Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-12-21 / 24. szám
MOZAIK 11 Jó napot, mi újság?■—— Lehoczkiné Tábi Márta 36 évet dolgozott óvónőként, ebből 24 éven át volt a Kishegyi úti óvoda vezetője, míg idén úgy döntött, nyugállományba vonul. Döntését most is nehezen éli meg, de vigasztalja a tudat, hogy esztétikus, szép óvodát hagyott maga mögött olyan dolgozói közösséggel, melynek tagjai szíwel-lélekkel dolgoznak tovább az óvoda programjáért. A játék általában úgy indult, hogy Márta maga köré gyűjtötte a többieket, akik általában hallgattak a szavára. 0 maga is gyermek volt még, mikor rájött, hogy neki felnőttként is gyerekekkel kéne foglalkozni, így eldöntötte, hogy óvónő lesz. A hatvani gimnázium után a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola következett, majd az első munkahely, szintén Kecskeméten. Férjhez ment, s friss házasként a remélt szolgálati lakás miatt Paksra költöztek. Félt az új helyzettől és a beilleszkedés nehézségeitől. Az Ifjúság úti óvodában kezdett, majd négy év után megbízást kapott a Kishegyi úti gyermekintézmény vezetésére. Addigi munkája, nevelési elvei elismerésének tartotta a felkérést, nagy Tehetségesek, fiatalok Bocsor Zsófia Kitűnő bizonyítvánnyal büszkélkedhet, legkedvesebb tantárgya az irodalom és a történelem, jogi pályára készül. A biológia is nagyon kedves számára, amelyet ember- és természetközpontúsága miatt szeret. A Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány másodszor díjazta a Vak Bottyán Gimnázium 11. osztályos tanulóját, idén kiemelkedő tanulmányi és közösségi munkájáért, szorgalmáért. Sokoldalúságának köszönhetően több kategóriában lendülettel vetette magát a munkába. Új intézményről volt szó, ezért neki kellett azt tartalommal megtölteni. Mivel mindig is azt vallotta, hogy kiegyensúlyozott, tenni akaró felnőttek tudnak igazán sokat adni magukból, ezért első és legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy egymást segítő, együttműködő dolgozói közösség jöjjön létre, és a dolgozók szeressék a munkájukat. Úgy véli, e téren nem vallott kudarcot, az óvoda mai napig híres az összetartó közösségéről. Nagyon fontosnak tartja még, hogy az óvodát mindvégig a gyerekközpontúság és a hitelesség jellemezte a vezetése alatt. Előbbi fogalom talán nem szorul magyarázatra, az utóbbit viszont Márta készséggel elis megállná a helyét. Rendszeresen szerepel vers- és prózamondó versenyeken, bemutatkozott a városi Ki mit tud?-on is. A felkészülésben osztályfőnöke, Rompf Gabriella segíti. magyarázza: soha nem ígért többet a szülőknek, mint amit végre tudott hajtani. Az elképzeléseiknek leginkább megfelelő „Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel” című programot választották. Ebben nagy hangsúlyt kapott az irodalom, az ének, a hagyományápolás, s kimondva-kimondatlanul nagy hangsúlyt kapott a szeretetre való nevelés is. A munkában örömét lelte, s azt ter-Zsófia hat éve zongorázik a művészeti iskolába, szép eredményeket ért el megyei versenyeken, énektudását a gimnázium énekkarában kamatoztatja, tánctudását pedig egy modern táncot tanuló csoportban. És nem marad ki a sport sem a mindennapjaiból, röplabdázik is. Mindezek után, ha otthon van, szívesen olvas, zenét hallgat, számítógépe előtt ül. Zsófi elmondása szerint zenei érdeklődését, tehetségét édesanyjától örökölte. A színes egyéniségű fiatal lány a közelgő ünnepekre saját készítésű ajándéktárgyakkal készül. bézsé vezte, amíg csak lehet, dolgozni fog. Mégsem így alakult. A nyugdíjtörvény várható változásai miatt döntött úgy, hogy nyugállományba vonul. Két hétig sírt, miután a döntését meghozta. A búcsú napjáig csak remélte, de ma már tudja és vigasztalja, hogy a sok befektetett munka nem volt hiábavaló. A gyermekek tudták, hogy Márti nénit a Mikulás fogja elvinni, azaz december 6-án dolgozik utoljára. Felemelő érzés volt látni őket, ahogy árnyékként követték szinte mindenhová ezen a napon. Amikor pedig az új óvó nénit bemutatta a csoportnak, és megkérte őket, meséljék el, mit tanultak itt, akkor olyanokat mondtak, hogy a felnőtteknek elállt a szava. Szeretetről, nyugalomról beszéltek, arról hogy másoknak segíteni kell, meg hogy az okos barátok jóra tanítják egymást. Nem csoda, hogy Márta elsírta magát. Sőt, az igazság az, hogy ma sem tudja, miként fogja pótolni a munkával járó pezsgő életet és azt a sok-sok szeretetet, amit ott kapott, s amit ő is adhatott másoknak. Szeretne tanulni valamit, amivel önmagát építheti, és a megszerzett tudást szeretné mások szolgálatába állítani. Vallja, hogy „egész évben, mindannyian lehetünk egymás angyalai. Engedelmeskedhetünk az aprócska belső késztetésnek, a hangocskának, ami azt mondja: Menj! Kérdezd meg! Tegyél valamit, hallgasd meg imáit!” Márta azt kívánja az embereknek, hogy igyekezzenek egymás angyalai lenni és ettől biztos, hogy szebb lesz a világ.-gyűri-Fotók: Molnár Gyula
