Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-05-18 / 10. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Csahóczi Margit Fotósként számtalan eseményt örökített meg Pakson. Mindig ráhangolódik a feladatra, igyekszik magával ra­gadni a kuncsaftot is. Nem ismer lehetetlent, rendkívüli lelkierő és akarat lakozik benne. Rendszeresen sportol és imád táncolni. Tehetségesek, fiatalok Sárközi Márk Fizika minden mennyiség­ben, kiegészítve kémiával, történelemmel, és megfűsze­rezve kajakozással, gitáro­zással. Ez a jól bevált recept­je Sárközi Márknak, a Bezerédj Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulójá­nak. Hatodik osztályos kora óta a fizikaversenyek állandó résztvevője, mindig kiváló eredménnyel. Legfrissebb dicsősége az Öveges József Versenyről egy megyei első, valamint a Jedlik Ányos Fizi­kaversenyről országos ötödik helyezés. Nem is meglepő, hogy Márk kedvenc tantár­gya a fizika. Kíváncsi, elemző, érdeklődő típus, mondja ma­hogy „hiszen retusálni sem tudsz, úgysem fog sikerülni”. Persze nem adta fel ilyen kön­nyen. A szabadidejét, az esté­ket arra áldozta, hogy a lehe­tő legjobban felkészüljön. A vizsga sikerült, ő pedig, terve­ivel ellentétben a györkönyi tanácsnál helyezkedett el, ugyanis fotósként nem talált munkát. Közben, hogy ne es­sen ki a gyakorlatból esemé­nyeken fotózott, igazolvány­­képeket készített. Két év iro­dai munka után egy volt kollé­gája segítségével visszakerült a paksi műterembe. Többen le akarták beszélni arról, hogy azt a „biztos állást” ott­hagyja, de ez senkinek sem si­került. Titokban azt remélte, legalább annyit fog keresni, mint a hivatalban, és ami a lé­nyeg, hogy végre fotózhat. Az gáról, kutatja a miérteket, hogyanokat. Tanára, Gálo­­siné Kimle Mária hatodik osztályos kora óta segíti és támogatja növendékét, sze­rinte a fiúnak különös tehet­sége van a fizikához, és rend­kívüli szorgalommal olvas hozzá a tananyaghoz. A kém­iát a kísérletezés varázsa mi­att kedvelte meg Márk, nyert megyei versenyt ebben a tan­tárgyban is. Új kedvenc a történelem, azon belül is a hadtörténet. A kitűnő tanuló fiú négy éve kajakozik, a sporttal egészségét, kondíci­óját őrzi. Tavaly első helye­zést ért el váltóban magyar bajnokságon. Szabadidejé­ben rockzenét hallgat, de a komolyzene sem áll tőle tá­vol, öt éve gitározik a város művészeti iskolájában, a házi­versenyen idén ezüstminősí­tést szerzett. Édesapja mér­nökember, a reáltárgyak sze­­retetét örökölhette tőle, édesanyja a német nyelv ta­nulásában segít. Nővére, a ti­zenhat éves Réka matemati­kában tehetséges, Bonyhá­­don tanul, Márk is ebben a középiskolában kezdi a kö­vetkező tanévet. A testvérek sikeressége mögött szülői odaadás áll. -bzs­vábbra is mellette van min­denben, az első lépéseket leg­alábbis segít megtenni. Elein­te mindenhova elkíséri, aztán útjára bocsátja. Segítségével tanult meg úszni, majd heten­te több alkalommal tempózott a medencében, de már egye­dül. Jelenleg konditerembe jár hétköznap, vasárnapon­ként pedig táncolni. Ezeket is Zolival kezdte, aki aztán an­golosan távozott, mikor már nem volt rá szükség. Mind­egyik elfoglaltság többet je­lent, illetve többet jelentett puszta sportnál: olyan baráti légkört, feltöltődési, amilyen­re minden ember vágyik. Férjét egyébként óvodás ko­rában nézte ki magának, aki a közeledést akkor kevésbé vi­szonozta. Ezért ahogy jött, úgy el is múlt a szerelem. Vé­gül gimis korában, egy kará­csonyi bálon jöttek össze, ek­kor már Zolit sem kellett győzködni. Összeházasodtak, két gyermekük született, Ro­bi és Katinka. - Nagyon jó gyerekeink vannak, igyek­szem minél többet dicsérni őket. Tudom, hogy ez mennyi­re fontos, és igazán megér­demlik - mondja. Nyaralni leginkább belföldre járnak, a barátokkal rendszeresen ke­nuznak. Kedvenc időtöltése a tánc. Azt mondja, ahogy va­sárnaponként a parkettre lép, minden gondja azonnal elmú­lik, és ha újra kezdhetné az életét, biztos, hogy tánccal foglalkozna. Ezzel együtt per­sze továbbra is szereti a mun­káját. Bár manapság keve­sebbet áldoznak ilyesmire, mint régen, ő azért nem pa­naszkodik. Egyébként pedig vannak dolgok, amiket nem lehet pénzzel mérni. Példa­ként egy közelmúltbeli esetet említ: egy autista kisfiút kel­lett fotóznia, aki lehorgasztot­­ta a fejét, felnézni sem volt hajlandó. Ót is sikerült elva­rázsolnia néhány percre, s a szülők nagyon boldogok vol­tak a fotók láttán. Nincs is más terve, táncolni és fotózni, amíg csak lehet. Gyuri Fotók: Szász T. György (fent), Molnár Gvula (lent) eredmény: sokkal több mun­kával sokkal több jövedelem, már az első hónapban. És imádta. Rengeteg pénzt köl­tött a műteremre, a vállalt kö­telezettségeit mindig határ­időre teljesítette. A kuncsaf­tok pedig egymásnak adták a kilincset. Hamar megszeret­ték az otthonosan berende­zett, fűtött műtermet és a precíz munkát. Ha problémá­ja akadt, a férje segített a megoldásban. Például mikor esküvőt kellett fényképeznie, amit addig sosem. A terembe sem mert belépni, de Zoli fi­noman betessékelte. Az eskü­vői fotózás egyébként jól sike­rült, a félsz így elmúlt. Zoli to-Egy határmenti faluban, Heresznyén látta meg a nap­világot, majd Györkönybe költöztek. Ott nőtt fel, majd a bonyhádi gimibe járt három évig. A legjobb barátságok a kollégiumban szövődtek, en­nek ellenére nem szeretett ott lakni. Végül, hogy bejáró le­hessen, az utolsó évet Pakson végezte el. Két dolgot már ak­kor is tudott: mozgalmas munkát szeretne végezni, és íróasztal mellett nem akar dolgozni. A fotózás régóta ér­dekelte, így jelentkezett Paksra, a Szent István téri műterembe. Édesapja nem különösebben örült ennek, de ő hajthatatlan volt. Tanuló­ként főleg periférikus munká­kat végzett, mikor aztán a vizsgára készült, tapasztal­tabb kollégái azzal ugratták,

Next

/
Thumbnails
Contents