Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-09-07 / 17. szám

12 MOZAIK Írországban gyarapította tudását a paksi óvónő Nagy útról tért haza a kö­zelmúltban Mattern Edit, kinek neve hallatán első­sorban a Kereszt utcai ovi­sok és szüleik kapják fel fe­jüket. Észak-írországban, a Belfasttól 20 km-re fekvő Bangorban vett részt egy szakmai tanfolyamon, melyre pályázat útján nyílt lehetősége. Magyarország­ról egyedül ő utazott.- Ott derült ki, hogy a csoporttársaim nagy része angol nyelvtanárként érke­zett a képzésre. Az első hét kifejezetten nehéz volt. Vi­szont a második héten ug­rásszerű változás történt, sokkal jobban megértettem a nyelvet - meséli könnyed derűvel. Pedig az átlagem­ber már attól is elborzad, ha meghallja, hogy az utat két repülőtéri átszállás is tarkította, ráadásul az egyik Európa legforgalma­sabb repterén, Frankfurt­ban. Úgy tűnik, Edit szere­ti a kihívásokat. - Böngész­gettem az interneten, és megtaláltam a Comenius pályázatokat. A Tempus Közalapítvány kiírása az egész életen át tartó tanu­lást hirdeti óvónőknek és tanítóknak. A „Játszva tanulni” prog­ram célja, hogy megismer­tesse a pedagógusokat olyan drámapedagógiai já­tékokkal, fogásokkal, ami­ket fel tudnak használni munkájuk, tanításuk során, vagyis felfrissíti a mód­szertani eszköztárukat - magyarázza. A módszerek kidolgozását és bemutatá­sát profi színészek és tanu­láspszichológiával foglalko­zó szakemberek végezték. A második héten, amikor az oktatók már úgy érez­ték, hogy elég sok játékot elsajátítottak a résztvevők, kettesével beosztották őket gyerekekhez, akiknek a já­tékok közül hármat meg kellett tanítani. Közben pe­dig nem csak a drámapeda­gógia elemeit sajátították el, mert a gyakorlatok közé a szervezők belecsempész­ték az írországi táncok, vi­­seletek alapjait is. - Kap­tunk egy eredeti ír furu­lyát, amin ír dalokat taní­tottak nekünk - mutatja a hangszert, amely vékony­kább az itthon jól ismertnél és megszólaltatni is más­ként kell. Ezért sokat gya­koroltak vele, és talán nem véletlen: a szálloda vendé­gei közül nem a tanfolyam résztvevői voltak a legked­veltebbek. Az út rendkívüli élményei közé tartozott az a kirándu­lás is, amelynek során az ország néhány nevezetes­ségét tekinthették meg. Edit bazaltoszlopokból ki­alakult lépcsőket mutat a képeken, majd függőhidat, melyről csodálatos volt a kilátás, és persze olyan üde zöld minden, mint ahogyan az a prospektusokban is szerepel. - Bármelyik pilla­natban váratlanul elered az eső, majd gyorsan kisüt a nap - árulja el ennek a tit­kát is, majd számtalan él­ménnyel folytatja. - Az ír pubokat is meglátogattam, és megízleltem a híres ír sört is. Az ír kenyerek kö­zül a soda bread és a pota­toes bread volt a legízlete­­sebb - mondja, mégis a leg­maradandóbb élményt az ott szövődő barátságok je­lentették számára. Spanyol és görög szobatársnőitől azóta is sok e-mailt, levelet, fényképeket kapott, a cso­port pedig már most gon­dolkodik egy jövő nyári ta­lálkozáson.- Úgy érzem, hogy az ott tanult drámajátékokat megfelelő válogatás után nagyon jól hasznosítha­tom. Bővíteni tudom a gye­rekek anyanyelvi kultúrá­ját, kifejezetten jók a kö­zösségfejlesztő, szoron­gásoldó és a csapatépítő játékok. Szerintem a mai pedagógiai gyakorlatba könnyen illeszthetők ezek a módszerek, mert a játé­kosság az alapja és a kö­tetlenség, az improvizáció meg a kreativitás - ösz­­szegez. Az új módszereket új munkahelyén, az Ifjú­ság úti Mesevár Óvodában fogja alkalmazni.-s-Talán köztudott, hogy Pakson, a Sárgödör téren minden évben rendhagyó borversenyt tartanak. Ez azt jelenti, hogy minden beneve­ző borosgazda és vendég bírálhat is. Az idén volt a hetedik. Minden bor kap egy számot, amit csak a szomszéd helyiségben lévő számítógép kezelője ismer, ha be­lenéz a számítógépbe. Több bizott­ság alakul: vörös, fehér, rozés, sil­ler, stb. Egy bizottság 30-50 bort bí­rál. Ritka alkalom, amikor a boros­gazda megismeri saját borait. Egy­szer egy rádiós különítménnyel a sorok írója is részt vett egy borbírá­laton. A borok kóstolgatása közben per-Kovács Mihály: Jó bor, jó egészség sze beszélgetünk, illetve figyeljük, mint mondanak a tapasztalt boros gazdák. Egyszer csak hallom ám, mondja az egyik szakértő körülbe­lül a harmincadik bor kóstolása közben: - Mikor megízleltem a bort, azt gondoltam ecetet kóstolok egy marék tűvel ízesítve! - és folytatja: - Nem hittem volna, hogy valaki eny­­nyire nem tiszteli a bizottságot, hogy ilyen bort hoz ide... S utálkoz­va öntöttük ki a „bort” és mostuk ki a poharat, de megjegyeztem a szá­mát. A rendezvény remekül alakult - vacsora, zene, nóta berekedésig -, igazi népünnepély volt. Az est fo­lyamán ismét szóba elegyedtem a „szakértővel”, aki még elmondta, hogy a jó bor készítéséhez egye­bek mellett sok víz kell. (Nálunk Pakson csak a hordómosáshoz!!!) A kisördög bujkált bennem, ezért megnéztem az eredménylistán, ki lehet az, aki e bűnt elkövette a vél­hetően jó szőlő ellen. Megdöbben­ve látom, hogy „szakértőnk” volt az. De azért ő vidáman énekelte: „Jó bor, jó egészség”. Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents