Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-09-07 / 17. szám

MOZAIK Elismerés egy élet munkájáért A Magyar Köztársasági Ér­demrend Lovagkeresztjé­vel ismerte el Száraz István munkásságát Sólyom Lász­ló köztársasági elnök az ál­lamalapítás ünnepe alkal­mából. A kitüntetést Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nyújtotta át. Száraz István 1970-ben, frissen szerzett agrár végzettségével került a Duna-menti Szövetkezet­hez, melynek jogutódjától idén nyáron az igazgatóság elnökeként vonult nyugdíj­ba, 30 évi vezetői tevékeny­séget követően. Részt vett az országos és a megyei ér­dekképviseleti munkában, a MOSZ-nak elnökségi tagja, Ponicsán Erzsébet szemé­lyében új segédlelkésze van a paksi evangélikus közös­ségnek. Az ifjú hölgy sport­iskolába járt, majd miután sérülések miatt sokat volt kórházban, s ott azt tapasz­a Tolna Megyei Mezőgazda­­sági Termelők Szövetségé­nek pedig az elnöke volt.- Nagyon nagy megtisz­teltetés ez a kitüntetés, de nem egyéni érdemről van szó - hárítja el szerényen a gratulációt az elnök. - Ez csapatmunka, benne van a kollégáim tevékenysége, sőt az egyszerű parasztem­berek áldozatkész munká­ja, amivel a tisztességes tu­dást átadták - magyarázza. Életútjából kitűnik, hogy az ágazaton belül mindig az állattenyésztés állt köze­lebb hozzá, mint mondja: ez a mezőgazdaság „nehézipa­ra”, ezen belül is inkább a tehenészet. Huszonöt éve a vezetése alatt álló üzem az országos tejtermelési ver­seny második helyezettje volt. Közreműködött a Tej Terméktanács megalakítá­sában, a megyei szarvas­marha-választmány létre­hozásában, és az országban másodikként alakítottak Paks körzetében tejterme­lő csoportot szövetkezeti formában, 12 kistermelő és 9 társas vállalkozás részvé­talta, mennyire éhesek az emberek a szeretetre, úgy döntött lelkész lesz, s jelent­kezett teológiára. Lelkésszé avatása után ke­rült Paksra, ahol néhány hete szolgál segédlelkészként Sza­bó Vilmos Béla esperes mel­lett. A paksiak az augusztus 20-i városi ünnepségen már találkozhattak vele. Ponicsán Erzsébet elmondta, a lelkészi hivatás lemondással jár, mint most esetében, hiszen nem maga választja meg, hol fog szolgálni, mint ahogy Paks mellett sem ő döntött. A fo­gadtatás azonban mindezt el­feledtette, hiszen örömmel, nyitott szívvel várták. A lel­teiével, az ő vezetése alatt. Mára már alig maradt a megyében tehenészet, a Paks környékiek azonban termelnek, meséli örömmel a hangjában, majd az is ki­derül, nagyon fontosnak tartja, hogy olyan jól mű­ködő üzemet adott át a kö­vetkező vezetésnek nyug­díjba vonulásakor, amely sokaknak biztosít majd megélhetést hosszú távon. Az elnök azonban nem for­dított hátat az ágazatnak. Beszélgetésünket megelő­zően is egy értekezleten vett részt, mert a tanácsát kérték. - Akikkel én együtt dolgoztam, azok nem csak a munkatársaim, de a bará­taim is. Ha nekik gondjuk van, bármikor állok rendel­kezésükre - fogalmaz. Az állattenyésztés körül most különösen sok probléma merült fel az aszály miatt, mivel a takarmány nagyon drága lett. Tavaly az inter­venció teherként neheze­dett az országra, ma pedig takarmányhiányról beszé­lünk. - Nem egyszerű ná­lunk a munka, mert ha még kész élete Erzsébet szerint olyan, mint templom a domb­tetőn - Példamutatóan kell élni, mert a lelkészek a hívek figyelmének középpontjában vannak - fogalmazott. Azt is elárulta, hogy munkája kivé­telesen sok örömet jelent szá­mára, hiszen emberek között van, s ő azt vallja, hogy min­den emberben van érték, amit öröm felfedezni, felszín­re hozni. Az ifjú segédlelkész arra törekszik, hogy a fiatalokkal közös hangot találjon. Ifjú­sági klubot, baba-mama klu­bot tervez, de az idősekre is szeretne sok időt szentelni.-tünde­oly jól felkészült is a ter­melő, az időjárás mindent tönkretehet, megsemmisít­het, és kezdődik elölről minden. Ez az, amit nagyon tisztelek a parasztember­ben: a kitartás, a tisztesség és a következetes munka - állítja. Ezt a szakmát csak úgy lehet csinálni, ha vala­ki szereti, ebbe bele kell születni, hogy az ember génjeiben legyen, véleke­dik. - Nagyszüleim is pa­rasztemberek voltak, apám a Don-kanyarban vesztette el mindkét lábát. A mai szövetkezet jogelődjének az alakulásakor a társai hívták, mondván: „mi dol­gozunk, de kellene egy ve­zető”. Nem sokkal az ő ha­lála előtt kerültem én is az üzembe, a szívemhez is nőtt - idézi fel, majd borúlátó gondolattal folytatja: mos­tanában aggódik az ország mezőgazdaságáért, és nem csak a globális felmelege­dés miatt. Igaz, hogy jelen­tősége arányaiban fokoza­tosan visszaszorul a többi ágazat mellett, mégis fon­tos volna, hogy legyen a parlamentben saját képvi­selete, teszi hozzá.-s-FELHÍVÁS A Paksi Német Kisebbségi Önkor­mányzat nyelvklubja idén októbertől folytatja a tavaly megkezdett német nyelvi képzését. A képzést az előző évhez hasonlóan most is két csoportban (kezdő, ha­ladó) működtetnék. A tanfolyam ter­vezett időtartama mintegy 100 óra, heti 1 alkalommal 3 óra. 2007. ok­tóber 1. és 2008. május 31. között. Helye: Német Önkormányzat irodá­ja. (Dózsa Gy. út 2.) Jelentkezni: Rohacsek Andrea ki­sebbségi referensnél 2007. szep­tember 20-ig lehet személyesen az irodában, vagy a 75/511-095 illetve a 20/994-59-67-es telefonszám­okon lehet. Várjuk mindazok jelent­kezését, akik tovább szeretnék fej­leszteni német nyelvtudásukat, vagy kedvet kaptak e nyelv megismeré­séhez, és elsajátításához! Sok tervvel érkezett a segédlelkész Fotók: Paksi Hírnök archív (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents