Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-03-23 / 6. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Győrffi Orsolya Az ajándékokat általában két csoportba szoktam sorolni: hasznosak és dísztárgyak. (Illetőleg olykor ez a semmire sem jó kategóriával is kiegészül.) Többektől hallottam már, hogy nem szeretik a hasznos ajándékot, mert azzal dolgozni kell. Vannak azonban - velem együtt - “mazochista szemléletűek”, akik élvezik a hasznos holmikat, és szívesen próbálnak ki például konyhai gépeket, eszközöket. Gyó'rffi Orsi, miközben éppen meseszép körmöt varázsolt nekem, elmondta, hogy húgától egy római tálat kapott karácsonyra, ami talán az eddigi legjobb ajándék, hiszen azóta szinte minden héten használja. Orsi egyébként gyakran főz, leginkább sülteket szeret és a már emlegetett rómaiban. Abba csak belepakol az ember, betolja a sütőbe és mehet a dolgára. A minap ily módon készítette Orsi a „pulykacombot gőzgombóccal” is. Elsőként a húst kell bepácolnunk a megadott fűszerekkel, amit aztán egy napig hagyunk állni. Másnap a római tálat beáztatjuk, majd beletesszük a húst és jó másfél órára mehet a sütőbe. Amíg a hús aggódik a sütőben, elkészítjük a gombóctésztát a kelt tészták szokásos módján, ügyelve olyan apróságokra, hogy a tej, amiben az élesztőt felfuttatjuk, ne legyen se túl meleg - akkor leforrázzuk az élesztőt, ergo nem kel meg - se túl hideg, mert akkor sem kel meg. Lényeges a kelesztés ideje is, mert a túlkelesztett tészta szakad, összeesik, savanyú, a rövid ideig kelesztett tészta nehéz, nehezen emészthető. Szóval, ha összeállítot-Hozzávalók: a húshoz: 3-4 db pulykacomb, delikát, só bors, olaj. A tésztához: lkg liszt, 8 dkg cukor, 10 dkg margarin, 9 dl tej, 3 dkg élesztő, kávékanál só. És az öntethez tejföl. tűk a gombócnak valót, langyos helyre tesszük és mehetünk takarítani, kertészkedni vagy Orsival együtt táncolni. A sütési idő elteltével átforgatjuk a húsokat és még egy órán át bennhagyjuk. Ezután levesszük a római tetejét és megpirítjuk. Következő lépésként a pulykát félreteszszük, a keletkezett levet pedig egy tálban tejföllel kikeverjük. Orsi elmondása alapján, ha nem esszük meg az összes öntetet, akkor érdemes betenni a hűtőbe és másnap reggelire kenyérrel és hagymával mennyei ínyencséget tálalhatunk a családnak. A gombócokhoz egy lábasban vizet forralunk, ráteszünk egy szűrős edényt, amelybe olajos kézzel Ms gombócokat formálunk és lefedjük. Orsi szerint 3-4 darabnál többet ne tegyünk bele egyszerre, mert néhány perc alatt hatalmas méretűre megdagadnak. Tálaláskor a hús mellé tesszük a gőzgombócokat és leöntjük a szósszal. Ha kevés az idejük vagy egyszerre legalább három-négy féle dolgot szoktak csinálni, akkor hallgassanak Orsira, és készítsék el a pulykacombot gőzgombóccal. Aztán majd egyetértenek velem abban is, hogy milyen jó is a hasznos ajándék. sete Gyermekoromban a tavasz meleget hozó napsugaraival együtt érkeztek meg a cirkuszosok. Mint mindenhol, nálunk is a faluszélen állították fel sátrukat, hogy előadássorozatukkal - mely a szombati nyitó és a vasárnapi záró gálából állt - elkápráztassanak. Közönségtoborzó reklámhadjáratuk gerincét a szanaszét elhelyezett plakátok képezték, melyeken fő motívumként oroszlán, tigris és persze elefánt szerepelt. Nos, ezek az egzotikus fenevadak az előadásra általában kedves háziállatokká szelídültek. A három uszkárformára nyírt kutyából és két galambból álló állatrevüt maximum egy költségkímélő üzemmódban működő láma - etetése a cirkusz körüllegelését jelentette - és egy kivénhedt fogatlan kígyó színesítette. Párom visszaemlékezése szerint az ő „városi” cirkuszukban egyszer majdnem fellépett egy malacka is. Az apró kurta farkút a gazdája pórázon sétáltatta az Ürgemezőn, ahova a kíváncsi gyereksereg - hogy meglessék az esti fellépőket - már kora délután kiesődül! Kérdésükre, hogy mit tud a malacka, a fickó nemes egyszerűséggel a következőt válaszolta: „ír, olvas, tűt befűz” A gye-Plörő Cirkusz Minimusz rekeket teljesen lázba hozta a kis „állatgéniusz”, egész este őt várták, persze hiába. (Gyanítom, előbb vagy utóbb vacsora lett belőle.) Csalódottságukat csak részben enyhítette a gyönyörű Amanda Matadzsi, aki, bár kísértetiesen hasonlított a pörköltszagú jegyárusra, kígyóbűvölő volt. Száma elején két fickó behozott egy kosarat, melyben a porondmester szavai szerint „hihetetlenül veszélyes és roppant erejű óriáskígyó lakozik”. Ekkor lépett elő a függöny mögül az egzotikus szépség Amanda Matadzsi, aki hosszú felvezető tánc után - melyben mint egy buja indiai bajadér csak tipegett a kosár körül - felvette a kígyónak tűnő tárgyat, hogy aztán a földre fektetve tovább táncikáljon körülötte. A feszültséget fokozta, hogy a két biztonsági ember (darabja harminc kiló) a teljesen mozdulatlan kígyót egy-egy hosszú villás bottal sakkban tartotta úgy, hogy az áléit jószágot néha-néha arrébb lökték kicsit. A jelenet tetőpontjaként az enervált hüllőt Amanda Matadzsi nyakába helyezték. Na, ekkor tűnt először élőnek az a szegény állat! Vagy a pörköltszagtól, vagy a kizárólag forgásból álló tánctól a kígyó kiegyenesedett és mereven tartotta magát egészen a szám végéig. A siker, párom elmondása szerint frenetikus volt. A porondmester a következő fellépőt, a cirkusz erőművészét a függöny mögül konferálta fel, így csak a szemfülesebbek vették észre azt a villámgyors mozdulatot, mellyel a bemondó átadja a mikrofont a feleségének, hogy aztán előlépjen mint Mefisztó, az erő ördöge! A porondmester símaszkja, mint ahogy a kígyőbűvölő kendője, kitűnő álca volt, ezeknek köszönhető, hogy egyegy szereplő feltűnés nélkül felléphetett 4-5 műsorszámban is. Ezek az apró csalafintaságok jellemzőek voltak minden vándorcirkuszra, akárcsak a bohócok közönségtréfáló viccei. Egy alkalommal a célpont két tányérsapkás rendőr volt az első sorban. Az egyik bohóc egy régimódi fényképezővei próbálta meg lefotózni a másikat, ám az exponálás pillanatában liszt lövelt ki a masinából beterítve a célszemélyt. Miután sírva-ríva elment a lisztesfejű, megjelent egy új - mit sem sejtő - bohóc hangosan követelve, hogy fényképezzék le. A helyszín, melyet a fotózáshoz választott, kaján röhögést váltott ki. A mókamester közvetlenül a két rendőr elé ült le! A nézők jókedvét csak fokozta hogy egyfolytában fészkelődött, hol a bal, hol a jobb oldalon ülő közeget hagyva szabad prédának. A rendőrök sok mindent nem tehettek, csak húzkodták a fejüket, bízva abban, hogy megússzák a lisztbombát. A jelenet katarzisa liszt helyett kismadár formájában röppent elő a gépből. Bohócot ugyanis akkoriban még a cirkuszosok sem mertek csinálni a rend őreiből! Hahn Szilvia Fotók: Molnár Gyula (fent), Csahóczi Fotó (lent)
