Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-08-03 / 15. szám

8 MOZAIK Színház kötött ki a Dunán Két estén át táborozott Pakson a Caravan Stage Company. A vándortársu­lat nem a szokásos helyen, az Ürgemezó'n vert sátrat, sőt mi több, egyáltalán nem vert sátrat. A színé­szek hajón érkeztek a Du­nán, s a vízi színpad mel­lett horgonyoztak le. Már érkezésüknek is híre ment, hiszen egy harminc­méteres vitorlással érke­zett a színes társaság. A Caravan Stage Company egy húsz-huszonöt fős tár­sulat, mely vízen járja a világot, látványos produk­cióját eljuttatva annak számos pontjára. A szín­házat harminchét éve a kanadai Paul Kirby és Adriana Kelder toborozta azzal a céllal, hogy azokba a kis Vaneouver-szigeti vá­rosokba, falvakba is vi­gyen kultúrát és előadó­­művészetet, ahova az rit­kán jut el. Huszonhat évi vándorlás után cserélték kocsijaikat hajóra, s azóta az Amara Zee vitorlással járják a világot. - Euró­pán már jártunk, de Ma­gyarországra most érkez­tünk eló'ször - mondja a számos nációt felvonultató társulat New York-i tagja, Renee Benson, aki szerint Paks a gesztenyesor alatti nézőterével kiváló adott­ságokkal rendelkezik. Mint mondta, az atomerő­mű közelsége cseppet sem befolyásolta, nem is zavar­ta őket. Ót különösen nem, hiszen Brooklyn környé­kén, ahonnan ő jött, több nukleáris erőmű is van. Renee elmondta, az év hat hónapjában utaznak. Ez­úttal Bécsből indultak a Dunán, s Törökországig visz az útjuk. Ennek során meg-megállnak, hogy be­mutassák a közönségen Úszó utópiák című pro­dukciójukat. A paksi kö­zönség két alkalommal lát­hatta a műsort. -tV­Walesben járt a Tűz virág Walesben vendégszerepeit a közelmúltban a paksi Tűzvirág Táncegyüttes. A paksiak koreográfusi kate­góriában neveztek, s kap­tak negyedik díjat. Mádi Magdolna művészeti vezető elmondta, nem volt más le­hetőségük, ezért neveztek ebben a kategóriában. A versenyen egyébként elő­írás volt az élőzenei kíséret, a gálán viszont, ahol hatal­mas sikert aratott a Tűzvi­rág, a szokásos körülmé­nyek között léptek fel. A llangolleni fesztivál zsűrije előtt madocsai és györgy­­halmi legényessel lépett színpadra a paksi együttes. A gálaműsorban ezeken kí­vül már a szászcsávásit is táncolták négyezer fős kö­zönség előtt. Maga a feszti­vál is monumentális volt, s igen nagy múltú. Eleinte csak zenei seregszemle volt, az elmúlt években vi­szont már kórusok, tánc­csoportok is bemutatkoz­hatnak, megmérethetik magukat, mondta el Mádi Magdolna. A tűzvirágosok mindebből három napnyi programot láttak, de a le­hetőségekhez mérten igye­keztek megismerni Wales s a környék nevezetességeit, és az út során Londonba is ellátogattak. A művészeti vezető elmondta, természe­tesen nem utazhatott az együttes minden tagja, mi­vel számos korosztály tán­col a Tűzvirágban. Mádi Magdolna hozzátette, lehe­tőségük lenne jövőre is részt venni a llangolleni fesztiválon, de úgy gondol­ja, egy programra egyszer érdemes elmenni, ezért va­lószínűleg jövőre más meg­mérettetésre nevezi együt­tesét. A Tűzvirágot egyéb­ként a közeli hetekben szá­mos alkalommal láthatja a paksi közönség, így a Du­­na-parti Családi Napokon, a Villamos Napokon és a szüreti fesztiválon is. -vida-Mse én városom SIMON PÉTER Némi szorongással költöz­tem ide 1992-ben. Féltem, hogy unatkozni fogok egy kisvárosban, de aztán meg­találtam a barátaimat, az emberi kapcsolataimat. Gyakorolhatom a hivatáso­mat és támogatást is kapok hozzá. Jól érzem itt magam. Nagyon szerencsés helyzet­ben vagyok a kollégáimmal együtt az új művészeti isko­lában, hisz maga az épület, a felszereltsége rendkívüli le­hetőségeket kínál tanárnak, diáknak egyaránt. Úgy látom, hogy a város­nak, az itt élő embereknek befogadóbbnak kellene lenniük. Főleg kulturális téren beengedni az újdon­ságot, a másságot. Erre nagy szükség van és lesz, mert különben elmegy mellettünk a világ. HEIZLER JÁNOS Gyerekkoromban, ha egy srácot dicsértek, akkor azt mondták, hogy „ez egy jól köszönő gyerek”. Itt min­denki mindenkit ismert. Ahogy múltak az évek, ez a hagyomány egy kissé letű­nőben van, de azért a tős­gyökeres paksiak között még fellelhető. Szeretem, hogy bármerre járok, min­dig, mindenhol ismerős­ként, barátként fogadnak. Hatalmas ütemben fejlő­dik ez a város, épül-szépül minden. Amit egy kissé hi­ányolok, az egy kávéház vagy szabadidőpark, ahol az ember elmerenghet, megpihenhet egy órá­cskát... Kovács Tibor Fotók: TelePaks Városi Televízió

Next

/
Thumbnails
Contents