Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-04-18 / 8. szám
fotó: TelePaks Paksi Hírnök 14 2008. április 18. Híres paksiak, paksi hírességek Dr. Grünfeld Adolf Az idősebb paksiak számára bizonyára nem ismeretlen név az övé, sokunk szüleinek, nagyszüleinek nagy tekintélyű, megbecsült háziorvosa, s városunk közéletének is meghatározó személyisége volt. Grünfeld doktor Pakson született, 1871-ben. (A Kozma utcai temető nyilvántartása szerint 1870-ben.) Iskolai tanulmányait Pakson kezdte, majd Kalocsán, a jezsuita főgimnáziumban folytatta. Egyetemi tanulmányait a bécsi egyetem orvostudományi fakultásán végezte, doktori diplomáját is itt szerezte meg 1896- ban. Gyakorló orvosként a bécsi Polyklinikán és más klinikákon is dolgozott, katonai szolgálatát a zágrábi helyőrségi kórházban teljesítette. Pakson 1897-től kezdett dolgozni, eleinte magánorvosként, 1901-től ő volt Pakson a társadalombiztosító intézet rendelő orvosa, a „szegények doktora”. 1903-tól a községi orvos helyetteseként, 1904-től pedig Paks megválasztott községi orvosaként működött. Szakterülete a gyermek- és nőgyógyászat volt, de ellátott fogászati betegeket is, s községi tisztiorvosként az iskolaorvosi feladatokat is ő végezte. Az első világháború alatt a paksi kisegítő hadikórház vezető főorvosa volt, ebbéli érdemei elismeréseként kitüntetésben is részesült. 1926-ban kinevezték a megye tiszteletbeli tisztifőorvosának. Az ő nevéhez fűződik a paksi anya- és csecsemővédelem intézményi hátterének kialakítása és a munka megszervezése; a védőnői hálózat kiépítése. Szakmai irányításával 1927 decemberében Pakson megalakult a Stefánia Szövetség 134. sz. paksi védőnői intézete. 1928- ban Paks község megvásárolta a Deák Ferenc utcai egykori Novák-kúriát, (az épületet ma Pongrácz-házként ismerik, s a művészeti iskolához tartozik) amelyben az ő szervező-vezető munkájának köszönhetően 1929 novemberében megnyílt a község hatágyas, a szülőnők számára, és háromágyas, a terhesvédelem számára kialakított otthona. Az épületben bölcsőde és napközi otthon is működött a szociálisan rászorulók számára. (Kismamaként és kisgyermekes anyaként még én is ebbe az épületbe, ahogy akkor hívtuk, „a ligába” jártam terhesgondozásra, újszülött gyermekeim egészségügyi ellenőrzésére.) Grünfeld doktor több társadalmi-közéleti feladatot is ellátott: a népjóléti intézmények, a gyermekmenhely vezető főorvosa volt. Elnöke a paksi Kereskedelmi Csarnoknak és a Paksi Közgazdasági Bank felügyelőbizottságának. Halála körülményeiről, időpontjáról nincs biztos adatunk. Bencze Barnabás őriz egy magánlevelet 1939-es keltezéssel, amelyben arról is szó esik, hogy a doktor Pesten meghalt, már csak a felesége él. Ennek alapján találtam meg a pesti Kozma utcai zsidó temető nyilvántartásában, hogy dr. Grünfeld Adolf, aki 1870-ben született és 1935-ben halt meg, a temető 38/A parcellájának 36. sorában, a 40. sírban nyugszik. Az 1935-ös halálozási évet valószínűsíti, hogy az igazgatói jelentés szerint a paksi polgári iskola 1934-35-ös tanévében már nem Grünfeld doktor volt az iskolaorvos, hanem Gács Adolf és Tél Ferenc. Forrás: Hirn László: Tolna vármegyei fejek, Németh Imre: Paks nagyközség monográfiája. Kernné Magda Irén ki én városom KISS MIKLÓS Egész gyerekkoromat a Dunán töltöttem. Akkoriban három strandja volt a folyó itteni szakaszának. A kvarchomokos területek nyaranta tömve voltak. A kishajó egy-egy napsütéses napon közel ezer embert szállított át a túlsó partra. Emlékszem rá, úgy szeptember közepe táján a tanárnőm rám szólt, mikor belenézett a naplóba: „Miklós, lassan illene felköltözni a Dunáról!” A mai napig megmaradt a kapcsolatom a folyóval. Néhány méterre van tőle a házam. Meleg, nyári estéken, amikor vége a tévéműsornak, vállamra kapom a törölközőt és megmártózom a vízben. Egészen jóízű az alvás egy jó kis éjszakai fürdőzés után. Nemcsak a vízben, a vízen is otthon vagyok. Hajba Antallal való találkozásom óta rendszeresen járunk kenuzni. Évente 3-4 túrát szervezünk. Végigeveztünk már a Dunán, a Rába szinte egy évben sem kihagyható, de mindig keresünk új vizeket is kis csapatunkkal. Ez a baráti kör versenyekre is eljárt. A buzdítás mellett főztünk is a gyerekeknek. Híres volt erről a paksi kajak-kenu csapat. Mindig Totyogott valami a bográcsban, s amíg más versenyzők száz forintért vették a lángost, a paksi gyerek annyit evett ingyen, amennyi beléfért. KOVÁCS ANTAL Paksra gondolván sok minden eszembe jut. Jó memóriával áldott meg a sors, így emlékszem a bölcsire, az óvodában töltött napokra, az általános iskolára, a gimis évekre. Nyilván egy idegen másként látja ezt a várost, de aki ide született, itt nőtt fel, annak minden kő, minden ház mond valamit, ami csak neki szól. Sok helyen jártam a világban, jó és rossz helyeken egyaránt. Amikor bekanyarodtam a hatosról, amikor megpillantottam a Szent István teret, a Hangulat presszót, elöntött egy semmihez nem fogható érzés. „Itthon vagyok!” Sokszor adódott lehetőségem, hogy máshova költözzek. Ilyenkor mérlegeltem. Mindig anyám főztje győzött, hogy saját ágyamban alhatok, a családom közelsége, a csapatom, a barátaim. A döntés sokszor nem csak érzelmi kérdés volt. Idegenben az energiáim nagy részét az életem berendezésére fordítottam volna. Itthon pedig 100%-ban az edzésekre tudtam koncentrálni. Azt hiszem, abban, hogy többször állhattam a világ tetején egy hosszú és boldog sportpályafutás során, meghatározók voltak az itthoni körülmények. A Himnusz rajtam keresztül Paksnak szólt.-dínó-
