konténer mellé pakolóknak valószínűleg vannak harminc évvel korábbi emlékeik. Kérem őket, lépjenek vissza: gondolatban nagyszüleik felé, s a házuk felé — ha tele a konténer... És ne legyen szemét a világ. Teli Edit Nem a háztartási szemétnek teszik ki a közterületi konténert. Ha valakinél több hulladék keletkezik a szokottnál, például fűnyírásból, akkor irány a konténer - a pelenka viszont landoljon mindenkinek a saját kukájában. A szemétszállítást végző DC Dunakom munkatársai nap mint nap kivonulnak például a Fehérvári úti vagy ürgemezei konténerekhez, ahol hasonló gyomorforgató látványban lehet részük. Tudnak olyan vállalkozókról is, akik vidékről (!) hazahozzák a szemetüket, ami aztán a konténerek mellett landol, mesél elkeseredett küzdelmükről Saáry Miklósné ügyvezető. Pedig a szeméttelep mindenki előtt nyitva áll, 400 kilóig bárki ingyen leteheti itt nem kívánt terhét - és nem hagy mocskot maga után. -dávid-Szemétvilág Az Arany János utca végén történt, ott, ahol a szántóföld mellett út kanyarodik a dombra, ahonnan látni lehet a Duna piciny, paksi kanyarulatát, tiszta időben a kis falvakat a túloldalon. A szomszédból halk beszélgetés hallatszott - a kertben kávéztak - a nagylány zongorázott. Én kispendelyt, alsószoknyát, inget vasaltam a házunkban. Éppen visszanézős napom volt. Néztem visszafelé, talán léptem is kettőt gondolatban a paraszti erkölcs felé, nagyapám Akác utcai háza elé. Nagyszüleim felé, akiknek a kötelesség nemcsak a földdel, de a családdal kapcsolatos viszonyuknak is alapja volt: a föld mindenekelőtt mint a család megélhetésének biztosítéka volt fontos... A nép, a város, a föld ugyanaz. Tévedés kizárva. A különbség: harminc év. Hátrasétáltam a kertünkben. Nézni csak. Látni mindent, ami tavasz. Amit láttam: a szántóföld mellett álló konténer környékét zsákok tarkították. Építési törmelék, festékes doboz, használt nadrágpelenkák - amelyeket a kóbor kutyák nagy érdeklődéssel terítettek szét, szaggattak darabokra a tavaszi vetés között. Elköszöntem nagyapámtól. Ezt nem értené. Nem értené azt az erkölcsi rendszert, amely a maga alá piszkító ember magatartását szabályozza. Nem értené, mert öt (őket) bensőséges és tiszteletteljes ragaszkodás fűzte a földhöz. Ma, ha van is valamiféle erkölcsi rend, nincsenek korlátái. Ha nincsenek korlátái, beszélhetünk-e egyáltalán rendről? Rendről, társadalomról, ahol minden egyes ember tudja, hogy része a rendszernek, és életének minden egyes mozzanata hatással van a rendszerre, és kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolja azt. Öreghegyi panoráma és ami a lábunk előtt hever Bor Imre Fotók: Teli Edit
