Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-03-21 / 6. szám

14 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Berényi László Elődeink már az 1848-as forradalom tizenkét pontjá­ban is megfogalmazták a szabadság és a demokrácia egyik alaptételét: „Kíván­juk a sajtó szabadságát!” Azóta a jeles márciusi ese­mények felidézése között fontos szerepet kap a ma­gyar sajtó megünneplése. Az alábbi sorokban egy haj­dan országosan elismert te­kintélyű újságíró alakját idézzük fel, kinek munkás­ságára mára csak a lexiko­nok és szakkönyvek emlé­keznek. Berényi László újságíró (aki vezetéknevét Behrként használta 1878-ig, majd magyarosította) Pakson született, 1851. szeptember 4-én. Édesapja, Behr Ár­min jómódú paksi nagyke­reskedő volt. A család je­lentős és Pakson, de me­­gyeszerte ismert személyi­sége volt még Behr Ármin lánya, Regina férje is, Kohn Gábor orvos, aki részt vett az 1848-as szabadságharc­ban, s tagja volt Tolna vár­megye törvényhatóságá­nak, akinek írói és fontos társadalmi tevékenységé­ről Szinnyei József lexikon­jában is olvashatunk. Berényi László sokoldalú­an képzett, művelt, világlá­tott ember volt, alapkép­zettsége szerint jogász, jogi tanulmányait Pesten és Bécsben folytatta, államtu­dományokból diplomát szer­zett, majd Münchenben és Párizsban művészettörténe­ti tanulmányokat is folyta­tott. Beutazta Nyugat-Eu­­rópát, de eljutott Oroszor­szágba és Bulgáriába is. Hz, én városom KOZMA GYŐZŐ Korábban Szekszárdon éltem, és Paks szinte észrevétlenül fogadott be. Annyi feladatot kínált, hogy nem is maradt szabadidőm. Az ESZI akkori igazgató­ja, Kováts Balázs rendkívül agilis fiatalember volt, tele ötletekkel, és nyitott az én elképzeléseimre. Pezsgett az élet az iskola falain belül és kívül egyaránt: voltak itt írek, ciprusiak, görögök, amerikaiak, akikel csütör­tökönként összejöttünk a tekézőben, az egykori an­gol klubban. Az ESZI sportélete is színes volt. Itt bontogatta szárnyait Gu­lyás Robi, Ács Péter, Braun Ákos. Aztán elindult a rádió, s másokkal együtt én is bele­kóstoltam ebbe a műfajba. Jöttek a bluesfesztiválok és, azóta is az életem éven­te visszatérő részévé vált. Megtaláltam itt azt a teret, a sokszínű és sokféle feladatokat, amiben jól érzem magam. Azt hiszem, bárhol jól érezheti magát az ember, ahol őszinte kapcsolatokra, érdekes feladatokra talál. Paks egy ilyen város. 1869-től jelentek meg ver­sei, eleinte gyermeklapok­ban, később a Családi Kör­ben és a Hölgydivatlapban, de rangos fővárosi újságok, a Magyarország és a Nagy­világ, az Ország-Világ, a Képes Családi Lap, a Jóbarát c. lapok hasábjain is olvashatták esztétikai és művészettörténeti cikkeit, színházi kritikáit, s fordí­tott regényeket, novellákat is. 1875-től a Pesti Napló párizsi tudósítójaként dol­gozott. Főhivatású újságíróként 1878-tól működött, először a Nemzeti Hírlap szerkesz­tőjeként, majd 1880-ban megalapította a Magyar Föld című közgazdasági napilapot, később pedig a Pesti Hírlap, majd 1881-től a Budapesti Hírlap alapító VAJDA TIBOR Édesapám Pakson épített egy házat, Gerjenből behozott engem is. Az itt töltött nap meghatározó volt számomra. 5-6 éves lehettem. Később nem is volt kérdés, hogy a gimnáziumi tanulmányaimat Pakson folytatom. Fantaszti­kus négy év volt. Suki diszkó­zott, nagy bulik voltak a vízi színpadon, fáklyaúsztatás a munkatársa és közgazdasá­gi rovatvezetője volt. Né­hány évig a lap bécsi tudó­sítójaként is dolgozott, ek­kor már gazdasági témájú vezércikkeivel és tárcáival vált ismertté. Legtöbb írá­sában a modern mezőgaz­daság, a pénzpiac és az iparfejlesztés problémáival foglalkozott. Újságcikkei­nek (többnyire a Budapesti Hírlapban használt) álneve vagy kézjegye: Vas Borona, Vasborona, BL., bl., -r . Berényi László 1931. de­cember 17-én halt meg. Bu­dapesten. A Behr család sírboltja a paksi zsidóteme­tőben ma is megtalálható. Forrás: - A magyar sajtó története, II. k. Akadémiai Könyvkiadó, 1985. -Révai Nagylexikon, - Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, - Új Magyar Életrajzi Lexikon, I. k. (fő­­szerkesztő Markó László) 2001. Kernné Magda Irén Dunán. Már akkor tudtam, hogy a főiskola után visszajö­vök. Azóta is itt tanulok és ta­nítok. Egyértelmű, hogy ne­kem itt van dolgom. Az itt élők - így én is - hajlamosak a kri­tikára, a jót magától érthető­nek tartják. Akkor kapjuk csak fel a fejünket, ha idegen­ből érkeznek ide ismerősök, és rácsodálkoznak a városra. Nyüván mindenen lehet javí­tani, de a javítási szándék lát­szik is, és ami fontosabb, év­­ről-évre érezhető. Ne felejt­sük el, Paks dinamikus fejlő­dése csupán harminc éve kez­dődött. Ez egy pillanat csupán a település életében. Régen azt gondoltam, hogy a mi generációnk kényelme­sen és tartalmasán élhet itt, de a gyerekeinknek nem na­gyon lesz jövője. Ma már lát­hatók a perspektívák... diné Fotók: TelePaks Városi Televízió

Next

/
Thumbnails
Contents