Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-04-06 / 7. szám

8 MOZAIK Drogpályázat Milliót érő tudás A Jövő Drogok Nélkül Ala­pítvány és a városi egész­ségnevelés szervezésében Pécsett jártak a paksi kö­zépiskolások. Dr. Vöröss Endréné egészségnevelő, az alapítvány vezetője el­mondta, közel húsz kor­társsegítő utazott a gimná­ziumból és az ESZI-ből. Két szintén középiskolás­oknak szóló drogprevenciós programmal ismerkedtek, az Integrált Drogterápiás Intézettel (INDÍT), a FÜ­GE prevenciós program­mal és az „Alternatíva pláza” kezdeményezéssel. Az utazást a Kábítószer­ügyi Egyeztető Fórum tá­mogatásával szervezték. Az Energetikai Szakkö­zépiskola kortárssegítői és a Jövő Drogok Nélkül Alapít­vány a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum támoga­tásával pályázatot hirdet rajz és irodalmi kategóriá­ban a középiskolás diákok számára Tegyél az egészsé­gedért! címmel, a kortársse­­gítés és a szenvedélybeteg­ségek megelőzése témában. Pályázni lehet rajz és iro­dalom kategóriában. A pá­lyamunkákat április 13. péntek 12 óráig lehet leadni névvel, címmel az iskola ne­vével ellátva az Energetikai Szakközépiskolában a kor­társsegítőknek (Csordás Zsaklin és Suhajda Ágnes 10/D), valamint dr. Vöröss Endréné egészségnevelő­nek (Dózsa Gy. u. 51/53.208- as iroda) A legjobb pályázatokat dí­jazzák, s a pályamunkákból kiállítást rendezek. tV PAKS Nyitva tartás: H-V 05-20-ig Telefon: 75/315-983 20/9450-992 Jókedvűek, lazák, s ez akkor sem változik, amikor ta­nárnőjük, Mittlerné Kövér Éva csatlakozik hozzájuk. Sike Barbara, Németh Julcsi, Kovács Adri és Kövecses Imi, az ESZI négy fiatalja, végzősök és tizenegyedike­­sek. Együtt, egymás szavába vágva, nevetve idézik fel a versenyt, ahol legjobbnak bizonyultak. A Magyar Nemzeti Bank másodszor hirdette meg Monetary néven középisko­lásoknak szóló vetélkedőjét. Az Energetikai Szakközépis­kola tavaly is ott volt, s letet­te névjegyét. Az országos versenyen negyedik helyen végeztek az igen népes me­zőnyben. Idén kétszázötven kvartett indult, ezer középis­kolás. A döntőbe a regionális fordulók legjobbjai kerültek. Addig azonban sok százol­dalnyi tanulnivalóval kiköve­zett út vezetett, a tananyag­nál jóval több, jóval komo­lyabb. Adri tavaly is a csapat tagja volt, tapasztalata jól jött a mostani próbatételen. A munkát egyébként elosz­tották, igyekeztek kihasznál­ni, ki miben jobb. Rengete­get kellett tanulni, sokszor a tananyagon túl, önmagukat is legyőzni. Mindez nem ha­gyott nyomot rajtuk, legfel­jebb néhány karika formájá­ban Imi szemei alatt. Néha a tanárnő némi zsarolásszerű rábeszéléssel ötvözött jóin­dulatú ösztönzése, vagy né­hány liternyi kávé segítette túl őket a holdponton. Illetve a gumicukor, ami úgy tűnik, a csapat „nemzeti eledelé­vé”, doppingszerévé vált. A regionális fordulóra esz­­szével kellett készülni, azt előadni. A rutin nem volt vé­letlen, egyrészt - mint Mittlerné Kövér Éva mond­ja - természetes, hogy náluk az iskolában ilyen feladato­kat kell megoldani, másrészt a megírt esszét minden csa­pattagnak elő kellett adnia előbb a kilencedikben, aztán a tizedikben, tizenegyedik­ben és így tovább. Mire oda­kerültek, nem számított hol­mi harminc-negyven fős hallgatóság. Sőt még az sem, amikor a technika ördöge, vagy valami más megtréfálta őket, s Julcsinak úgy kellett előadást tartania, hogy nem az összeállított prezentációt láthatta, mutathatta be köz­ben. A döntőben monetáris ta­náccsá alakult a társaság, mégpedig egy kitalált or­szág, Szimulia szervezetévé. A megfelelő információ bir­tokában kamatintézkedése­ket kellett hozni. Rutinosan, összeszokottan, pimaszul profín dolgoztak. - Közölték, hogy nincs szükségük a se­gítségünkre, mindent megol­danak maguk - meséli in­kább büszkén, mint sértő­dötten felkészítőjük. Min­denkinek volt valami erőssé­ge, Adri hihetetlen szorgal­mát tette a közösbe, Julcsi volt az írnok, s őrá számít­hattak a váratlan helyzetek­ben, Barbi volt a nyugodt erő, a legfontosabb helyze­tekben jó útra terelte a csa­patot, Imi pedig úrrá lett lustaságán és optimizmusá­val, egészséges önbizalmával erősítette a társaságot. - Voltak nehéz, izgalmas pilla­natok - meséli Sike Barbi, aki szerint ösztönzően ha­tott, hogy pénzdíjas volt a verseny. Elárulják, Julcsi azt sem tudta, hogy mi a tét, leg­főképpen azt nem, hogy nem az iskola, hanem a verseny­zők osztoznak a pénzen. Ke­mény munka jutalma az el­nyert összeg, amin a négy csapattag és a két felkészítő, Mittlerné Kövér Éva és Kószó Krisztina osztozhat. Elhozták ugyanis az egymil­lió forintos fődíjat. Az ezt bi­zonyító tábla a tanirodába került a tavaly elhozott két­százötvenezres mellé. A csa­pat tagjai kicsit elvitatkoz­nak azon, hogy melyik a szebb. Egyik lány szerint a tavalyinak jobb a színe, a többiek határozottan állít­ják, hogy mivel ezen az ösz­­szeg szebb, az már nem is számít. Meghányják-vetik, hogy vesznek-e gumicukrot a nyereményből, emlegetnek holmi titkos varázsigét, ami­nek komoly szerepe volt a győzelemben. Aztán tanár­nőjükkel jókedvű egyetér­tésben lassan hozzáfognak az órai munkához, ami vala­miféle üzleti terv elkészíté­se. Mittlerné Kövér Éva sze­retettel dorgálva teszi hozzá: a versenyt is végigvihogták. Vida Tünde Fotó: Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents