Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-12-07 / 23. szám

14 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Aszalay József Aszalay József térképészeti és irodalmi munkásságát minden magyar lexikon szá­mon tartja. Ám szakmai ki­válósága mellett még a leg­rövidebben megírt életrajzá­ból sem maradhatott ki éle­tének az a dicstelen hónapja, amikor is 1849 nyarán csá­szári-királyi kormánybiztos­ként a magyar forradalmat és szabadságharcot vérbe fojtani segítő' orosz cári csa­patok hivatalos kísérője volt, vagyis muszkavezető, akinek az volt a dolga, hogy a ma­gyarországi viszonyokról ta­nácsokkal, útbaigazítással szolgáljon Paszkievics her­ceg számára. A köznemesi családból származó szendrői Aszalay József 1798. február 14-én született Pakson. Iskoláit Kalocsán, Pesten, Vácott és Egerben végezte. Tehetsé­ges, jó képességű diák volt, aki az általános tantárgyak mellett sok időt szentelt a nyelvtanulásnak, és az építé­szet, szobrászat, festészet tanulmányozásának is. Tanulmányai végeztével 1817-ben Bécsben vállalt ál­lást, a magyar udvari kan­cellária gyakornoka, majd 1819-ben udvari fogalmazó lett. 1826-ban kinevezték a helytartótanács titkárának. Ekkor készült fő műve a Mappa Generális Regni Hungáriáé I-VII. Magyar­­ország hét lapból álló, 1: 700 000 méretarányú térképe, amely 1830-38 között jelent meg Bécsben. Ez volt a má­sodik olyan magyar térkép, amely a nagyközönség szá­mára készült, s az első, ame­lyet kőnyomással sokszoro­sítottak. A térképlapok megjelenítették a dombor­Hs, én városom FEILNÉ SZOMBAT CSILLA Én teljes szívemből lokál­­patrióta vagyok. Gyermek­koromban hangulatos kis­város volt Paks, a macska­köves főutcával, geszte­nyefáival. Nagyon bevéste magát az emlékeimbe a Kossuth Lajos utcai gyógyszertár, és a szem­ben lévő zöldséges, ahon­nét hatalmas dinnyéket le­hetett hazavinni. Nekünk az iskola nemcsak a tanu­lásról szólt. A napköziben nagyon jó volt a közösség, remekül játszottunk, ki­rándultunk. Az óvárosból házasságkö­tésem után kerültem el. A Hársfa utcában társadalmi munkában építettünk szin­te minden közművet, jár­dát. Ez nagyon összefogta az embereket. Nagyon kö­zeli kapcsolatok alakultak ki, idén már a huszonhato­dik utcabálunkat tartottuk. Aki itt nő fel, az olyan kö­zösségben nevelkedik, amit nem tud kitörölni ma­gából, és mindig visszavá­gyódik. Ezért jó Pakson él­ni. zat különböző magassági szintjeit, az ország állat- ás növényvilágát, út- és posta­­út hálózatát, és megkülön­böztette a városokat a többi településtől. A térképet há­romnyelvű: magyar, német, latin jelmutató és külön mellékletben statisztikai adatok egészítették ki, és a magyar érdemrendek szí­nes rajzai díszítették. A tér­kép Európa-szerte híressé vált, több állam kitüntetését is megkapta érte, s a párizsi Statisztikai Társaság 1841- ben tagjául választotta Aszalayt. 1834-ben hivataláról le­mondott, s visszavonult a Borsod megyei Mályiban lé­vő birtokára, ahol kertész­kedéssel, zenéléssel és iro­dalommal foglalkozott. 1849- ben elfogadta a császá­ri megbízást, és a cári inter­venciós hadsereg kísérője lett. A gyászos emlékű kor­mánybiztosi szereplése után 1850- től immár végleg visz­­szavonult mályi birtokára, PÁLMAI ISTVÁN Nekem Paks azt a helyet jelenti, ahová 1976-ban egy sportszatyorral megérkez­tem, ahol egy idevalósi lányt vettem feleségül, s ahol a gyerekeinket felne­veltük. Azt a helyet jelenti, ahol sikerült abbahagynom a dohányzást, és megfutni az első kilométeremet, ezután bontakozott ki szép­írói tevékenysége. Művei könnyed, humoros írások, anekdoták, aforizma gyűjte­mények, történelmi kurió­zumok, különlegességek tarka, csevegős egyvelege. Meglehetősen népszerű volt, sokan olvasták. Megje­lent kötetei: Szellemi omni­busz kéjutazásra az élet utain, (I-III.k.) Pest, 1855- 56, Szellemi röppentyűk, Pest, 1859, Pikant vázlatok az élet és történelemből, Eger,1863. Munkatársa volt a Wigand-féle Közhasznú Esmeretek Tárának, és rendszeresen írt újságcik­keket is. Aszalay József Egerben halt meg 1874. október 6-án. Források: Szinnyei József: Magyar írók és munkái, Ré­vai Nagylexikon, Új Magyar Életrajzi Lexikon, Kiss La­jos: Aszalay József a XIX. századi magyar térképszer­kesztő (Geodézia és Karto­gráfia, 1987.) Kernné Magda Irén amit aztán még sok száz követett. Azt a helyet je­lenti, ahol egy munkahe­lyen töltöttem el harminc évet, és ahol vélhetően a nyugdíjas éveimet is tölte­ni fogom. 1976-ban Paks nem volt város. Nem csak közjogi értelemben, hanem egyéb­ként sem. Azóta roppant szerencsés módon egyesíti magában a nagyváros elő­nyeit, azok hátránya nél­kül. Ha az elmúlt évek ten­denciái tovább folytatód­nak, a város hosszú távon biztos megélhetést biztosít majd lakóinak, és egy bol­dog-békés Duna-parti kis­város lesz, remélhetőleg jó utakkal és zsúfoltság nél­kül. dínó Fotók: TelePaks Városi Televízió

Next

/
Thumbnails
Contents