Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-09-07 / 17. szám
2 PAKSI HÍRNÖK Köszöntő Meg nem tudnám mondani, hányszor, hány százszor vagy ezerszer írtam le az elmúlt több mint tíz évben a nevet: Kézdivásárhely. Előbb nem jelentett mást, mint néhány karaktert, majd kezdett testet ölteni. Eleinte az onnan érkezők szavai nyomán rajzolódott ki valamiféle kép, ami jobbára csak apró-cseprő, gyönyörű szépen beszélő gyermekekből állt, akikkel Regélőn, Kisokoson volt alkalmam találkozni. Aztán egy hetyke, tűzrőlpattant lány, Kelemen Éva, azaz Tanci néni arca tűnt fel, ha Kézdivásárhely került szóba. Máig élénken él bennem az emlék, amikor Pakson a városi könyvtár előtt találkoztunk, s olyan volt, mint aki otthon van. Újabb kép Török Sándoré, a karakán városvezetőé, aki a hosszú út után nem és nem volt hajlandó engedni a rábeszélésnek, hogy ing és nyakkendő nélkül, sportos öltözetben fotózzák az újságírók. Aztán újabb arcok, városvezetőké, pedagógusoké, újságíróké, s végül egy szemet gyönyörködtető táj, egy kedves városka, s annak főtere, ahol megannyi életre szóló élménynyel gazdagodtam. Ott voltam egy március 15-i ünnepségen, olyanon, amitől nekünk, akik az anyaországban élnek, elakad a lélegzetünk, ott voltam egy Őszi Sokadalmon, ahol együtt táncoltunk, mulattunk hajnalig. S az is előfordult, hogy ott sétálva, egyszer csak rám kiáltottak: „Szia Vida Tünde, Isten hozott." Most már tudom, mi a GÁMOK, azt is, mi a murok, s azt is, milyen az önzetlen vendégszeretet... Mostanság, ha azt hallom, Kézdivásárhely, a találkozás öröme jut eszembe. Emiatt van az, hogy hetvenkétszer megkérdezem Mezősi Árpádot, hogy jön-e olyan kézdivásárhelyi diák, akit fogadhatnák már majd' felnőtt gyerekeimmel. Az is emiatt volt, hogy amikor kezdetét veszi Paks határában a határon túli magyar középiskolások tábora, akkor szelíd erőszakkal ráveszem a fiaimat, hogy látogassanak el a cseresznyési táborba. Megjegyzem, már se szelíd, se másfajta nem kell... S emiatt van, hogy az összes rábeszélő képességemet s egyéb furmányos dolgokat bevetve, minden évben elintézem, hogy utazhassak. Ha kell, minden követ megmozgatok: újságíróként érkezem, fotókiállítást szervezek, westerncsizmás country táncosként jövők, kézdivásárhelyi különszámot szerkesztek... Jövőre még nem tudom, mit találok ki. Úgy sejtem, a bélyeggyűjtő klub nem túl jó ötlet. Bízva abban, hogy addig még lesz jobb is, kívánok mindenkinek kellemes időtöltést a Paksi Hírnök kézdivásárhelyi különszáma olvasásához! Viszontlátásra Pakson vagy Kézdivásárhelyen! Vida Tünde főszerkesztő Szeretettel köszöntöm testvérvárosunk minden lakóját! Amikor 2004. augusztus 20- án Török Sándor polgármester úrral aláírtuk a településeink közötti testvérvárosi szerződést, már tudtunk néhány dolgot egymásról. Tudtuk, hogy igazi barátokra találtunk az elmúlt időszakban egymásban, és azt is tudtuk, hogy ez a kapcsolat nemcsak kellemes, de hasznos is lesz. Török polgármester úr minden új dologra fogékony. Amikor Pakson jár, nem nagyon érdekli a protokoll, nem az evés-ivás jár az eszébe, hanem minden hasznos dolgot megfigyel és azokat igyekszik meghonosítani városában. Hol a paksi jégpálya, vagy teniszcsarnok terveit nézegeti órákon át munkatársaival, hol a borklub működésével ismerkedik, hol pedig a Paksi Kertbarátok Egyesülete munkáját tanulmányozza. Nagy örömömre arra is jutott ideje, hogy megszemlélje a szőlőmet. Ha a klíma engedné, tudom szőlőt is telepítene Kézdivásárhelyen, de arra még várni kell. Bár a globális felmelegedés lehet, hogy ezt a kérdést is megoldja. Úgy áll a helyzet, hogy erre nagyobb esély van, mint a magyarság egységének a megteremtésére. Mi Paks Város vezetői sokat tanultunk testvérvárosunk példájából. Megtanultuk, hogy a miénkénél sokkal rosszabb helyzetből is van kiút. Megtanultuk, hogy a türelem és a kitartás nagyon fontos, és hogy az utca árnyékos oldalán is lehet közlekedni. Jelentem, Paks Városa 2004. december 5-én jól vizsgázott. Ha az egész országban a kettős állampolgárság ügyében a paksihoz hasonló eredmény született volna, akkor a magyar a magyarnak ma tisztábban nézhetne a szemébe. Hajdú János Paks város polgármestere PAKSI HÍRNÖK Megjelent 1000 példányban Kiadja a TelePaks Közhasznú Társaság Főszerkesztő: Vida Tünde (Tel.:36-20/398-4504) Főmunkatárs: Kövi Gergő Szerkesztőség: Paks, Dózsa Gy. u. 51-53. E-mail: paksihirnok@index.hu Telefon és fax: 36-75/310-153 Nyomda: Kerényi Nyomda, Szekszárd Hirdetésfelvétel: Fonyó Lajos, 36-70/310-8374 Címlapfotó: Gyuricza Ágnes és Molnár Gyula Panorámakép: www.paksnet.hu Fotó: Gyuricza Ágnes
