Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-03-21 / 6. szám
6 ATOMERŐMŰ Tájékoztatásra szerződtek Paksi ülésén kötött szerződést a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás a Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kft.-vel. A TEIT továbbra is felvállalja eddig végzett feladatait, információt közvetít a lakosság és a hulladékok elhelyezésért felelős cég között, ellenőrzi a Duna vizének minőségét, a háttérsugárzást. Erre a tájékoztatásra, információtovábbításra, illetve az ezekhez kötődő beruházásokra, fejlesztésekre fordíthatják az RHK Kft.től kapott támogatást. Ezt a térségben folyó nukleáris beruházások értékének 10%-ában határozták meg, mondta el Török Gusztáv Andor elnök. A TEIT szerette volna elérni, hogy kiegyensúlyozottabban kapják az összeget, hiszen ez idén „csak” százmilliós nagyságrendű, néhány év múlva viszont két-háromszorosa lesz. Török Gusztáv Andor elmondta, szerették volna elérni, hogy mintegy előlegként magasabb összeget kapjanak ebben az évben, mert az uniós forrásokat most lehetne elérni, szükség volna önerőre. Miután azonban az e célra szolgáló nukleáris pénzügyi alap állami költségvetési tétel, nem volt mód a TEIT- települések igényét teljesíteni, így a szerződést a társulás és a cég 107,5 millióról írta alá. A TEIT az atomerőművel is szerződéses viszonyban áll, de idénre még nem állapodtak meg. A társulás elnöke elmondta, a paksi ülésen döntöttek egy bátaapáti tanulmányúiról, ahova nem csak a településvezetők mennének, hanem több csoport, hogy megnézzék, hol helyezik el az atomerőműben keletkező hulladékot. Rendezték a bátyai vizes labor működését, szót ejtettek a honlappal kapcsolatos kérdésekről, illetve tárgyaltak a többi idénre tervezett teendőről is. -vt-Gazdaságfejlesztés Gerjenben A termelés már február negyediké óta tart, az ünnepélyes gyáravatót azonban március 14-én tartották, éppen egy évvel az alapkő letétele után a JAKO Kft. gerjeni üzemében. A 450 milliós beruházás a paksi atomerőmű hathatós támogatásával jött létre, ugyanis az általa alapított Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány nyújtott több mint hatvanmilliós támogatást a munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő beruházáshoz. Jelenleg huszonkét ember dolgozik a kétezer négyzetméter alapterületű gyárban, de folyamatosan tervezik a létszám növelését. A szociális helyiségeket úgy alakították ki, hogy akár 250 főt is ki tudjanak szolgálni, ha ennyire nem is, de rövidesen százötven főre növelik a foglalkoztatottak számát. A munkaerő kiválasztásában, képzésében a Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ és a paksi Energetikai Szakközépiskola vett részt. A Jako Kft. autóalkatrész-gyártással foglalkozik, s több mint háromszáz főt foglalkoztat, a gerjeni mellett Szekszárdon és Györkönyben vannak üzemei. Tulajdonosa a magyar-német állampolgárságú Adam Koch. 0, illetve a projektben résztvevő alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Kocsis István és a regionális munkaügyi központ igazgatója, dr. Brebán Valéria vágta át a nemzeti színű szalagot. A megnyitón kiemelték azt a példa nélkül való együttműködést, mely a gyár megnyitását segítette. Dr. Varga-Sabján László kifejtette, a paksi atomerőműnek több ok miatt is fontos, hogy efféle támogatást nyújtson. - Amikor az alapítvány két és fél éve létrejött, deklarált célja volt, hogy a térségi gazdaságfejlesztést helyezze előtérbe, s elérjük, hogy ahol nukleáris létesítmények vannak, ott az életfeltételek jobbak legyenek - fogalmazott. Hozzátette, azt nem tudják felvállalni, hogy az önkormányzatoknak adjanak a hiányok pótlására pénzt. - A gazdasági fejlődés a kulcsa mindennek, úgy nem tudjuk elképzelni a jövőt, hogy mi vagyunk az egyetlen nagy foglalkoztató. Egészséges gazdasági tér kell egy atomerőmű körzetébe - fejtegette. Mint rámutatott, a versenyhelyzet az atomerőművet is arra ösztönzi, hogy optimális legyen a foglalkoztatás. Ha pedig van másutt is munkahely, megszűnik a nyomás, ami e téren az atomerőműre nehezedik. -tVErőműépítők randevúztak Több mint húsz év telt el azóta, amióta megszűnt az Erőmű Beruházási Vállalat, vagyis az ERBE. Egykori dolgozói azonban mostanság évente randevút adnak egymásnak. Hiába a két évtized, mégis valamiféle furcsa kötelék köti őket össze. - Olyan volt, mint egy nagycsalád. Ismertük egymás bújátbaját. Osztoztunk egymás örömében, bánatában - mondja Dánfi Sándor, aki néhány évet töltött csak Pakson, mégis meghatározó volt számára ez az időszak. A többiek is így vannak vele, szívesen fogadták a meghívást. - Senki nem mondott nemet, de sokan már nem lehetnek itt - fűzte hozzá Haas Ferenc Tihamér szervező. 0 paksi, a többiek szerteszét élnek az országban, az ERBE ugyanis vándorvállalat volt, ott ütötte fel tanyáját, ahol új beruházás volt. Paksra az atomerőmű építésére érkezett, majd 1985-ben megszűnt. A kollektíva összetartó ereje viszont megmaradt, s 2005 óta minden évben találkoznak. Eleinte tucatnyian jöttek össze, az idei találkozón viszont már megtelt a lakótelepi barakképület rendezvényterme. A program közös vacsorával kezdődött - a szakácsnő a szintén egykori ERBE-s Molnár Imréné volt -, majd zenével folytatódott. Az est jó alkalmat teremtett arra, hogy ismét felelevenítsék az emlékeket, melyeket - állítják - nem csak az idő szépített meg. -vt-Fotó: Vida Tünde
