Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-02-09 / 3. szám
VELÜNK TÖRTÉNT 11 Az édes mostoha Hrivikék egy nem mindennapi család cseppet sem hétköznapi történettel. Tíz éve Hrivik Lászlóné Erzsiké éppen a karácsonyi vacsora elkészítésén fáradozott, mikor felfigyelt az árvaházakról szóló műsorra a rádióban. Míg a konyhából az udvaron tevékenykedő' férjéhez rohant, döntött is. Húsvétra már egy fekete, gombszemű kislánnyal ünnepelt az addig háromgyerekes család. A családanya mindig is egy örökmozgó energiabomba volt. Az is mind a mai napig. A dunakömló'di szüreti nap, a faluház kulturális programjainak szervezése elképzelhetetlen nélküle, de nyílt már kiállítása saját hímzéséből is. Ezen kívül rendszeresen verset ír, s jelenleg egy helyi süteményekből és ételekből álló könyv elkészítésében serénykedik. Tele van energiával, s mindig valami új kihíváson töri a fejét. Mindemellett természetesen napi nyolc órában dolgozik, s mint minden családanya, gyermekeit neveli. A faluban nemcsak Erzsiké örökmozgó természetéről ismerik a családot, történetük sem ismeretlen. - Negyvenegy évesen szerettem volna még egy kislányt Johanna után, de a koromnál fogva csak az örökbefogadás jöhetett számításba. Azt gondoltam, bármilyen legyen is, de roma származású gyereket nem hozunk - meséli. - De amikor megláttam a nagy fekete szemeit, mint egy riadt őzike nézett rám, tudtam, őt szeretném felnevelni - fűzi hozzá. Az azóta eltelt tíz év alatt gyönyörű kis ifjú hölgy cseperedett az akkor még hároméves kislányból. Mivel Balogh Pamela csendes, visszahúzódó ifjú hölgy, ezért nevelőanyja, Erzsiké büszkélkedik róla. Elárulja, hogy Pamela szorgalmas lány, sokat segít a ház körüli munkákban, takarít és vasal. Tehetséges táncos, a Tűzvirág Táncegyüttes tagja már három éve. Kicsi kora óta jár mazsorett- és twirling órákra. Bár mostanában ezek kicsit háttérbe szorulnak, mert, mint nevelőanyja meséli, a tanulással némi probléma akadt. Jó tanuló, de a reáltárgyak gyengébbek, ezért korrepetálásra jár. Nem csoda ez, hiszen Pamela édesanyja analfabéta, édesapja pedig szellemileg sérült. Döbbenten ülök és hallgatom, ahogy beszél. Nyíltan, természetesen mondja, hogy valódi szülei hogyan élnek, és őt miért adták árvaházba. Azzal is tisztában van Pamela is, és a Hrivik család is, hogy szeretnék az igazi szülők lányukat viszszakapni. Ám mikor erről vagy a nagykorúságáról esik szó, Erzsiké szeme könnybe lábad, és szorosan magához öleli két lányát, a 14 éves Johannát és a 13 éves Pamelát. - Mindent próbálunk megadni nekik, szeretném biztosítani mindegyiknek a jövőjét, nem tudom, a sors hova vezérli őket, de a gyökerek itt lesznek - szipog. Két nagyobbik gyereke kirepült már a családi fészekből, de vasárnap ők is hazajönnek unokástól, mert már az is van kettő. Ilyenkor kilencen ülik körbe az asztalt, s mindenkinek hiányozna, ha Pamela nem lenne velük. Ezért is gondolták ki, hogy a nagykorúság elérése után a mellettük lévő kis házat megveszik Pamelának, így nem veszítik el őt. A családnak az is fontos volt, hogy megkereszteljék nevelt lányukat, akinek ők lettek a keresztszülei. Mint ahogy tudatos volt az is, hogy katolikus iskolába íratták lányaikat. Johanna és Pamela nemcsak iskolába, de vasárnap templomba is együtt jár. Hiszen - Erzsikéék azt vallják - a hit erőt ad. Minden bizonnyal ez az erő tartja össze a Hrivik családot immáron harminchárom szeretetteljes éve. vg Régi-új halászcsárda A régi hírnév visszaszerzésében bízik a paksi halászcsárda új üzemeltetője. Az épület a Paksi Halászati Tsz. tulajdonában maradt, de Volf József üzemelteti. Az üzletvezető bízik benne, hogy rövidesen ismét úgy emlegetik az éttermet, mint valaha, s visszatér az az időszak, amikor a város neve elválaszthatatlan volt a halászlétől. A paksi halászcsárda 1965-ben nyitotta meg először kapuját. A vendéglőt a Paksi Halászati Tsz. építette és üzemeltette éveken keresztül. Azóta többször gazdát cserélt és elvesztette régi fényét, hírnevét. A napokban vette át új üzemeltetője, aki a dunakömlődi csárdát is működteti. Az az elmúlt öt évben beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a vendégforgalom lépésről-lépésre nő. - A vendégkör a két étterem esetében más. A kömlődi inkább az átutazókra épít, a paksi viszont a helybeliekre - mondja Volf József. Célja, hogy visszacsábítsa a régi vendégeket, akiknek kedvelt helye volt a halászcsárda, s megnyerjen újakat is. Az épületet belül már modernizálták, konyhája is korszerű. Tavaszra külső felújításokat is terveznek, megszépül a homlokzat, új arculatot kap a csárda. Az üzemeltető elárulta, a terasz átépítését is tervezik. Az elképzelések szerint meghagyva a kilátást, zárttá teszik, ami nem csak a téli használat miatt előnyös, hanem a sok szúnyog miatt szükségszerű is. Ezzel még komfortosabbá tudják tenni az éttermet, melynek étlapján természetesen főként halételek szerepelnek. -tünde-Fotó: Fonyó Dániel
