Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-07-20 / 14. szám
VÁROS 7 Újra Gastroblues Dream on...Valahogy így fejeztem be majdnem pontosan egy évvel ezelőtt ezeken az oldalakon az elmúlt évi Gastroblues fesztivál beszámolóját: Gárdái György főszervező tovább álmodik, a XV Fesztiválra gondol. Nos, az álmok megvalósultak, újra túl vagyunk a rendezvényen, újra van miről beszámolnunk. Az ESZI udvarán újra benépesült a gyep, a sátrazók ellepték a helyszínt, a rakományok, a színpad, a hangosítás, a büfék berendezései, a kellékek folyamatosan érkeztek. Július 6-án megkezdődött a jubüeumi nemzetközi Gastroblues fesztivál és újra három napig tartott. Megérkeztek a testvérvárosok delegációi, Finnországból népes, vidám, nagy létszámú küldöttség lepte el a várost. A zenei programok lebonyolításában a főszervező változtatott, de ez bejött: a templomi koncertek szombat délelőttre kerültek, a vasárnapi főzőversenyt és a fesztiválfocit így párhuzamos rendezvény nem zavarta. Újra szólt a blues a Makovecz tervezte Szentlélek templomban, nagyon sokan voltunk, nem láttunk mindent a nagy tömegtől, de amit hallottunk, az csodás volt. Voltak visszatérőink. Egy tizenöt éves fesztivál kicsit öszszegez is. A valaha fellépett legnépszerűbbeket Gárdái Gyuri ismét meghívta. A legendás Yardbirds dalait kívülről fújta a nagyérdemű. Szakács Gábor a kezdési időpontok körül ténykedett, most népes zenekarával történelmi leckét adott, versrészletekkel, sok-sok zenével. Mezőfí „Fifi” István a legtöbb formációban dobolt, többek között Katona Tamásnak adta az alapokat, akivel éppen a nagyhírű finn Puistoblues Fesztivál fellépéseiről érkeztek meg. Pakson jobban tetszettek, Tamás és zenekara felszabadultabban játszott. Török Adám ismét feltűnt a fesztiválon, nem lépett fel, viszont magával hozott Svájcból egy kitűnő zenészt, Paul Camüleri-t, aki blues és rock elemeket együtt használva zenélt. Megint jöttek különcök, mint lan Siegal, aki kissé szabados viselkedésével meghökkentette az amúgy harcedzett bluesrajongókat is (különösen a templomban), de játéka, énektudása törölte a kérdőjeleket. Ripoff itt-ott, mindenütt. Klubban, szabadtéren, csarnokban. A nagy kedvenc Ripoff Raskolnikov újra bizonyított. Újra jó volt a közönség. Szombaton este zsúfolásig megtöltötték a sportcsarnokot, egy részük az asztalokon táncolt. Ehhez újra kellett egy világsztár. Ez volt a Colosseum, a fesztivál legzajosabb sikerét aratva. Tökéletes hangzás, ragyogó egyéni teljesítmények (Barbara Thompson), és természetesen Chris Farlowe zsenialitása biztos pontot jelentett. Itt volt a nagy kedvenc, Julian Sas. Kitörölhetetlenül a jóbarátunkká vált. Mind a templomban, mind a csarnok nagyszínpadán világszintű produkciót nyújtott. Újra elbűvöltek bennünket a fiatalok. A European Mantra elhozta nekünk a következő évtizedek zenéjét. A rock-jazz improvizációk végighömpölyögtek a tömegen, Lukács Petra a szó szoros értelmében a fellegekben játszott. Szinte a levegőbe emelkedett a gitárszólók folyamán, miközben Borlay Gergő állandó ritmusváltásaival teljesen kihúzta a hallgatóság lába alól a talajt. A pillanatnyi vélt káosz után a kulminációs pontokon az egész zenekar újra egységesen szólaltatta meg bonyolult, erőteljes témáit. A produkció hullámzott, a közönség megőrült és elájult. Nem lehet, hogy ezt a formációt jövőre nem látjuk Pakson. Ezúttal is volt részünk kellemes meglepetésben. Cliff Moore színpadra lépéséig csak annyit tudtunk, hogy ő a nagy Gary öccse. Ezért aztán nem voltak túlzott elvárásaink. A fiatal gitáros zenekarával egyszerűen befogta a kétkedők száját. Szellemes, érett gitárjátéka, ötletgazdag színpadi produkciója, valamint kiváló énekhangja mindenkit meggyőzött. Újra történtek szokatlan dolgok is. A Ghymes együttes digitális keverőpultot hozott az addig kifogástalanul működő, hagyományost felváltandó. A délutáni különleges beállítási procedúrák miatt az esti program időben egyszerűen elcsúszott. Ez rányomta bélyegét az együttes teljesítményére. Szerencsére Jamie Winchester & Hrutka Róbert már előzetesen megdolgozta a közönséget, sikerszámaik és az új kompozíciók kedvező fogadtatásra találtak. A nehézségeket oldotta a Zappa emlékzenekar, Takáts Tamás, Fekete Jenő, Vojnits Attila szuggesztív közreműködésével. Az együttes lazán, kellő humorral adta át a nagy előd zenei gondolatait. A fesztivál ezután a késői órákban fejeződött be. Mindenképpen szükséges szólni egy zenés kísérő rendezvényről. A vasárnapi főzőverseny hangulatát egy kis színpad produkciói fokozták. A fellépők között köszönthettük Horváth János gitárost, a Sárga Taxi együttest, a Böllér Blues Band-et, és Ripoff Raskolnikoff- Pribil György duót. Egyértelmű volt a vélemény, hogy a paksi fesztivál kinőtte az úgynevezett egyszínpados megoldást. Fel van adva a lecke, hogy a következő rendezvény fellépői biztos helyeken és időben tudják szórakoztatni a látogatókat. Mert ők érkeznek újra és lesznek újra elvárásaik. A fesztivál után két nappal beszélgettem Gárdái György főszervezővel. Értékelget, véleményeket formál, számot vet. A gondolatok között azonban már bujkál a következő fesztivál. Tehát újra... És ezt jó tudni. Kozma Győző Fotók: Molnár Gyula
