Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-09-07 / 17. szám
4 PAKSI HÍRNÖK A testvérvárosi kapcsolat úttörői Kézdivásárhely és Paks kapcsolata több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. Az 1989. decemberi eseményeket követően sokan fordultak Magyarországról segítő szándékkal Románia felé. A paksi úttörők is így tettek, Mezősi Árpád kapcsolatot keresett ottani iskolákkal, hogy gyerekeket lássanak vendégül nyáron. Eljutott a Magyarországra áttelepült és akkor Alsópélen élő Kiss Gézához, s mint kiderült, testvére, Kiss Imre Kézdivásárhelyen pedagógus. Többszöri beszélgetés következett, aminek az lett az eredménye, hogy 1990 nyarán három csoportot fogadtak a paksi úttörők a sóstói táborban. Nagyon sokan szerettek volna élni a lehetőséggel, így nem csak a Balaton melletti táborba, hanem Paksra, illetve a környező településekre is érkeztek fiatalok, akiket családoknál szállásoltak el. Bár ekkor Kézdivásárhely melletti településről is jöttek vendégek, Kézdivásárhellyel maradt élő kapcsolat, és úgy alakult, hogy a következő tavaszszal ismét meghívást kaptak nyári táborba. A táboroztatás költségeit támogatók segítségével, illetve pályázatokból biztosította az úttörő szervezet, például 1990-ben az első Tolna megyei cserkészcsapattal, a váraljaival együtt pályáztak. A kilencvenes évek közepén Mezősi Árpád javasolta, hogy indítsanak diákcsere programot, így nem csak a gyerekek ismerkedhetnek meg egymással a táborban, hanem családok is összebarátkozhatnak, hiszen a program fontos eleme, hogy a gyerekeket családoknál szállásolják el. Először a kézdivásárhelyiek jöttek, majd a második turnust követően viszontlátogatásra mentek hozzájuk paksi diákok. Ezután egészen 2000-ig ősszel a paksiak mentek, tavasszal pedig a kézdivásárhelyiek jöttek, majd évenkénti váltásra álltak át. Időközben még egy változás történt: Kézdivásárhelyen kezdetben Kelemen Albert tartotta kézben a szervezési munkát, majd 1999-től átvette a stafétabotot Kelemen Éva. A kapcsolat az évek alatt egyre szélesedett és színesedett. Hozadéka a Regélő Mesemondó Verseny, amelyet idén 11. alkalommal hirdetnek meg a paksi úttörők, és Galánta valamint Visk is résztvevője. Egy alkalommal szóba került a Kisokos Kisdobos Tantárgyi Vetélkedő, amelybe szívesen kapcsolódott be Kézdivásárhely 1997- ben, és ma már olyan nagy a rendezvény sikere náluk, hogy elődöntőt kell rendezniük a jelentkező csapatok között. Paks is átvett ötletet testvérvárosától, mégpedig a szónokversenyét. Mezősi Árpád képviselő, bizottsági elnök és Herczeg József nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok folyamatosan azon munkálkodnak, hogy minél több szálon alakuljon ki kötődés a két város között. Ez a törekvés már érintette a múzeumot, a könyvtárat, óvodákat, tűzoltóságot, a rendőrséget, a kertbarátokat, a református közösséget, a borbarát klubot, a sportegyesületeket, jelenleg pedig a két településen működő kórus kerülhet közelebb egymáshoz. Mezősi Árpád 2004-ben javasolta a paksi képviselő-testületnek, hogy az eltelt másfél évtized tevékenységét, eredményeit figyelembe véve, tegyék hivatalossá a két település kapcsolatát. A testület elfogadta a felvetést, amely egyébként Kézdivásárhelyen is nagyjából ebben az időben fogalmazódott meg. Kölcsönös, városvezetés szintű találkozókat követően 2004. augusztus 20- án Pakson, ünnepi testületi ülés keretében aláírták a felek a testvérvárosi szerződést. Mezősi Árpád elmondta: úgy érzi, a testvérvárosi kapcsolatoktól is élhetőbb a város, és bármerre indul el az ember az országhatárt átlépve, ismerősök, barátok felé vezethet az útja. Az pedig, hogy a kapcsolat töretlenül erős a települések között, Kézdivásárhely esetében talán annak köszönhető, hogy először az emberek közt szövődtek barátságok, majd ezt követően vált az összetartozás hivatalossá. Akarják a kapcsolatot és tesznek is érte a városlakók és a város egyaránt, nemcsak szóval, hanem tettel is, és anyagi áldozatot is hoznak érte, mindez pedig óriási dolog.-gyöngy-Kerekes Dorottya második osztályos volt, amikor két évvel ezelőtt vendéget fogadtak Kézdivásárhelyről. Nem is egyet, hanem kettőt, így Dorottya egyszerre két új barátra lelt. Hamar összebarátkoztak, és rossz érzés volt, amikor búcsút kellett intenie Veres Annának és Bálint Gellértnek. A következő évben ő utazott testvérvárosunkba, ahol két családnál is jó szívvel várták. Együtt mentek iskolába, utána hol Gellértéknél, hol Annáéknál beszélgettek, játszottak. Most nyáron is volt alkalmuk találkozni, amikor táborban voltak a barátok a Balatonnál. Tártják a kapcsolatot az interneten keresztül és telefonon. Dorottya biztos abban, hogy barátságuk egész életükön át elkíséri őket. Csipszer Bettina felső tagozatos diák. Negyedikes volt, amikor Sárkány Hanna vendégeskedett náluk. Hannának új élmény volt a szüret, hiszen Kézdivásárhelyen nincsen szőlő. Bettina is szép emlékeket őriz a viszontlátogatásról: Hanna osztályát, az emberek kedvességét, a gyönyörű erdélyi tájat és egy szülinapi bulit. Elmondta, nagyon jó a tudat, hogy ha Erdélyben járnak, bekopogtathatnak Hannáékhoz. Nemcsak az iskolában, hanem otthon is van kivel beszélgetnie Bettinának erről a témáról, hiszen testvére, Balázs is részt vett már a programban.-kgy-Fotók: Vida Tünde (fent), Szaffenauer Ferenc (lent)
