Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-08-03 / 15. szám

MOZAIK 11 Jó napot, mi újság? Szekeres Judit A Deák Ferenc Általános Iskolában tanít magyart és rajzot. Az alternatív gyógyítás híve, e téren széles körű tapasztalatokkal rendelkezik. Zavarba ejtő őszin­teséggel beszél úttörő mozgalmi múltjáról, s a kommu­nista eszméről, melyhez a mai napig hű maradt. Szegény családban nőtt fel Szolnokon, ezért gyermek­ként úgy döntött, ő vízveze­ték-szerelő vagy építészmér­nök lesz, hogy sok pénzt ke­ressen. A műszaki pályának mégis hamar hátat fordított, mivel a zenei óvoda után az ál­talánosban is a hangszereket és a Kodály-módszert tanul­mányozta. Néptáncra járt, fu­rulyázott, klarinétozott. Heti hat nap iskola mellett az ének­karra, a zenekarra és a spor­tolásra is szakított időt. Tanul­mányait a Verseghy Ferenc Gimnáziumban folytatta. To­vábbra is sportolt, sőt a kézi­labda és a kosarazás mellett atlétikával is próbálkozott. Véleményét soha nem rejtette véka alá akkor sem, ha az má­soknak nem tetszett. Például, amikor az osztálytársai álkér­désekkel igyekeztek lekötni a tanár figyelmét, addig ő fi­gyelt és hallgatott. Csak ak­kor szólt, mikor passzivitása miatt le akarták rontani a je­gyét. El is mondta az igazat: neki bizony megvan a magá­hoz való esze, és miután olvas­ni is tud, a tananyagot is ké­pes önállóan megtanulni. Nem fél a feleltetéstől sem, így nincs szüksége arra, hogy az előadót lefoglalja. Ennek persze a diákok nem örültek és figyelmeztették is: egy fecske, nem csinál nyarat. 0 viszont ekkor döntötte el, hogy elveihez hű marad, és a jövőben másokat is arra tanít, hogy legyenek szorgalmasak, bátrak és őszinték. Abban bí­zott, hogy sok kis fecske már képes elhozni a “nyarat”. így került a Jászberényi Tanító­képzőbe. Rajz-pedagógia sza­kon végzett és egykori iskolá­jába ment vissza tanítani. Ek­kor már korábbi osztályfőnö­ke volt az igazgatója, akitől így nagyobb megértésre szá­mított. Judit őszintesége nem változott az évek folyamán, a konfliktusokba bevont igazga­tónő felé hathatós érve volt: „Te tanítottál szókimondás­ra.”. Szóval továbbra sem en­gedett szigorú elveiből, és meg akarta váltani a világot, több-kevesebb sikerrel. Ked­vesével, aki szintén pedagó­gus, egy Nyíregyházán tartott szakmai továbbképzésen is­merkedett meg. Később az ő kedvéért hagyta ott Szolnokot és költözött Paksra. Három gyermekük született, Árpád, Judit és Ráhel. Itt egy ideig kérdezőbiz­tosként dolgozott, majd a Deák Ferenc Általános Iskolában kapott mun­kát. Ma is ebben az isko­lában tanít magyart és rajzot. Emellett nyári kézműves tábort vezet, mely egyre népszerűbb a diákok körében. Tanít­ványai számtalan sikert értek el a különböző rajzversenyeken. Van ezek között nemzetközi arany-, ezüst-, és bronzérem, s van or­szágos első helyezés is. Judit tehát elmondhatja magáról: hagyott némi nyomot maga után. Mégsem dőlhet hátra elégedetten, s több a dolga, mint eddig bármikor. A rend­szerváltás számára ugyanis óriási csalódás volt. Már ak­kor sem értett egyet azzal, hogy minden rossz és elveten­dő, most pedig úgy véli, az az­óta történt események őt iga­zolják. „A mai ember számára a pénz az egyetlen értékmérő. A közösségi élet szinte meg­szűnt, s az életünk tele van igazságtalansággal.” A kom­munista eszmét ma is jónak tartja, de azt elismeri, hogy megvalósíthatatlan. Ennek el­lenére lélekben ma is úttörő­nek vallja magát. Ez a kijelen­tés önmagában is elegendő ahhoz, hogy belássuk: nem hétköznapi emberrel állunk szemben. Ez az érzés csak fo­kozódik, mikor Judit saját kü­lönleges képességéről beszél. Édesanyja halála óta nem jár orvoshoz, csak ha lázas. Fizet­ni sem hajlandó a gyógyítá­sért, a pénzt inkább önmaga képzésére fordította. Megta­nulta közvetíteni a kozmosz energiáit, s képességének bir­tokában sok emberen segített már. Jóslással, masszírozással foglalkozik, csontkovácsolást végez, és állítása szerint az energiával több sikeres műté­tet hajtott végre. Szeretne mi­nél több emberen segíteni, hogy a világ ezáltal is jobb le­gyen egy kicsit. Gyuri Tehetségesek, fiatalok Balázs Gábor A Korcsoportos Magyar Sakkbajnokság miskolci or­szágos döntőjében öt csoport­ban játszottak a versenyzők, köztük hat ASE sakkozó. A ti­zenhat éves fiúk között Balázs Gábor a második lett - írtuk legutóbbi számunk sportolda­lán. Gábor Úszódról költözött három éve Paksra, azóta az ASE sakkcsapatának tagja, és a Vak Bottyán Gimnázium magántanulója. A sakkjáték alapjait édesapja tanította meg, amikor fia első osztályos lehetett. Hamar kiderült, hogy van érzéke, tehetsége a sakkhoz. Ezért hozta a család azt a nehéz döntést, hogy ke­rüljön Paksra, ahol a sportnak szentelheti minden szabadide­jét. Ez szó szerint így van, ta­nuláson kívül csak a sakk léte­zik számára. Kitűnő tanuló a gimnáziumban és kitűnő ver­senyző. Mesterei: Mólnál’ Bé­la és Vidéki Sándor. Molnár Béla szerint a fiú nagy teher­bírású, szorgalmas, kiváló eredményeket hoz, ebben az évben „érett be”. Májusban magyar bajnok lett a 16 éves fiúk csoportjában. Gábor el­árulta, ezzel egyik kitűzött célja teljesült. További ered­mények: júniusban ezüstérem országos diákolimpián, veret­len hazatérés nemzetközi sakkversenyről. A miskolci az év legnagyobb versenye volt, eredményének köszönhetően Gábor az Európa-bajnoksá­­gon is bizonyíthat. Felkészülé­si állomás volt az Aggteleki Cseppkő Open, melyen felnőt­teket is legyőzve végzett az élen holtversenyben. A siker, mondja, napi többórás gya­korlás eredménye. A közeledő Paksi Openen szintén táblá­hoz ül. Bár egymás követik Gábor sikerei, mestere szerint a sakkozók számára nem csak ez a cél, hanem hogy a játék összetettségének köszönhető­en intelligens, művelt, tanult emberekké váljanak. bzs Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents