Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-03-10 / 5. szám

MOZAIK 11 Híres paksiak, paksi hírességek Daróczy Zsiga Közeledve a magyar sajtó napjához, érdemes legalább néhány mondatban megem­lékezni arról, hogy Pakson 1882 és 1901 között jelentek meg különféle újságok, fo­lyóiratok. A korabeli újság­írás meghatározó személyi­ségei Balás Sándor és Daróczy Zsiga. Balás Sán­dor szerepe ismertebb, a ró­la elnevezett díjat a helyi saj­tó munkatársai kaphatják meg színvonalas munkáju­kért. Daróczy Zsiga egész életé­ben legfontosabb feladatának tartotta Paks közéletének sajtóban való megjelenítését, paksi újságok kiadását. Királydaróci Daróczy Zsi­ga (Zsigmond, István, Fe­renc) földbirtokos, laptulaj­donos, alapító szerkesztő', új-Lazán heverészek az ágyon. Fontos rekvizitumok körülöt­tem. Távirányító készenlét­ben, mogyoró a kézben, bo­rocska a vérben. Kattintok, s máris képben vagyok. Tudom honnét fúj a szél, és honnét hull a hó... Tu­dom ki a hunyó és miért van a bunyó... Tudom, hogy a né­ző szeretnivaló. Reklámszignál. Álmodnék egy álmot ma­gamnak, de mire ellazult agy­sejtjeim dolgozni kezdené­nek, rosszcsont kölykök édesanyja vakítóan fehér ru­hában hirdeti az intelligens mosópor mindenhatóságát. Óvatosan lejjebb csúsztatom a tekintetemet, egészen a pó­lómig. - Már megint bepaliz­­tak! - konstatálom rezignál­­tan. Rám sóztak valami mini­mál IQ-jú port. A hülyéje kifa­­kította a reklámfeliratot, és meghagyta egy szombati há­ságíró Pakson (Dunaköm­­lődön) született 1846. no­vember 17-én. A családi hagyományok szinte kötelezővé tették szá­mára a közösség érdekeit képviselő, támogató szerep­­vállalást. Vagyonának jelen­tős részét áldozta arra, hogy megteremtse és finanszíroz­za Pakson helyi lapok megje­lenését. A korabeli újságok, melynek tulajdonosa vagy munkatársa: a Paks-Kalo­­csai Közlöny, a Magyar Szö­vetség, a Paksi Lapok, a Du­na Vidéke, a Paksi Hírlap fontos hírforrásai települé­sünk életének. írásaiból megismerhetjük a paksi közélet mindennap­jait. Ezek a cikkek hívták fel a lakosság figyelmét a közál­lapotokra: a fíloxéra veszé­zibuli sültkolbászos, forralt boros emlékét. Elmosolyo­dom és lapozok... A csatorna új arculata nem rossz. Gondolkodásra sar­kall... Azt kapjuk, amit sze­retünk, vagy azt szeretjük, amit kapunk? Ideáljainkat igazítjuk a tömegkultúrából áradó mintákhoz, avagy ép­pen fordítva, árgus szemek kutatják viselkedésünket, szokásainkat, hogy ahhoz igazítsák az eladásra kínált televíziós világot? A híradóban egy rövidhírre figyelek fel: „Kosztolányi De­zsőről elnevezett újságíró is­kola kezdi meg műkö­dését. .. ” Ismét egy tanoda a tenger sok között. Természe­tesen jeles újságírók taníta­nak majd, utóvégre „minden mesterség azzal mulat, azzal vétkezik, amivel kenyerét ke­resi” - jegyezte meg egykor egy Kosztolányi Dezső névre lyeire, egy gőzfürdő létesíté­sének fontosságára, a mé­hészegylet alapítására, a korszerűbb gazdálkodás te­endőire, a tűzvészek, biztosí­tási csalások áldozatainak szenvedéseire, a község tele­pülésfejlesztő politikájának hiányosságaira. A paksi sportbarátok a Daróczy-virtusúszást is az ő egykori híradása nyomán elevenítették fel. E tevé­kenysége Daróczy majdnem teljes vagyonát elvitte, nem vette észre, vagy nem akarta tudomásul venni, hogy a XIX. század végi dunántúli kisvárosok lakossága sem gazdasági lehetőségei, sem kulturális igényei alapján nem képesek fenntartani egy városi hetilapot. Elsze­gényedve, megkeseredett emberként hunyt el 1911. jú­nius 19-én. Sírköve a Kálvá­ria temetőben található. Kernné Magda Irén hallgató tollforgató. Jó volna megtanítani a leendő újság­íróknak, hogy nem lehet mindent megtanulni. A kí­váncsiság például nem tanít­ható, miként az emberek szeretete sem. Nem szólva a tehetségről. Sokat emlegetik manapság, hogy tele vannak a médiu­mok negatív tartalmú hírek­kel. Talán, mert ezek megírá­sához kell a legkevesebb te­hetség. Felmutatni a jót, úgy, hogy az ne tűnjék hencegés­nek, és ne legyen lapos, unalmas, sokkal inkább szí­vet melengető, követendő példa - nos, ide már nem árt némi tehetség sem. Csak halkan jegyezném meg, talán egy ilyen tanfo­lyamnak nem kellene Koszto­lányi Dezső neve mögül ku­kucskálnia. Kosztolányiról nevezzünk el például egy parkot, ahol belecsőrözhe­­tünk egy gömbölyded vad­­gesztenyébe. Kosztolányi ta­lán visszamosolyogna ránk.-dínó-Kísértetek kora Suhai Pál válogatott és új verseit tartalmazó kö­tete bontóján az alaszkai Yukon folyó vidékéről származó temetkezési táncmaszk látható. „A viselője arcát csak félig eltakaró álarc élők és holtak összetartozását jelképezi” - olvasható a könyv borítóján. Suhai Pál „kivételes al­kalmakkor lépett nyilvá­nosság elé. Három évti­zed alatt háromszor. De mindannyiszor gondosan megformált, kiérlelt mű­vekkel illetve kötetekkel” - ajánlja olvasói figyel­mébe a versgyűjteményt a kötet kiadója, az Orp­heusz, majd Suhai formai biztonságát, modernsé­gét és egyúttal a nemes hagyományokhoz kap­csolódó művészi igényét is méltatja. „A történelmi esemé­nyek, mondhatom, ko­molyan befolyásolták az életemet és gondo­lkodásomat...” - írja a költő a kötet Pályám emlékezete című prózai írásában. „Én írtam verseimet, ők meg engem. Modern kalózként múlt időkben hajóztam, s bujkáltam - időtlenül a jelen útvesz­tőiben. Folyton össze­adódtam és kivonód­­tam, kivonultam és be­ivódtam, pőre indulato­kat idéztem. Csak idéz­tem, s közönséges túsz­drámába keveredtem. Játszottam: lejátszód­tam. Megszülettem, ha megelőztem önmaga­mat” - vallja a kötetről a szerző. Suhai Pállal olvasói, is­kolatársai április 10-én újra találkozhatnak a vá­rosi könyvtárban. Remit Tenda Reklám, image, tehetség Gondolatok a sajtó napján...

Next

/
Thumbnails
Contents