Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-11-23 / 22. szám

4

VAROS

*

Élete a segítségnyújtás

A szociális szakterületen dolgozók számára szervezett ünnepséget a szociális munka napján a paksi önkormányzat. Itt adta át Hajdú János polgármester a Segítő kéz kitüntetést, melyet idén kollégái és az intézményvezető javaslatára Takács Józsefnének ítélt oda a képviselő-testület.

Takács Józsefné, Vera alig húszévesen, 1975-ben kezdte pályáját Pakson orvos írnokként, majd 2002-ig körzeti ápolónőként dolgozott. Gyermekápolói végzettsége mellé 1976-ban körzeti ápolói, '99-ben foglalkozás-egészségügyi szakápolói, 2005-ben klinikai geriátriai szakápolói felsőfokú képesítést szerzett. A folyamatos tanulás és munka mellett a Hospice tanfolyamot is elvégezte.

Öt esztendeje Paks Város Szociális Intézmények Időskorúak Otthona és Gondozóháza munkatársa. Ápoló, majd vezető ápoló volt, 2005-től pedig osztályvezető ápolóként segíti az idős emberek mindennapjait. Vera lapunknak elmondta, a nyolc óra leteltével nála nem ér véget a munkaidő. Örömet az jelent neki, ha az idős emberekjeiét adják szeretetüknek, egy-egy puszival, vagy éppen azzal, hogy visszavárják a szabadsága után. Vera szereti munkáját, a kitüntetés viszont meglepte. Úgy gondolja, abban nem csak az ő, hanem az egész kollektívájának munkája benne van.

Életét - miként a méltatásban is elhangzott - a segítségnyújtás tölti ki. Gyakran találkozhatnak vele a gondozottak hétvégén vagy ünnepnapokon is. Munkáját hivatásként folytatja, mélyen átérzi az idős emberek problémáját. Munkatárs vagy barát, ellátott vagy idegen, mindenki számíthat immár 32 éve, hiszen azóta végzi munkáját önzetlenül, fáradhatatlanul.

Vida Tünde

Ericsson-díj az elhivatott pedagógusnak

A fizika népszerűsítése terén végzett tevékenységéért Ericsson-díj at vehetett át a közelmúltban Nagyné Lakos Mária, az Energetikai Szakközépiskola matematika-fizika szakos tanára. A díjat az Ericsson magyarországi kutatási-fejlesztési igazgatósága alapította 1999-ben. Ebben az elismerésben azok a középiskolai matematika- és fizikatanárok részesülhetnek, akiknek tanítványai kiemelkedő eredményeket értek el, vagy nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy diákjaikkal megismertessék, megszerettessék ezeket a tantárgyakat.

Nagyné Lakos Mária mindig tanár akart lenni, pedig családjában nem mindenki fogadta döntését kitörő örömmel. Debrecenben szerezte meg tanári oklevelét, majd Kenderesen állt fel először a katedrára, oktatott Szekszárdon, majd 1983-ban került Paksra. A Vak Bottyán Gimnáziumban folytatta a tanári pályát, tizenöt évvel később pedig az Energetikai Szakközépiskola lett második otthona, azóta is ott tanít. A tanárnő 1999-ben környezetfizika szakos tanári oklevelet is szerzett. Üzemlátogatásokat szervez az atomerőműbe, a Paksra látogató fizikatanárok és diákok számára, közel harminc éve tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, 2002 óta közoktatási szakértő fizikából, munkaközösség vezető, a Szilárd Leó Tehetséggondozó Alapítvány titkára,

mindemellett nagy elhivatottsággal vesz részt különböző rendezvények megszervezésében, lebonyolításában, amelyekben tanítványai sikerrel szerepelnek. Diákjai közül sok hívet szerzett a csillagászatnak, valamint a nukleáris fizikának. Tanítványai közül a fizika érettségire jelentkezők száma messze meghaladja az átlagot, illetve többen közülük jegyzett helyezést értek el országos fizikaversenyeken. A tanárnő, akinek saját bevallása szerint a fizika áll a szívéhez közelebb, elmondta, hogy szívesen foglalkozik kamaszokkal, kihívásnak tekinti, hogy felkeltse érdekelődésüket e tudományok Kánt. Mosolyogva hozzátette, hogy ez bizony nem mindig sikerül, de ha azt eléri, hogy nem félnek tőle és szívesen jönnek az órákra, már megérte a próbálkozás. Ami a tanóráin, fizika szakkörön mindennapos vendég kísérletezést illeti, nem felejti el egykori profeszszora mondását, miszerint, a kísérlet kettős öröm: öröm a tanárnak, ha sikerül, illetve öröm a diákoknak, ha nem. Ilyenkor ő is egy kicsit vizsgázik, a diákok látják, hogy nem annyira nyilvánvaló dolgokról van szó, hogy a tanárnak is dolgozni kell, és bizony izgalmat okoz, hogy sikerül-e az adott kísérlet.

Az ESZI-ben olyan vezetésre, kollektívára és eszközfeltételekre talált, amelyek segítik őt a fizika népszerűsítését érintő törekvéseiben. A jövőt illetően elmondta, hogy amíg elérkezik a nyugdíj ideje, marad természetesen a tanítás, sőt a tanulás, ugyanis elkezdett mélyrehatóbban foglalkozni a számítástechnikával, az alaptanfolyamon már túl van. Otthon pedig várja családja: férje Viktor, aki már nyugdíjas, az atomerőműben dolgozott, nagyobbik fiuk Viktor, aki sebésznek készül, jelenleg másodéves rezidens, illetve a kisebbik fiú Árpád, aki orvostanhallgató, és fogorvos szeretne lenni.-gyöngy-Fotók: Molnár Gyula (fent), Szaffenauer Ferenc (lent)