Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-10-26 / 20. szám
18 MOZAIK Kalendárium: Szent Vendel és társai Nem tehetek róla, de nekem a Vendel névről kapásból egy régi Csanádi versike, a „Bolhavadász Bak Vendel” jut az eszembe! „Közlöm kenddel, Bak Vendel, Kendé bankó meg rendjel. Hanem záros időre, Azt a bolhát lelője!” Pedig Szent Vendelnek semmi köze a fent említett bolhavadászhoz! A mi hősünk a legenda szerint ír királyfi volt, aki sok év remetéskedés után beállt egy gazdag emberhez pásztorkodni. Nagy valószínűséggel ezért tisztelik védőszentjükként a jószágtartó gazdák és pásztorok. Szobrokat állítottak a számára, melyeket október 20-án körmenettel tiszteltek meg. Ezen a napon nem fogták munkára az állatokat, és vásárra sem vitték. Sokfelé búcsúnapként is szolgált. Hogy a pásztorok mennyire tartották Szent Vendelt „közülük valónak”, arról egy anekdota tanúskodik. Szent Péter szabadságot kér az Úrtól, helyettesének Vendelt ajánlja. Vendel panaszkodik, hogy nem tud deákul, hogyan álljon majd szóba püspökkel, táblabíróval. Péter megnyugtatja, amióta ő a mennyország kapujának őre, közülük egy se kérte a bebocsátást... Október 21., Orsolya napja időjóslóként terjedt el a néphagyományban. Úgy tartották, ha ilyenkor szép az idő, karácsonyig meg is marad. Az asszonyok úgy vélték, hogy ezen a napon kell leszedni a káposztát, betakarítani a kerti veteményeket, mert ki tudja, milyen időjárás következik. (Pl. a sok esőtől kirepedeznek a szép káposztafejek.) Az őszi Jánoshoz (október 23.) kapcsolódott a szobai világítás megkezdése. Ez faluhelyen korábban szinte luxusnak számított, s a mesterséges világítást általában csak házimunkához engedélyezték maguknak. Az időjárást illetően azt mondták: „János napi zivatar, negyven napig elkavar.” Vendel napja mellett Dömötör (október 26.) az őszi pásztorünnepek másik híres napja. Ekkor számoltatták el vagy hosszabbították meg a juhászok szolgálatát, ezért is hívták ezt a napot juhászújévnek. Az országban több helyen tartottak állatvásárokat, többnapi mulatságokat, juhásztort, juhászbált. E napon a juhászok a plébánia udvarán birkapaprikást főztek, a juhásznék bélest sütöttek, majd következett a reggelig tartó mulatság, amelyen még a papok is táncoltak! Ez volt a bezáró mulatsága a juhászévnek. Október 26- ához időjárásjóslás is kapcsolódott: ha hideg szél fújt, kemény telet jósoltak. Szólás is fűződik ehhez a naphoz: a „Dömötör juhászt táncoltat” a mulatságra és az esetleges hiány miatt „megtáncoltatott” juhászra is utal. Az október 28-i két apostol közös névünnepét - utalva a hideg időre - így foglalta rímbe a régi parasztregula: „Mögérkezett Simon- Júdás, Jaj mán néköd pőregatyás”. Ez a nap arról is nevezetes, hogy Hegyalján ilyenkor kezdték a szüretet. Sok helyen a kukoricafosztás, tengerihántás, máléfejtés kezdőnapja, amely a szürethez hasonlóan a közösségi élet egyik fontos eseménye volt. Főtt csöves és mézes kukoricával, őszi gyümölcsökkel, néhol zsíros pogácsával és borral kínálták a segítőket. A munka mellett tréfára is jutott idő. A lányok arcát a legények üszkös kukoricával kenegették: „úgy kikenték, hogy sokszor, hogy ölig vót kimosdani”. A piros csöveket pedig elkapkodták, s azt csókkal kellett kiváltani. (Előbbi kevésbé, utóbbi jobban tetszik.) A legvégére egy jó tanácsot hagytam, mely szerint Simon Júdás napján senki se vágasson eret, mert megjárhatja! (A következményekkel kapcsolatban a kalendárium részletekkel nem szolgál.) Hahn Szilvia Gyertyafény az elhunytakért November 1-jén van Mindenszentek, másodikán pedig a halottak napja. Kettős gyásznap ez, de ne feledjük, hogy voltaképpen ünnep. A Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg, a halottak napjának ünnepi előestéje. Bár elhunyt szeretteire mindig emlékezik az ember, ezen a két napon kiváltképpen sokan látogatják a temetőket, a sírokat az elmúlás virágaival díszítik, és a halottak emlékezetére gyertyát gyújtanak. E napon a távolba szakadt családtagok is hazatérnek, emlékeznek és imádkoznak a halottak üdvéért. A gyertyagyújtás hagyományához több népi hiedelem és magyarázat is kapcsolódik. Némelyik szerint célja, hogy a szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat, illetve hogy a véletlenül kiszabadult lelkek a világosban újra visszataláljanak a maguk sírjába, és ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az otthon élőket. A sírok tisztítása magyar területeken szokás, a rendbe rakott sírokat virágokkal, koszorúkkal és mécsesekkel díszítik a hozzátartozók - utalva ezzel az örök világosságra. Ennek a hagyománynak is megvan a saját magyarázata: azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak a lakhelyükben. Sokfelé tartották úgy, hogy Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Volt, ahol számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetőbe vitték, a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Erre a hétre, a „halottak hetére” munkatilalom vonatkozott. Tiltott dolog volt a meszelés, mosás, mezőn dolgozás, ez sok bajt hozhatott a ház népére, mert megzavarja a holtak nyugalmát. E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, a gyertyagyújtás meghitt hagyománya azonban élő szokás. Régen - van, ahol még napjainkban is - ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. Mindenszentek estéjén gyertyák, mécsesek fénye világítja majd be a temetőket, és ki tudja, talán néhány ablakban is pislákol majd egy-egy gyertya. Hahn Szilvia
