Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-02-23 / 4. szám

VELÜNK TÖRTÉNT 11 Vízkereszttől húshagyó keddig Sváb bál Ha azt mondom, hogy a far­sang luniszoláris ünnep, ak­kor tudják, miről van szó? Ha igen, akkor jó maguk­nak, ha nem, akkor figyelje­nek, mert utánajártam a do­lognak! A farsang évenként ismét­lődő, rövidebb-hosszabb ide­ig tartó időszak, állandó he­lye nincs a naptárban, azaz - akárcsak a húsvét - úgyne­vezett luniszoláris ünnep. Idejét a hold fényváltozásai alapján lehet kiszámítani. A farsang idejét húsvéthoz igazítják: időpontját, a tava­szi napéjegyenlőséget (már­cius 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban álla­pították meg; farsangvasár­nap pedig ezt előzi meg hét héttel. Ha csak az utolsó félmon­datra figyelek, akkor már értem is a dolgot! Húsvét mínusz hét hét, az annyi mint február 18. Idén tehát erre a napra esik farsangva­sárnap. De mikor kezdődik és meddig tart?! A válasz egyszerű! A farsangi idő­szak vízkereszt napján kez­dődik - az mindig január 6- án van - és húshagyó keddig tart. (Farsangvasárnap utá­ni kedd.) Most, hogy ezzel megvolnánk, következzenek a farsangi ünnepkör szoká­sai! A tavaszvárás ősi örömün­nepén a nagy evésekkel, ivá­­sokkal a természetet is ha­sonló bőségre akarták bírni. Az egyház az ördögök ünne­pének tartotta és tiltotta, de gyakran a világi hatóságok se nézték jó szemmel a far­sangi kicsapongásokat. E zajos mulatságot ősi hie­delem hívta életre. A közép­korban azt hitték, hogy a tél utolsó napjaiban a gonosz szellemek életre kelnek, a vigalommal, a jelmezes fel­vonulással ezeket akarták elkergetni, azért öltöztek ijesztő maskarákba, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a „farsangfarkán” tartották, így: farsangvasárnap, far­sanghétfőn és húshagyó kedden. Szokás volt például a vénleányok és vénlegé­nyek kicsúfolása, ezek közé tartozott az úgynevezett tuskóhúzás. A házas embe­rek, vénlegény társaikat tuskó elé kötötték, és ostor­ral végighajtották őket a fa­lun, a következőképpen bíz­tatva őket: „Házasodj meg vén kappan, vedd el azt a mosdatlant!” (A vén kap­­pant értem, a mosdatlant már kevésbé...) A menet betért minden vénlegény és vénleány udvarába, s ahol zárt kaput találtak, ott át­másztak a kerítésen, és szétdobáltak mindent az ud­varon. Érdekes, hogy a pártában maradt lányok és a vénlegé­nyek kicsúfolása része volt majd’ minden ünnepkörnek. Ez a nem túl szép szokás, úgy tűnik, kimondottan hasznos volt, a fiatalok java ugyanis megházasodott, ha másért nem, hát azért hogy megússza a rendszeres szekálást... Farsangvasárnap előtti va­sárnap tartották az asz­­szonyfarsangot, ekkor mas­karába öltözött nők járták be a falut, s a férfiakat jég­csappal „megborotválták”. (Idén legfeljebb hűtőből ki­vett jégkockát használhat­nának.) Este macskabált tartottak, ahová férfi nem tehette be a lábát. Ennek a mulatságnak állítólag maga az ördög vetett véget, ami­kor egy alkalommal megje­lent a táncolok között, s egy asszonyt magával ragadott. Ha engem kérdeznek, akkor ez az „ördög” csak egy szép­asszonyt szeretett volna magának, gyanítom hát, hogy abban az időben egy legény is eltűnt abból a faluból... Hahn Szilvia Kilencedik alkalommal ren­dezett bátyus sváb bált a Paksi Német Nemzetiségi Kisebbségi Önkormányzat. A II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola német nemzetisé­gi csoportja és a németkéri táncesoport mellett a helyi Roger Schilling és a harká­nyi Atlantic zenekar szerzett műsorával kellemes perceket a vendégeknek. Hetzmann Albert, a Német Nemzetisé­gi Kisebbségi Önkormányzat elnöke elmondta: a rendez­vény ápolja az emberi kap­csolatokat, a mai elidegenedő világban nagy szükség van erre. A bál alkalmat ad arra, hogy ápolják a német hagyo­mányokat, illetve szereplési lehetőség a gyerekeknek, akiknek ez biztatást jelent­het a nemzetiségi kultúra el­sajátítására. Az esten idén is átadták az NNKÖ német ok­tatásért alapított díját, ame­lyet idén Kovátsné Udvardy Máriának ítéltek. Mária har­minc éve van a pedagógus pályán. Az utóbbi jó egy évti­zedben matematikát, kör­nyezetismeretet tanított, il­letve időközben elvégezte a német szakot, így ma már ezt a nyelvet is tanítja. Elmond­ta, az elismerés örömöt, meg­erősítést jelent számára, új lendületet ad pályáján, -gy-Kegyeibe fogadta február 16-án az időjárás a II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskola diákjait. Egész nap esett, szemerkélt az eső, de a télűző felvonulás idejére kitisztult az idő. Három éve rendezték először ezt a programot, az­óta kedves, kedvelt hagyo­mánya lett az iskolának, fő­ként a legkisebbek szeretik. A gyerekek jelmezbe, álarc­ba öltözve vonulnak fel, jár­ják körül az iskolát, s közben hangosan lármáznak, hogy elűzzék a telet. Idén is fedő­ket, edényeket püfölve, trombitát, sípot fújva kísér­ték Illést. A telet jelképező szalmabábot aztán az iskola udvarán elégették, hogy így mondjanak búcsút az évszak­nak, amit ezúttal nem lehe­tett hidegnek nevezni. Dél­után az iskola sportcsarnoká­ban előbb az alsó tagozato­sok, majd a felsősök tartot­tak farsangot. A hetedik osz­tályosok a farsangi mulatsá­gon palotást táncoltak, a nyolcadik osztályosok pedig tangót. Fotó: Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents