Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-05-04 / 9. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Schuckert József Hangját sokan ismerik, zenéit - igaz nem saját szerze­ményekről van szó - rengetegen kedvelik. Feltűnik a paksi televízió képernyőjén, ahol híreket tolmácsol. Ugyanezeket maga gyűjti csokorba, hogy a Fortuna Rá­dió hallgatóinak továbbítsa. Schuckert József, vagy aho­gyan Pakson és környékén ismerik, Suki, esetleg Suki bácsi, szereti a kihívásokat, a rakott tésztát - nemcsak enni - és persze a hatvanas-hetvenes évek zenéit. Tősgyökeres paksi, polgári családba született, ami egy­szerre jelent jót, is rosszat is. Az utóbbiak közé tartozik, hogy osztályidegenek voltak, és nem vették fel például óvo­dába. - Hiányzik az a három év - adja tanújelét, hogy a hu­mor nem áll távol tőle. Ezt bi­zonyítja hétről-hétre a Fortu­na Unikumban is, ami egyike a kedvenc műsorainak a For­tuna Rádióban. Eddig azon­ban hosszú út vezetett, még­pedig néha megpróbáltatá­sokkal, máskor kihívásokkal teli. Az utóbbiakat maga ke­resi, mert úgy véli, ha ezekkel szembe néz, bizonyíthatja, mire képes. Felmenői meste­rek voltak, s a maguk urai. Egyik nagyapja késes, a má­sik szeszgyáros volt, édesapja pedig - mint ahogyan a paksi­ak emlékezhetnek - órásmes­ter és ékszerész, valamint lát­­szerész. Suki egészen jó gim­náziumi eredménye ellenére nem tanult tovább, hanem ap­ja mesterségét választotta. E mögött az utolsó két gimnázi­umi évben tanúsított lazaság mellett az állt, hogy így nem kellett elmennie a városból, és nem kellett feladnia akko­riban felfedezett nagy szerel­mét, a magnós klubot. - A mi­énk volt az országban a máso­dik, ahol sztereóban szólt a zene - mondja büszkén. Ha­sonló érzés bujkál a hangjá­ban, amikor arról beszél, hogy édesapja volt a mestere. Tőle nem csak a szakma csín­­ját-bínját tanulta meg, hanem a család iránt érzett elkötele­zettséget- Ugyanolyan jól főzött, mint én. És sütni is tudott velem el­lentétben - teszi hozzá. Édes­anyjának a hivatása az volt, hogy a három fiút és férjét ké­nyeztesse étellel, tiszta ruhá­val és határtalan nagy szere­tettel. Egy év szakmai gya­korlat, két év katonaság után a házasság következett, s a munka a családi órás üzlet­ben, ahol nem sokáig bírt nyu­godtan ülni a fenekén, mindig vállalt ezt-azt. Előbb a kisipa­rosok képviseletét, aztán or-Tehetségesek, fiatalok Antóni Csanád A II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola negyedik osztá­lyos tanulója, Antóni Csanád a sport megszállottja. Több sportágban is lehet rá számí­tani, rendszeresen edz dél­utánonként az iskolában, és versenyekre jár, legyen az mezei futás, floorball vagy duatlon. Számos kiváló ered­ményt ért el megyei és or­szágos megmérettetéseken. A nagy kedvenc azonban a kosárlabda, első osztályos volt, amikor az ASE kölyök­­csapatának tagja lett. Há­rom éve edzője Nagy Gábor, aki szerint a fiú rendkívüli kitartással dolgozik, mindig többet, jobbat igyekszik ki­hozni magából. Már most valószínűsíthető, hogy adottságai fanatikus szor­galmával kiegészítve sikeres sportemberré tehetik. Csanád csillogó szemmel mesél a kosárlabdáról, sze­retne egyszer magyar válo­gatott játékos lenni, tudja, ehhez rengeteget kell dolgoz­nia. Szülei több évig kosaraz­tak, így egyenes ágon örököl­te ennek a labdajátéknak a szeretetét, édesapja a városi bajnokság aktív résztvevője. A fiú lelkes szurkolója a fel­nőtt csapatnak, igyekszik ta­nulni tőlük. Életkoránál fog­va részt vehet a gyerek- és kengurubajnokságokon is, nem ritka, hogy csapatának legeredményesebb pontszer­zője. A sport mellett a tanu­lást sem hanyagolja el, jó ta­nuló, szereti a matekot, a kör­nyezetismeretet és az irodal­mat. Kevés szabadidejében számítógépéhez ül vagy zenét hallgat. A családban termé­szetes a sportos élet, hatéves kishúga is a mozgás, a sport szeretetét látja otthon. Pél­daképe lehet a bátyja, aki ko­rát meghazudtoló kitartással, szorgalommal dolgozik nem titkolt célja eléréséért, -bzs­szággyűlésiképviselő-jelöltsé­­get. Utóbbit azért, hogy a kis- és középvállalkozások boldo­gulását segítse. Hasonló cé­lokkal vállalta a helyi képvise­lő-jelöltséget azzal kiegészít­ve, hogy itt már szülővárosá­ért is tenni akart. Elég sok meghasonlással járt egyéni képviselőként dolgozni, de úgy érzi, jobbára sikerült a programjában ígérteket meg­valósítani. Ennek ellenére nem választották újra. A poli­tika, s a helyi ügyek iránti ér­zékenysége megmaradt, ma is jól eligazodik az önkormány­zat háza táján. Ennek munká­jában veszi hasznát a Fortuna Rádió hírszerkesztőjeként. A váltás több mint tíz éve tör­tént életében, már a kísérleti adásoknál ott volt, 1993-ban csendült fel az első Leporolt LP-k című nosztalgiaműsor. Ennek utódja a Suki-koktél, melynek összeállításán, veze­tésén túl főszerkesztői teen­dőket is ellát a Fortunában, de kalandozott kicsit az írott saj­tó világába, s feltűnik a helyi tévé híradójában is. A for­­tunás munka rengeteg örö­möt és sikert hozott már, az egyik hetedhét országra szóló közülük a Guiness-rekord: 42 órás műsorvezetés, amire a sokat emlegetett bizonyítási vágy ösztökélte. Közben 29 év után elfáradt házassága fel­bomlott. Újabb kihívásként állt előtte a feladat, új életet kezdem. Sikerült, kiegyensú­lyozott, boldog, új társra ta­lált. Miként korábban szülei­ről, most gyerekeiről, Grétáról és Gergőről is csep­pet sem titkolt büszkeséggel beszél. Imád főzni, a bonyolult ételek elkészítésétől sem riad vissza, de kedvence a rakott tészta, ami egyszerű, könnyen készíthető, de nem szab ha­tárt a szakács fantáziájának. Emellett persze zene és zene minden mennyiségben, illetve némi rejtvény és kvíz, illetve a legújabb lehetőség, megfelel­ni az elvárásoknak, mint a he­lyi kosárlabda-mérkőzések szpíkere. -vt-Fotók: Vida Tünde (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents