Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-04-06 / 7. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Tóthné Tuba Csilla Külföldi ösztöndíj és egy épülő atomerőmű inspirálta, amikor az energiaipar felé fordult. Tóthné Tuba Csilla jeles eredménnyel végzett a moszkvai egyetemen, dolgo­zott az atomerőműben, jelenleg a NAÜ képviseletében az atomerőművek biztonságosabbá tételén dolgozik. Az elismert szakmai karrier ellenére elsősorban család­anyának tartja magát. Tehetségesek, fiatalok Racskó Zsófia Az édesapa játszik citerán, gitáron, harmonikán, furu­lyán, s ez utóbbi hangszer­rel ismerkedik két éve Racskó Zsófia, aki a szolfézs tanulási időszakkal együtt már negyedik éve növendé­ke a Pro Artis Művészeti Is­kolának. Furulyatanára, Tóth János szerint a kislány tehetséges, szorgalmas, eredményesen szerepelt az elmúlt héten rendezett isko­lai versenyen, mely elsó' megmérettetése volt. Bronz minősítést ért el, s mivel rövid ideje tanul a A nyelvet jól beszélte, de a kint töltött évek kezdetben nagy kihívást jelentettek: az otthontól távol, saját lábán kellett megállnia, ami nem volt mindig könnyű. Jánossal kint ismerkedett meg, má­sodéves volt, mikor meghá­zasodtak. Végzősként szak­mai gyakorlatát töltötte a Paksi Atomerőmű Vállalat­nál (PAV), mikor első gyer­mekük, János megszületett. Tudta, hogy szakmai előme­netelét a gyermekvállalás megtöri, de ez nem különö­sebben zavarta, elsődleges feladatának az anyaságot tartotta. Jeles eredménnyel diplomázott, első munkahe­lye az Erőterv volt. Ekkor született második gyermeke, Gábor. Később a PAV-nál, technológusi munkakörben dolgozott néhány évet, majd hangszeren, eredménye ki­emelkedő. A negyedik osz­tályos Zsófi rendszeres sze­replője iskolájában a külön­böző rendezvényeknek, a közelmúltban lépett szín­padra a Rákóczi-gálán. A ki­tűnő tanuló kislány kedvenc megszületett harmadik gyermekük, Viktor. Több­ször kellett döntenie a család és a karrier közt, de egyszer sem tétovázott. Akkor sem, mikor férjét a munkája Lon­donba szólította. Másfél évet éltek kint, ez volt életük leg­boldogabb időszaka. Nem volt rohanás, mindenre ju­tott idejük. Miután hazajöt­tek, az erőműben vezető technológusként, majd pro­jektvezetőként az erőmű biz­tonságát érintő kérdésekkel foglalkozott. Ekkor a gyere­kek már nagyok voltak, mégis nehéz időszak volt ez a család életében. A kötelező teendőire jutott csak ideje, egyébre nem. Furcsa mód most, hogy Bécsben dolgo­tantárgya a testnevelés, nem is véletlenül, hiszen édesanyja sokáig vívott, az apuka pedig dzsúdozott, így a sport szeretetét is a szü­lőknek köszönheti. Zsófi egy éve teniszezik is, és társas­táncot tanul. Teniszezni, táncolni is testvérével együtt szokott, akiben szin­tén ott a szülői örökség, a nyolcéves Eszter a sporto­lás mellett zongorázik. Jog­gal sejthető, hogy a család legkisebb tagja, az egyéves Julcsi követni fogja nővére­it. Racskó Zsófi vidám, talp­raesett kislány, a sok zenei gyakorlás és mozgás után legszívesebben a könyvei között bújik el. bézsé zik, jóval több időt tölt a csa­láddal, mint akkor. Minden hétvégén együtt vannak, csak 3-4 estét kell kibírni. Ráadásul Viktor másfél évig kint lakott vele, neki ez jó le­hetőség volt a nyelvtanulás­ra. Persze nem azért ment külföldre dolgozni, hogy töb­bet lehessen a családjával, ez szerencsés véletlen csupán. Amikor a pályázatról érte­sült, úgy tűnt, mintha azt rá szabták volna. Az idő tájt a munkahelyi körülményei sem jó irányba változtak, így beadta a pályázatot, melyet végül el is nyert. Azóta új erőművek biztonságának megalapozásával, illetve a régiek biztonságosabbá téte­lével foglalkozik. A munka legszebb része, mikor külön­böző nemzetek, eltérő gon­dolkodású képviselői között sikerül konszenzust terem­tenie. - A biztonság nem ló­zung. Szép feladat, ajándék, hogy ez a munkám - mondja Csilla. A hétvégéket tartal­mas programokkal töltik, ki­állításokra, koncertekre jár­nak. Utóbbihoz a gyerekek­től szakértői támogatást is kapnak, ugyanis mindhár­man tanultak zenét, János a konzervatóriumot is elvégez­te. Okét hallgatni a legna­gyobb boldogság a szülők számára, és utólag a gyere­kek is értékelik a megszer­zett tudást. A sport szintén fontos része az életüknek: férjével futóklubot működ­tetnek, melyet londoni min­tára hoztak létre. Szeretik a kosárlabdát, férje a szakosz­tály elnöke, így hivatalból is kísérik a csapatot. Szóval, ha nem is ez az ideális helyzet egy család számára, amit le­het, kihoznak belőle. Csilla egyébként hálás a férjének, akitől most visszakapja azt a támogatást, amit ő annak idején nyújtott neki. A csa­lád vagy karrier kérdésében most is egyensúlyra törek­szik: szeretne hazajönni, és talán egy új erőmű építésé­ben részt venni. Gyuri Fotók: Tóthné Tuba Julianna (fent), Molnár Gyula (lent) Mindig is építész szeretett volna lenni, de jelenleg nuk­leáris biztonsági mérnöki be­osztásban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség al­kalmazásában áll. A paksi Vak Bottyán Gimnázium di­ákjaként ilyesmire nem is gondolt: kosárlabdázott, at­­letizált, és a tájfutásra is ma­radt ideje. Közben a tanulást sem hanyagolta el, legszíve­sebben matematikával és fi­zikával foglalkozott. Végzős­ként jelentkezett a Budapes­ti Műszaki Egyetemre, épí­tészmérnök szakra. Ekkor már nagyban folyt a paksi erőmű építése, s a leendő szakemberek a Moszkvai Energetikai Egyetemen ta­nulhattak. Csilla is pályá­zott, több mint tízszeres volt a túljelentkezés, hisz nagy lehetőség volt ez akkoriban.

Next

/
Thumbnails
Contents