Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-07-06 / 13. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Takács László Egy régi mondás szerint minden nagy ember mögött egy asszony áll. Talán azért jutott ez eszembe, mert mikor Takács Lászlóval a sütés-főzés rejtelmeiről beszélgettünk, és a konyhai manőverek között diktálta a receptet, felesége, Vali olykor-olykor apró instrukciókkal egészítette ki. Laci elmesélte, hogy nagyon szeret főzni - tanúsítom, hogy ráadásul tud is -, de ha egyikőjük a konyhában serénykedik, akkor a másiknak el kell hagynia a terepet. Vali hozzátette, azért néha közbe kell szólni, hogy „Apa! Kimaradt valami!” De azt gondolom, ők így tökéletesen kiegészítik egymást. Elvégre a férfinak az aszszony a „fele-sége”. De térjünk vissza az ételhez, amit mindenkinek érdemes elkészíteni, aki szereti a zöldséget, no meg a húst. Ez pedig a töltött tök. Vágjuk ketté a tököket, pucoljuk meg és szedjük ki a magokat. Lehetőleg egy kiló körüliek legyenek, Hozzávalók: fél kg darált sertés hús, 2 db tök, 2 tojás, 1 fej vöröshagyma, 2 db zsemle, fél liter sűrű paradicsomlé, olaj, vaj, tej, sajt, só, bors, ételízesítő. rá a darált húst, amit fehéredésig süssünk. Kevés tejbe áztassuk be a zsemléket, keverjük össze a hússal, a két tojással és ízlés szerint fűszerezzük. A masszát tegyük a kivájt tökökbe, amiket aztán helyezzünk el egy megfelelő méretű sütőtálba. Öntsük fel a paradicsomiével, és ebbe dobáljunk bele vajdarabkákat, amitől Laci szerint frankó csúszós lesz, Vali megfogalmazásában inkább krémszerű. Úgy locsoljuk, hogy a tökökre is kerüljön belőle. Szórjuk meg reszelt sajttal. Hogy a paradicsomozás előtt vagy után jön a sajt, azt mindenkire rábízom, ugyanis ebben a kérdésben nem nagyon született megegyezés. 200 fokos előmelegített sütőben 30-40 percig süssük. Laci felhívta még a figyelmemet arra az apróságra, hogy ha nem akarok sütőt takarítani, akkor lehetőleg annyi paradicsomot öntsek a tökre, hogy ne lepje el, mert különben biztosan ki fog forrni. A zöldség a paradicsomban teljesen át fog főni, a teteje pedig mennyeien ropogós lesz. Próbálják ki Önök is, és ha tehetik vonják be párjukat is! sete Soha életemben nem láttam még olyan ronda macskát, mint amilyen Vili volt! S bár gazdája, Vica barátnőm állítása szerint a téli időszakban egészen jól nézett ki, az én emlékeimben kimondottan csúf jószágként szerepel. (Letépett fül - hol egyik, hol másik -, vérben forgó szemek stb.) A mondás azonban, mely szerint elég, ha a férfi szebb az ördögnél, a macskatársadalomban is megállja helyét, ugyanis szépség ide, csúfság oda, a nőstények imádták Vilit. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy Ő volt az utca, sőt a lakótelep legkeményebb kandúrja. Zsenge kölyök kora viszonylag eseménytelenül zajlott, ő volt a család kedvence, egy hízelkedős kedves cicus. Jelét, hogy a későbbiekben viselkedésével komoly problémák adódhatnak, nem mutatta. Első balhéját nem egészen egy évesen élte meg. A család reakciója, miután három napig a színét sem látták, az aggodalom volt, mely a hazatérés pillanatában pánikká fokozódott. Vili mozgása ugyanis hiányolt mindennemű koordinációt, a pofája pedig akkorára volt dagadva, mint Plörő Egy kandúr emlékére egy kisebb cipó. Kocsiba pattantak (a rohammentőt a családfő túlzásnak tartotta), és meg sem álltak az első állatorvosi rendelőig, ahol az orvos nyugalomra intette a famíliát, mondván Vili egészen biztosan életben marad, ez ugyanis csak egy szimpla kanbetegség. (Harc egy dögös cicus kegyeiért, mely két vagy több kandúr között zajlik.) Hősünk további életét ez a lovagi tornára részben, vagy inkább haloványan emlékeztető tevékenység határozta meg. Kora tavasztól késő őszig hajtotta rendületlenül a macskalányokat, félelmet nem ismerve szállta harcba akár négy-öt kandúrral is egy-egy röpke szerelem kedvéért. A család lassan hozzászokott Vili nem mindennapi látványához, így amikor kerti grillezés közben félig leszakadt füllel, vékony vércsíkot húzva maga után sétált el közöttünk, már mi, barátok se lepődtünk meg. De volt olyan is, hogy törött lábbal, farokkal, tántorgott haza, vagy hogy a kemény csatában szája hasadt tovább egy cseppet. Na ettől még én is megijedtem! Az ember mit sem sejtve üldögél a hintaágyon, amikor egy ronda kandúr, szó szerint rávigyorog... Vili azonban nem csak vetélytársaival küzdött meg. Ha a túloldalon egy kikapósabb cicamica mórikálta magát, képes volt a robogó autónak nekimenni. A koppanás után kótyagosan, de azért csak tovább ment, egészen a nőstényig, a többit - kiskorú olvasóimra való tekintettel - inkább nem részletezem... Vili azonban több volt egy túlfűtött kandúrnál! Szabadidejében kitanulta az egerésző, verebésző és galambász szakmát, melyet a család legnagyobb bánatára mesteri szinten művelt. Ha otthon tartózkodott - szerencsére ritkán - nem volt nap, hogy ne lett volna egy-egy döglött galamb, egér, esetenként hetes csibe a bejárati ajtó előtt. Persze nem minden évszak volt számára ilyen mozgalmas, a teleket például a lehető legnagyobb nyugalomban, bent a házban, azon belül a nagylány könyvespolcán töltötte, közvetlenül Casanova és Vili. Henrik társaságában. Hogy Vilinek hány élete volt, azt nem tudjuk, az azonban biztos, hogy a kilencet jócskán meghaladta, így nem is nagyon csodálkoztunk, amikor mindössze hétévesen, egy borongós őszi napon, csendesen elaludt a málnás alatt. A minap újra megnéztem a Macskafogót. Mr. Teufel, a macskaszindikátus alvezére és Vili hasonlósága félelmetes... Hahn Szilvia Fotók: Balon Juditífentl. Csahóczi Fotó (lent) mert az még gyenge. Az apróra vágott hagymát pirítsuk meg olajon, tegyük
