Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-04-06 / 7. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Tóthné Tuba Csilla Külföldi ösztöndíj és egy épülő atomerőmű inspirálta, amikor az energiaipar felé fordult. Tóthné Tuba Csilla jeles eredménnyel végzett a moszkvai egyetemen, dolgozott az atomerőműben, jelenleg a NAÜ képviseletében az atomerőművek biztonságosabbá tételén dolgozik. Az elismert szakmai karrier ellenére elsősorban családanyának tartja magát. Tehetségesek, fiatalok Racskó Zsófia Az édesapa játszik citerán, gitáron, harmonikán, furulyán, s ez utóbbi hangszerrel ismerkedik két éve Racskó Zsófia, aki a szolfézs tanulási időszakkal együtt már negyedik éve növendéke a Pro Artis Művészeti Iskolának. Furulyatanára, Tóth János szerint a kislány tehetséges, szorgalmas, eredményesen szerepelt az elmúlt héten rendezett iskolai versenyen, mely elsó' megmérettetése volt. Bronz minősítést ért el, s mivel rövid ideje tanul a A nyelvet jól beszélte, de a kint töltött évek kezdetben nagy kihívást jelentettek: az otthontól távol, saját lábán kellett megállnia, ami nem volt mindig könnyű. Jánossal kint ismerkedett meg, másodéves volt, mikor megházasodtak. Végzősként szakmai gyakorlatát töltötte a Paksi Atomerőmű Vállalatnál (PAV), mikor első gyermekük, János megszületett. Tudta, hogy szakmai előmenetelét a gyermekvállalás megtöri, de ez nem különösebben zavarta, elsődleges feladatának az anyaságot tartotta. Jeles eredménnyel diplomázott, első munkahelye az Erőterv volt. Ekkor született második gyermeke, Gábor. Később a PAV-nál, technológusi munkakörben dolgozott néhány évet, majd hangszeren, eredménye kiemelkedő. A negyedik osztályos Zsófi rendszeres szereplője iskolájában a különböző rendezvényeknek, a közelmúltban lépett színpadra a Rákóczi-gálán. A kitűnő tanuló kislány kedvenc megszületett harmadik gyermekük, Viktor. Többször kellett döntenie a család és a karrier közt, de egyszer sem tétovázott. Akkor sem, mikor férjét a munkája Londonba szólította. Másfél évet éltek kint, ez volt életük legboldogabb időszaka. Nem volt rohanás, mindenre jutott idejük. Miután hazajöttek, az erőműben vezető technológusként, majd projektvezetőként az erőmű biztonságát érintő kérdésekkel foglalkozott. Ekkor a gyerekek már nagyok voltak, mégis nehéz időszak volt ez a család életében. A kötelező teendőire jutott csak ideje, egyébre nem. Furcsa mód most, hogy Bécsben dolgotantárgya a testnevelés, nem is véletlenül, hiszen édesanyja sokáig vívott, az apuka pedig dzsúdozott, így a sport szeretetét is a szülőknek köszönheti. Zsófi egy éve teniszezik is, és társastáncot tanul. Teniszezni, táncolni is testvérével együtt szokott, akiben szintén ott a szülői örökség, a nyolcéves Eszter a sportolás mellett zongorázik. Joggal sejthető, hogy a család legkisebb tagja, az egyéves Julcsi követni fogja nővéreit. Racskó Zsófi vidám, talpraesett kislány, a sok zenei gyakorlás és mozgás után legszívesebben a könyvei között bújik el. bézsé zik, jóval több időt tölt a családdal, mint akkor. Minden hétvégén együtt vannak, csak 3-4 estét kell kibírni. Ráadásul Viktor másfél évig kint lakott vele, neki ez jó lehetőség volt a nyelvtanulásra. Persze nem azért ment külföldre dolgozni, hogy többet lehessen a családjával, ez szerencsés véletlen csupán. Amikor a pályázatról értesült, úgy tűnt, mintha azt rá szabták volna. Az idő tájt a munkahelyi körülményei sem jó irányba változtak, így beadta a pályázatot, melyet végül el is nyert. Azóta új erőművek biztonságának megalapozásával, illetve a régiek biztonságosabbá tételével foglalkozik. A munka legszebb része, mikor különböző nemzetek, eltérő gondolkodású képviselői között sikerül konszenzust teremtenie. - A biztonság nem lózung. Szép feladat, ajándék, hogy ez a munkám - mondja Csilla. A hétvégéket tartalmas programokkal töltik, kiállításokra, koncertekre járnak. Utóbbihoz a gyerekektől szakértői támogatást is kapnak, ugyanis mindhárman tanultak zenét, János a konzervatóriumot is elvégezte. Okét hallgatni a legnagyobb boldogság a szülők számára, és utólag a gyerekek is értékelik a megszerzett tudást. A sport szintén fontos része az életüknek: férjével futóklubot működtetnek, melyet londoni mintára hoztak létre. Szeretik a kosárlabdát, férje a szakosztály elnöke, így hivatalból is kísérik a csapatot. Szóval, ha nem is ez az ideális helyzet egy család számára, amit lehet, kihoznak belőle. Csilla egyébként hálás a férjének, akitől most visszakapja azt a támogatást, amit ő annak idején nyújtott neki. A család vagy karrier kérdésében most is egyensúlyra törekszik: szeretne hazajönni, és talán egy új erőmű építésében részt venni. Gyuri Fotók: Tóthné Tuba Julianna (fent), Molnár Gyula (lent) Mindig is építész szeretett volna lenni, de jelenleg nukleáris biztonsági mérnöki beosztásban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alkalmazásában áll. A paksi Vak Bottyán Gimnázium diákjaként ilyesmire nem is gondolt: kosárlabdázott, atletizált, és a tájfutásra is maradt ideje. Közben a tanulást sem hanyagolta el, legszívesebben matematikával és fizikával foglalkozott. Végzősként jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, építészmérnök szakra. Ekkor már nagyban folyt a paksi erőmű építése, s a leendő szakemberek a Moszkvai Energetikai Egyetemen tanulhattak. Csilla is pályázott, több mint tízszeres volt a túljelentkezés, hisz nagy lehetőség volt ez akkoriban.
