Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-07-20 / 14. szám

MOZAIK 9 Cseresznyésben randevúztak a pannóniások A paksi Ring István és csa­ládja az elmúlt években már rendezett veteránjár­­mű-találkozót a Balatonnál, a társaság azonban azt kér­te, hadd ismerje meg Istvánék lakóhelyét. így került sor a találkozóra, melynek bázisa a cseresz­­nyési erdei iskola volt. A zárt körű programra a meghívottaknak körülbelül a fele tudott eljönni, de még így is hetvenhat jár­művet regisztráltak, több­ségében motorokat, illetve néhány autót. István ki­emelte, hogy olyan baráto­kat, ismerősöket szoktak hívni, akikben megbíznak, akiknek társaságában jól érzik magukat. Az ismeret­ségek az évek alatt alakul-Ring István életében ki­sebb-nagyobb kihagyások­kal mindig jelen voltak a mo­torok. Ahogy fogalmaz, kez­detben „szükségmotoros” volt. Nem volt pénz autóra, így motoron rótta az utakat, aztán amikor már lett autó, a kétkerekű mellékvágányra kerül. Aztán évekkel ezelőtt egyszer a Balatonnál belefu­tott egy körtúrába, ahol ve­terán járművek vonultak fel, és felsóhajtott, hogy mégis­csak jó lenne egy motor. Er­re párja: „Jó, de akkor oldal­kocsis!” Egy héttel később megvolt a motor, egy Pannó­nia, majd újabb egy hét eltel­tével már az oldalkocsi is. tak ki börzéken, más talál­kozókon, amelyből van szép számmal, de az internet is jó forrásnak bizonyult. A világhálón folyamatosan megy az eszmecsere, szak­mai tanácsokkal látják el egymást, alkatrészeket cserélnek, adnak-vesznek, segítik egymást hobbijuk­ban. A találkozó első esté­jén közös szalonnázást ren­deztek, másnap ellátogat­tak az atomerőműbe, meg­nézték a látogatóközpon­tot. A látogatófolyosón is végigsétáltak, ami nagy él­mény volt a csapatnak. Harmadnapra kelve hosz­­szabb motoros túra várta a társaságot. Az úti cél elő­ször Nagy dörög volt, ahol szíves vendéglátásban volt része a találkozó résztvevő­inek, akik egy járműszép­­ség-versennyel hálálták meg a szíves látást. A foly­tatás hasonlóan kellemes volt, de már Gerjenben, ahol megnézték, milyen módszerekkel mérik a hát­térsugárzást, végül a Du­nát is útba ejtették. A záró napot a városban töltötte a vendégsereg, ellátogattak a Városi Múzeumba, és egy kiadós motoros városné­zésre is szakítottak időt. Többségében Pannóniákkal rótták az utakat a találkozó résztvevői, de más gyárt­mány is akadt a járművek között. - A rendezvényen látott minden darab igazi különlegesség - emelte ki István. Azért egyet külön is megemlített, egy BMW Isettát, amely a jármű szépségversenyen is vitte a pálmát.-gyöngy-Privarics Sándor tudhatja magáénak a már említett, ötvenéves BMW Izettát, amely egy háromszáz köb­centis, oldalkocsisnak levizs­gáztatott jármű. Egyéves munka fekszik benne, amit viszont huszonkét éves alku­dozás előzött meg, mire Sán­doré lett a járgány. Lakóhe­lyén, Pécsen még egy ilyen járműről van tudomása. Sándor egyébként ötven éve gépkocsivezető, és mindig kedvelte a gépeket. A kér­désre, hogy miért éppen ve­terán jármű, tréfásan azt fe­lelte, hogy megöregedett, ezért öreg jármű kell. Ko­molyra fordítva a szót el­mondta, hogy sok törődést igényel a kicsi kocsi, most éppen a kipufogója szorul szerelésre. A találkozó sze­rinte jó alkalom volt arra, hogy összeüljenek egy kis tapasztalatcserére a közös érdeklődéssel megáldott ve­­teránjármű-rajongók. Fotók: Szaffenauer Ferenc Ezután már csak néhány hétre volt szükség a vizsgáz­tatáshoz, és máris útra kel­hettek. Azóta a család életé­nek szerves részévé váltak a veterán motorok, István, fe­lesége és lánya is Pannónia­­imádók. Ring Istvánnénak korábban is tetszettek a motorok, főleg az oldalkocsisak. Elmesélte, hogy egyik barátnője szülei­nek volt egy Javája, és min­dig irigyelte, hogy az oldal­kocsiban ül. Ahogy megsze­rezték az első közös motort Istvánnal, egy nyáron át volt utas, a következő szezonra viszont már megszerezte a jogosítványt és saját motort vezetett. Örül annak, hogy az egész család szereti ezt a hobbit, így szabadidejükből is sokat együtt tölthetnek. Kedvenc darabja egyébként Ring Istvánnénak nincsen, számára egy a lényeg: hogy a motor Pannónia legyen és üzemképes, hogy sehol ne hagyja cserben az úton. Utóbbiért egyébként első­sorban István felel, ő a szere­lő a családban.

Next

/
Thumbnails
Contents