Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-07-20 / 14. szám

VÁROS 7 Újra Gastroblues Dream on...Valahogy így fe­jeztem be majdnem pontosan egy évvel ezelőtt ezeken az ol­dalakon az elmúlt évi Gastroblues fesztivál beszá­molóját: Gárdái György fő­szervező tovább álmodik, a XV Fesztiválra gondol. Nos, az álmok megvalósul­tak, újra túl vagyunk a ren­dezvényen, újra van miről be­számolnunk. Az ESZI udva­rán újra benépesült a gyep, a sátrazók ellepték a helyszínt, a rakományok, a színpad, a hangosítás, a büfék berende­zései, a kellékek folyamatosan érkeztek. Július 6-án megkez­dődött a jubüeumi nemzetközi Gastroblues fesztivál és újra három napig tartott. Megér­keztek a testvérvárosok dele­gációi, Finnországból népes, vidám, nagy létszámú küldött­ség lepte el a várost. A zenei programok lebonyolításában a főszervező változtatott, de ez bejött: a templomi koncer­tek szombat délelőttre kerül­tek, a vasárnapi főzőversenyt és a fesztiválfocit így párhuza­mos rendezvény nem zavarta. Újra szólt a blues a Makovecz tervezte Szentlélek templom­ban, nagyon sokan voltunk, nem láttunk mindent a nagy tömegtől, de amit hallottunk, az csodás volt. Voltak visszatérőink. Egy ti­zenöt éves fesztivál kicsit ösz­­szegez is. A valaha fellépett legnépszerűbbeket Gárdái Gyuri ismét meghívta. A le­gendás Yardbirds dalait kívül­ről fújta a nagyérdemű. Sza­kács Gábor a kezdési időpont­ok körül ténykedett, most né­pes zenekarával történelmi leckét adott, versrészletek­kel, sok-sok zenével. Mezőfí „Fifi” István a legtöbb formá­cióban dobolt, többek között Katona Tamásnak adta az alapokat, akivel éppen a nagyhírű finn Puistoblues Fesztivál fellépéseiről érkez­tek meg. Pakson jobban tet­szettek, Tamás és zenekara felszabadultabban játszott. Török Adám ismét feltűnt a fesztiválon, nem lépett fel, vi­szont magával hozott Svájc­ból egy kitűnő zenészt, Paul Camüleri-t, aki blues és rock elemeket együtt használva zenélt. Megint jöttek külön­cök, mint lan Siegal, aki kissé szabados viselkedésével meg­hökkentette az amúgy harc­edzett bluesrajongókat is (kü­lönösen a templomban), de já­téka, énektudása törölte a kérdőjeleket. Ripoff itt-ott, mindenütt. Klubban, szabadtéren, csar­nokban. A nagy kedvenc Ripoff Raskolnikov újra bizo­nyított. Újra jó volt a közönség. Szombaton este zsúfolásig megtöltötték a sportcsarno­kot, egy részük az asztalokon táncolt. Ehhez újra kellett egy világsztár. Ez volt a Co­losseum, a fesztivál legzajo­sabb sikerét aratva. Tökéle­tes hangzás, ragyogó egyéni teljesítmények (Barbara Thompson), és természetesen Chris Farlowe zsenialitása biztos pontot jelentett. Itt volt a nagy kedvenc, Julian Sas. Kitörölhetetlenül a jóbará­tunkká vált. Mind a templom­ban, mind a csarnok nagy­színpadán világszintű pro­dukciót nyújtott. Újra elbű­völtek bennünket a fiatalok. A European Mantra elhozta ne­künk a következő évtizedek zenéjét. A rock-jazz improvi­zációk végighömpölyögtek a tömegen, Lukács Petra a szó szoros értelmében a fellegek­ben játszott. Szinte a levegő­be emelkedett a gitárszólók folyamán, miközben Borlay Gergő állandó ritmusváltásai­val teljesen kihúzta a hallga­tóság lába alól a talajt. A pilla­natnyi vélt káosz után a kul­­minációs pontokon az egész zenekar újra egységesen szó­laltatta meg bonyolult, erőtel­jes témáit. A produkció hul­lámzott, a közönség megőrült és elájult. Nem lehet, hogy ezt a formációt jövőre nem látjuk Pakson. Ezúttal is volt részünk kelle­mes meglepetésben. Cliff Moore színpadra lépéséig csak annyit tudtunk, hogy ő a nagy Gary öccse. Ezért aztán nem voltak túlzott elvárása­ink. A fiatal gitáros zenekará­val egyszerűen befogta a két­kedők száját. Szellemes, érett gitárjátéka, ötletgazdag szín­padi produkciója, valamint ki­váló énekhangja mindenkit meggyőzött. Újra történtek szokatlan dolgok is. A Ghymes együttes digitális keverőpultot hozott az addig kifogástalanul műkö­dő, hagyományost felváltan­dó. A délutáni különleges be­állítási procedúrák miatt az esti program időben egysze­rűen elcsúszott. Ez rányomta bélyegét az együttes teljesít­ményére. Szerencsére Jamie Winchester & Hrutka Róbert már előzetesen megdolgozta a közönséget, sikerszámaik és az új kompozíciók kedvező fo­gadtatásra találtak. A nehézségeket oldotta a Zappa emlékzenekar, Takáts Tamás, Fekete Jenő, Vojnits Attila szuggesztív közremű­ködésével. Az együttes lazán, kellő humorral adta át a nagy előd zenei gondolatait. A fesz­tivál ezután a késői órákban fejeződött be. Mindenképpen szükséges szólni egy zenés kísérő ren­dezvényről. A vasárnapi fő­zőverseny hangulatát egy kis színpad produkciói fokoz­ták. A fellépők között kö­szönthettük Horváth János gitárost, a Sárga Taxi együt­test, a Böllér Blues Band-et, és Ripoff Raskolnikoff- Pribil György duót. Egyér­telmű volt a vélemény, hogy a paksi fesztivál kinőtte az úgynevezett egyszínpados megoldást. Fel van adva a lecke, hogy a következő ren­dezvény fellépői biztos he­lyeken és időben tudják szó­rakoztatni a látogatókat. Mert ők érkeznek újra és lesznek újra elvárásaik. A fesztivál után két nappal be­szélgettem Gárdái György főszervezővel. Értékelget, véleményeket formál, szá­mot vet. A gondolatok között azonban már bujkál a követ­kező fesztivál. Tehát újra... És ezt jó tudni. Kozma Győző Fotók: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents