Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-03-23 / 6. szám

14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Győrffi Orsolya Az ajándékokat általában két csoportba szoktam sorolni: hasznosak és dísztár­gyak. (Illetőleg olykor ez a semmire sem jó kategóriával is kiegészül.) Többektől hallottam már, hogy nem szeretik a hasz­nos ajándékot, mert azzal dolgozni kell. Vannak azonban - velem együtt - “mazo­chista szemléletűek”, akik élvezik a hasz­nos holmikat, és szívesen próbálnak ki például konyhai gépeket, eszközöket. Gyó'rffi Orsi, miközben éppen meseszép körmöt varázsolt nekem, elmondta, hogy húgától egy római tálat kapott karácsony­ra, ami talán az eddigi legjobb ajándék, hiszen azóta szinte minden héten használ­ja. Orsi egyébként gyakran főz, leginkább sülteket szeret és a már emlegetett róma­iban. Abba csak belepakol az ember, be­tolja a sütőbe és mehet a dolgára. A mi­nap ily módon készítette Orsi a „pulyka­combot gőzgombóccal” is. Elsőként a húst kell bepácolnunk a meg­adott fűszerekkel, amit aztán egy napig hagyunk állni. Másnap a római tálat beáz­tatjuk, majd beletesszük a húst és jó másfél órára mehet a sü­tőbe. Amíg a hús aggódik a sütőben, elkészítjük a gombóctész­tát a kelt tészták szo­kásos módján, ügyelve olyan apróságok­ra, hogy a tej, amiben az élesztőt felfuttat­juk, ne legyen se túl meleg - akkor lefor­rázzuk az élesztőt, ergo nem kel meg - se túl hideg, mert akkor sem kel meg. Lé­nyeges a kelesztés ideje is, mert a túlke­­lesztett tészta szakad, összeesik, savanyú, a rövid ideig kelesztett tészta nehéz, ne­hezen emészthető. Szóval, ha összeállítot-Hozzávalók: a húshoz: 3-4 db pulyka­comb, delikát, só bors, olaj. A tésztához: lkg liszt, 8 dkg cukor, 10 dkg margarin, 9 dl tej, 3 dkg élesztő, kávékanál só. És az öntethez tejföl. tűk a gombócnak valót, langyos helyre tesszük és mehetünk takarítani, kertész­kedni vagy Orsival együtt táncolni. A sü­tési idő elteltével átforgatjuk a húsokat és még egy órán át bennhagyjuk. Ezután le­vesszük a római tetejét és megpirítjuk. Következő lépésként a pulykát félretesz­­szük, a keletkezett levet pedig egy tálban tejföllel kikeverjük. Orsi elmondása alap­ján, ha nem esszük meg az összes öntetet, akkor érdemes betenni a hűtőbe és más­nap reggelire kenyérrel és hagymával mennyei ínyencséget tálalhatunk a csa­ládnak. A gombócokhoz egy lábasban vi­zet forralunk, ráteszünk egy szűrős edényt, amelybe olajos kézzel Ms gombó­cokat formálunk és lefedjük. Orsi szerint 3-4 darabnál többet ne tegyünk bele egy­szerre, mert néhány perc alatt hatalmas méretűre megdagadnak. Tálaláskor a hús mellé tesszük a gőzgombócokat és leönt­jük a szósszal. Ha kevés az idejük vagy egyszerre legalább három-négy féle dol­got szoktak csinálni, akkor hallgassanak Orsira, és készítsék el a pulykacombot gőzgombóccal. Aztán majd egyetértenek velem abban is, hogy milyen jó is a hasz­nos ajándék. sete Gyermekorom­ban a tavasz meleget hozó napsugaraival együtt érkeztek meg a cirkuszo­sok. Mint min­denhol, nálunk is a faluszélen állí­tották fel sátru­kat, hogy elő­adássorozatukkal - mely a szombati nyitó és a vasárnapi záró gálából állt - elkápráztassanak. Közönségtoborzó reklámhadjáratuk gerincét a szanaszét elhelyezett plakátok képezték, melye­ken fő motívumként oroszlán, tigris és persze elefánt szerepelt. Nos, ezek az egzotikus feneva­dak az előadásra általában kedves háziállatokká szelídültek. A három uszkárformára nyírt kutyá­ból és két galambból álló állatrevüt maximum egy költségkímélő üzemmódban működő láma - etetése a cirkusz körüllegelését jelentette - és egy kivénhedt fogatlan kígyó színesítette. Párom visszaemlékezése szerint az ő „városi” cirku­szukban egyszer majdnem fellépett egy malac­ka is. Az apró kurta farkút a gazdája pórázon sé­táltatta az Ürgemezőn, ahova a kíváncsi gyerek­sereg - hogy meglessék az esti fellépőket - már kora délután kiesődül! Kérdésükre, hogy mit tud a malacka, a fickó nemes egyszerűséggel a kö­vetkezőt válaszolta: „ír, olvas, tűt befűz” A gye-Plörő Cirkusz Minimusz rekeket teljesen lázba hozta a kis „állatgéniusz”, egész este őt várták, persze hiába. (Gyanítom, előbb vagy utóbb vacsora lett belőle.) Csalódott­ságukat csak részben enyhítette a gyönyörű Amanda Matadzsi, aki, bár kísértetiesen hason­lított a pörköltszagú jegyárusra, kígyóbűvölő volt. Száma elején két fickó behozott egy kosa­rat, melyben a porondmester szavai szerint „hi­hetetlenül veszélyes és roppant erejű óriáskígyó lakozik”. Ekkor lépett elő a függöny mögül az eg­zotikus szépség Amanda Matadzsi, aki hosszú felvezető tánc után - melyben mint egy buja in­diai bajadér csak tipegett a kosár körül - felvet­te a kígyónak tűnő tárgyat, hogy aztán a földre fektetve tovább táncikáljon körülötte. A feszült­séget fokozta, hogy a két biztonsági ember (da­rabja harminc kiló) a teljesen mozdulatlan kígyót egy-egy hosszú villás bottal sakkban tartotta úgy, hogy az áléit jószágot néha-néha arrébb lökték kicsit. A jelenet tetőpontjaként az enervált hüllőt Amanda Matadzsi nyakába helyezték. Na, ekkor tűnt először élőnek az a szegény állat! Vagy a pörköltszagtól, vagy a kizárólag forgás­ból álló tánctól a kígyó kiegyenesedett és mere­ven tartotta magát egészen a szám végéig. A si­ker, párom elmondása szerint frenetikus volt. A porondmester a következő fellépőt, a cirkusz erőművészét a függöny mögül konferálta fel, így csak a szemfülesebbek vették észre azt a villám­gyors mozdulatot, mellyel a bemondó átadja a mikrofont a feleségének, hogy aztán előlépjen mint Mefisztó, az erő ördöge! A porondmester símaszkja, mint ahogy a kígyőbűvölő kendője, kitűnő álca volt, ezeknek köszönhető, hogy egy­­egy szereplő feltűnés nélkül felléphetett 4-5 mű­sorszámban is. Ezek az apró csalafintaságok jellemzőek voltak minden vándorcirkuszra, akár­csak a bohócok közönségtréfáló viccei. Egy alkalommal a célpont két tányérsapkás rendőr volt az első sorban. Az egyik bohóc egy régimódi fényképezővei próbálta meg lefotózni a másikat, ám az exponálás pillanatában liszt lövelt ki a masinából beterítve a célszemélyt. Mi­után sírva-ríva elment a lisztesfejű, megjelent egy új - mit sem sejtő - bohóc hangosan köve­telve, hogy fényképezzék le. A helyszín, melyet a fotózáshoz választott, kaján röhögést váltott ki. A mókamester közvetlenül a két rendőr elé ült le! A nézők jókedvét csak fokozta hogy egyfolytá­ban fészkelődött, hol a bal, hol a jobb oldalon ülő közeget hagyva szabad prédának. A rendőrök sok mindent nem tehettek, csak húzkodták a fe­jüket, bízva abban, hogy megússzák a lisztbom­bát. A jelenet katarzisa liszt helyett kismadár for­májában röppent elő a gépből. Bohócot ugyan­is akkoriban még a cirkuszosok sem mertek csinálni a rend őreiből! Hahn Szilvia Fotók: Molnár Gyula (fent), Csahóczi Fotó (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents